kezdődik a parlagfűszezon?

2013.05.10., Szerző: kodpiszkalo

Több mint egy éve már írtunk arról, hogy a parlagfű, amelynek virágpora százezrek életét keseríti meg, újabban gyógynövényként kap publicitást. A megalapozatlan állításokat tartalmazó körlevelek szerzői jellemzően önjelölt szakértők, akiknek ködös összeesküvés-elméletekkel megspékelt irományaiból nemcsak a lóláb, hanem gyakran egy egész kanca kilóg. Ennek ellenére szép számmal gyűjtenek híveket, szégyenére a hazai alapfokú természettudományos oktatásnak...

A növény virágzási időszakában – ami július közepétől október végéig tart – a légúti allergia kialakulásának az esélye megnövekszik. A növény extrém virágporkibocsátása során a levegő pollenkoncentrációja főszezonban elérheti a 700 db/m3 értéket is (az allergiás tünetek kialakulásához azonban köbméterenkénti öt pollen is elegendő!). A túlérzékenységi kórfolyamatot a felső légutak nyálkahártyáján megtapadt pollen indítja el. A virágpor felületén lévő fehérjék kapcsolatba kerülnek a nyálkahártyával, ezt követően a szervezetben megindul az azonnali allergiás reakció. Bár a virágzás előtti parlagfű nem okoz szénanáthát, a növény érintése csalánkiütéseket okozhat. Az ún. atópiás dermatitisz a növény szeszkviterpén-lakton tartalmával magyarázható (a szeszkviterpén-lakton szerkezetű molekulák egy része közismert allergén). Az ezt bizonyító vizsgálatokat atopiás dermatitiszben szenvedő svéd farmerekből álló csoporton végezték. Parlagfű kivonattal, valamint szeszkviterpén-lakton keverékkel bőrpróbát végeztek. Azt tapasztalták, hogy a tünetek mindkét kezelés hatására erősödtek, a viszketés fokozódott, valamint újabb kiütések jelentek meg. A növény szájon át történő elfogyasztása ugyanakkor nem jár a szénanáthára jellemző heves tünetekkel (legalábbis nincsenek erre utaló adatok, és az allergia kialakulásának mechanizmusa alapján sem valószínű). A pollent is tartalmazó, virágzó növény elfogyasztása esetén sem a bélrendszerbe került virágpor által provokált allergiás reakció kialakulása a legnagyobb veszély, hanem az eközben a légutakba jutott virágpor által okozott túlérzékenységi tünetegyüttes.

Csökkenthető-e a parlagfűallergia parlagfűvel? Látszólag abszurd a kérdés, és bár a válasz igen, azonnal megjegyezném: igen, de nem úgy, ahogy Csubák Mária és még sokan mások hirdetik. Az allergiás betegségeket (sok egyéb mellett ) ún. allergén-specifikus immunterápiával is kezelhetik. A kezelés során alkalmazott szerek természetes allergénkivonatot vagy módosított  allergént (azaz az allergiát kiváltó anyagot, ez esetben a virágpor egyes komponenseit) tartalmaznak. A kezelés során hosszú ideig (3-5 év), megfelelő gyakorisággal (először hetente, majd növekvő időintervallumban) növekvő mennyiségben a páciensnek allergént adnak. Ezzel a módszerrel hiposzenzibilizálható, azaz az allergénre érzéketlenné tehető  az immunrendszer. A kezelés költséges, hosszadalmas és eléggé körülményes, ráadásul korlátozott hatásossága is gátolja széles körű elterjedését. És ami lényeges: erre a célra nem a növény kivonatát, hanem a virágport használják, ellenőrzőtt dózisban és körülmények között, mert az óvatlan alkalmazás súlyos allergiás reakciót okozhat. 

Mindez persze szőrszálhasogatásnak tűnhet azok szemében, akik hinni szeretnének a parlagfűben, vagy akik anyagi boldogulásukat keresik a növényben - például bizonyos Csubák Mária kistermelő, aki ismeretterjesztő tevékenysége mellett arra is talál időt, hogy hiánypótló termékekkel, például parlagfűlekvárral lássa el az érdeklődő nagyközönséget...

van-e antibiotikum az intimbetétben?

