fluorid, fogszuvasodás vagy májkárosodás?
Az erősen hatásvadász cím mély dilemmát takar: mit tehet egy szülő, ha (2 éves, a fogkrémeket desszertnek tekintő) gyermekének fluoridmentes fogkrémet szeretne venni, de amire ráakad a neten, az egy májkárosító növény kivonatát (is) tartalmazza? A válasz egyszerű: válasszon másikat... De a téma komolyságára való tekintettel kicsit körüljárjuk: mi is ez a májkárosító összetevő, és tényleg félnünk kell-e tőle?
A Biodent basic fogkrémre egy internetes bolt kínálatában akadtam rá, összetevői között meglepődve olvastam a fekete nadálytő nevét. Hogy miért? Hát mert a fekete nadálytövet belsőleg, szájon át nem szabad alkalmazni mérgező hatása miatt.
A nadálytő (Symphytum officinale), amennyiben jó minőségű termék részeként szakszerűen alkalmazzuk, teljesen veszélytelen, igen hasznos gyógynövény. A népi gyógyászatban zúzódások, csonttörések kezelésére használják, erre utal egyik népies neve is (forrasztófű). Jellemzően gyökerét használják, de egyes vidékeken levelét is fogyasztották (akár salátaként is). A fekete nadálytő hatásosságát ízületi és izomfájdalmak enyhítésében számos vizsgálat igazolja, így a növényt méltán tekinthetjük a legmegalapozottabban alkalmazható gyógynövények egyikének.
Megítélésében a 20. század második felében történt változás, amikor felsimerték, hogy a növény májkárosító vegyületeket (ún. pirrolizidin-alkaloidokat) is tartalmaz. Ezek a vegyületek nagy dózisban akut májvéna-elzáródást (Budd-Chiari szindrómát) okozhatnak, ezt más, tévedésből nagy dózisban elfogyasztott, pirrolizidin-alkaloidokat tartalmazó növényeknél több esetben leírták. Mivel a fekete nadálytövet ritkán eszik nagy mennyiségben, esetében veszélyesebb, hogy az említett vegyületek hosszú távon még kis koncentrációban fogyasztva is májkárosítóak, rákkeltőek lehetnek. Ezt felismerve Európában csak külsőlegesen alkalmazhatóak nadálytövet tartalmazó gyógyszerek (belsőleg elfogyasztani nincs is sok értelme). Bár a vegyületek bőrön keresztül nem szívódnak fel jól, még a kenőcsöknél, krémeknél is megkövetelik, hogy a pirrolizidin-alkaloidok mennyisége egy biztonságosnak tekintett szint (ez mikrogrammos dózis!) alatt legyen.
Ennek ismeretében kicsit aggasztó, hogy a hazai piacon számos, ellenőrizetlen pirrolizidinalkaloid-tartalmú ún. lóbalzsam (?) kapható, amelyek egyik fő összetevője a nadálytő. Ez hogyan lehetséges? Hát úgy, hogy ezek nem gyógyszerek, gyógytermékek, hanem kozmetikumok, s ezeknél nem érvényesek a szigorú szabványok... És ugyanide tartozik az említett fogkrém is, amely annyival súlyosabb eset, hogy ez a termék közvetlenül a szájba jut (gyermekeknek a gyomrába is). A nadálytő ilyen célú alkalmazása szakmailag teljességgel elfogadhatatlan, de hogy ez mégis előfordulhat, jól jellemzi a növényi alapú termékek felemás jogi helyzetét: gyógyszerként maximális szigor, kozmetikumként ugyanilyen mértékű oda nem figyelés.
Nem sok jóra számíthat az sem, aki a "szakirodalomban" néz utána - például egy olyan könyvben,amely 28 éve íródott, és már megjelenésekor is elavultnak számított. Maria Treben Egészség Isten patikájából c. könyvének 24. oldalán ezt olvashatjuk: "A gyökérből (mármint a fekete nadálytő gyökeréből) tea is készíthető, amelyet belsőleg kell alkalmazni hörghurut, emésztési zavarok, gyomorvérzés, mellhártyagyulladás esetén. Naponta 2-4 csészényi teát igyunk belőle, kortyonként fogyasztva." A legutóbb 2008-ban megjelent könyv sokak számára ma is orákulumnak számít, jóllehet a fent idézett tanács (és a hasonlók) nem hogy nem segítenek, hanem kifejezetten árthatnak is.
De mi lehet az oka annak, hogy az állítólag évszázados népi tapasztalatot összefoglaló Treben nem figyelt fel a nadálytő veszélyes voltára? A válasz egyszerű: a májkárosodás, a májcirrózis, a májrák az alkalmazást követően, akár évekkel később jelentkezik, amikor már esély sincs felfedezni a növény elfogyasztása és a betegség kialakulása közötti kapcsolatot. A nadálytő esete több tanulságot hordoz: 1) a növények tudományos igényű kutatása a hatásos és biztonságos alkalmazás szempontjából igen hasznos eredményekkel járhat, 2) a népi tapasztalat önmagában nem mindig elegendő a biztonságos gyógynövény-használathoz, és 3) az ilyen termékek piaci jelenléte jól tükrözi azt a fejetlenséget, amely a termékengedélyezés és -ellenőrzés terén Európában jelenleg van. Ha aktualizálni szeretnék, azt mondanám, akkor már inkább egy kis lóhúsos pulykasonkát kérnék...
Kép forrása: wikimedia
19 komment