2013.05.03., Szerző: kodpiszkalo

A gonosz gyógyszerlobbi ugyebár az emberek vérének kiszívásából él. Ez "tény", sokan mondják, tehát így van... De vajon azok, akik mindenféle habókosságot hirdetve a saját kis, zsírtól csepegő pecsenyéjüket sütögetik, különbek-e? Ezek jutottak eszembe az alábbi sorok olvasásakor:

Egészségesen élsz? Te nem vagy a gyógyszerek híve? De vajon tudtad-e, hogy az intim betéteket antibiotikumokkal kezelik? Biztos vagy abban, hogy légáteresztő képessége van? Tegyél egy kísérletet! Egy pohárba fokozatosan önts forró vizet (azért fokozatosan, hogy ne pattanjon el a pohár). Majd egy intim betétet amit szoktál használni ragassz rá a pohár tetejére. Úgy hogy ne legyen egy kicsi rés sem. A pohár oldalára szépen simítsd le a kezeddel a ragasztó részét. Majd egy ugyan ilyen poharat szájával lefele tegyél rá az alsó pohárra amire a betétet rögzítetted. Ha perceken belül a felső pohár nem lesz párás, akkor a betétnek nincs légáteresztő képessége. Ilyen egyszerű a kísérlet. Márpedig ha nincs meg ez a képessége, akkor igen nagy lenne a fertőzés lehetősége. Ezért kell a betéteket antibiotikummal kezelni. 

Talán nem kell a logika professzorának lennünk, hogy észrevegyük az érvelésben rejlő következetlenségeket. Ha a javasolt kísérlet sikerül, akkor abból biztosan az következik, hogy az intimbetétek csöpögnek az antibiotikumoktól? Természetesen nem. De a lóláb kilógása megmagyarázza, mire is való ez az izzadságszagú érvelés:

Mit ajánlunk helyette? Tisztasági betétek

Ja, hogy eladó valami? Ezért kell a piaci versenytársakat befeketíteni? Nehéz elhinni, hogy ilyen egyáltalán létezik! Nézzük meg kicsit közelebbről a választékot:

„Füvek energiája” tisztasági betét mennyiség: 20 db

Mindennapos használatra ajánlott regeneráló betét. Gyulladásos nőgyógyászati megbetegedések kezelésére és megelőzésére ajánlott komplex terápia. Normalizálja a hormonháztartást, javítja az életminőséget. Hatékonyan véd a baktériumok ellen.

Gyulladásos nőgyógyászati betegségek kezelése, hormonháztartás normalizálása? Irreális ígéret egy intimbetéttől.

Összetétel: a természetes viszkóz felület a folyadék felszívódását kétszer gyorsabbá teszi. (...) 100% természetes pamut. Ultrabefogadó polimer nyeli el a felesleges nedvességet, s így száraz érzetet biztosít. 

A természetes anyagokat hangsúlyozzák, ugyanakkor a figyelmesebb olvasónak feltűnhet: a viszkóz és az "ultrabefogadó polimer" talán nem teljesen a természetből származó anyagok ...

De van más is:

„Nefrit frissesség” tisztasági betét füvekkel mennyiség: 20 db

A „Nefrit frissesség” tisztasági betét az alábbiaknak köszönheti hatékonyságát:
- A 100 % pamut anyag, amely erős vízmegkötő képességű, megakadályozza az irritációs tüneteket, az égő érzést, viszketést.
- Gyógynövény összetevők szívódnak fel a nyálkahártyán keresztül.
- Bioenergetikai hatása van a gáton áthaladó meridiánokra.
- A fentiek alapján a „Nefrit frissesség" hatással van az egész szervezet egészségére.
Összetétel: 19 gyógynövényből álló FCM fitokomponenseket tartalmaz (olaj, fekete bors, girchovnik, kamilla, gyöngyajak, sárgaakác, amuri bársonyka, és egyéb).

Vannak benne gyógynövények (hogy miért pont ezek, szakmai alapon nem tudnám megítélni), de bioenergetikailag is hat a gáton áthaladó meridiánokra. Ez vajon jó nekünk?

Végül itt a "nagyágyú":

„Nefrit frissesség” betét füvekkel a kritikus napokra mennyiség: 10 db

Ajánlott a nőgyógyászati betegségek megelőzésére, a kezelések alatt pedig az eredményesség erősítésére. Normalizálja a sav-bázis egyensúlyt, csökkenti a baktériumok élettartalmát, segít helyreállítani az egészséges mikroflórát, csökkenti a fájdalmat, csökkenti a klimaxos tüneteket, javítja a szexuális élet minőségét. (...)
Ajánlott a menstruáció alatti személyes higiéniára, a nőgyógyászati betegségek megelőzésére. Baktériumok, gyulladások komplex kezelésére, menstruációs szabálytalanságokra. Cisztára, és hogy javítsák a minőségi szexuális életet. 

Sajnos, valószínűleg sokan elhiszik, hogy ezek a termékek alkalmasak mindazon csodás hatások elérésére, amelyeket az eladási számok javítása érdekében a reklámszöveg írója izzadságos munkával bepötyögött a számítógépébe. Még szomorúbb, hogy ez a hirdetés nem példa nélküli: nap mint nap olvashatunk olyan reklámszövegeket, amelyek a fogyasztók manipulálásával, téves, pontatlan, alaptalan információk közvetítésével érik el céljukat. Amíg hagyjuk magunkat becsapni, nem várható, hogy a hasonló reklámok kiötlői kedvüket és ihletüket vesztik...

best blog

2013.05.01., Szerző: kodpiszkalo

A Vegalife blog írója megtisztelt azzal, hogy átadta nekünk a Best Blog "vándordíjat". Köszönjük!

A Best Blog (amely inkább a blogok népszerűsítését, mint valódi díjazását szolgáló kezdeményezés) szabálya szerint, miután megemlítettük, hogy kitől kaptuk, fel kell sorolni 4 blogot, akinek továbbíthatjuk a díjat, s akiknek kevesebb, mint 200 rendszeres olvasója van. 

Tkp. már mi is érdemtelenül kaptuk a díjat, hiszen a napi olvasók száma (bejegyzésmentes napokon is) gyakran 1000 feletti, és a Facebook oldalon is >1600 követője van a ködpiszkálónak.

Ebből kiindulva én is fittyet hányok a szabályokra, és olyan (az előírtnál magasabb látogatottságú) blogoknak passzolom a "díjat", akik szerintem bőven megérdemlik:

Háziorvosblog

Patikablog

Édes szívem

Urban Legends

Olvassátok ezeket is!

mire jó a C-vitamin?

2013.04.28., Szerző: kodpiszkalo

– C-vitamint szeretnék, ezer milligrammost.
– Húsz darab, 1480 forint.
– Ha másképp mondom, van olcsóbb?
– Próbáljuk meg – mondja, és gúnyosan röhög.
– Aszkorbinsav?
–150 forint 10 gramm, egy késhegynyi lehet az ezer milligramm – jön a válasz.

A fenti párbeszédet tartalmazó körlevél (amelynek eredete, körlevelekre nem jellemző módon kideríthető) feltehetőleg azért terjedt gyorsan és nagyon széles körben, mert olvasói másokkal is meg szerették volna osztani a hírt: olcsóbban is lehet C-vitaminhoz jutni a patikákban, csak tudni kell a "varázsszót"! Remélhetőleg csak kevesek számára hat az újdonság erejével, hogy a C-vitamin kémiai neve aszkorbinsav, de ha ennek felismeréséhez ez a körlevél szükséges, ám legyen... Gyógyszerészként számomra az volt elgondolkodtató, vajon mennyire reálisak, gyakoriak az ilyen párbeszédek a patikákban? Vajon jellemző-e a kioktatás, a fennhéjázó, lekezelő viselkedés, a gúnyos röhögés? Bízom benne, és hiszem, hogy nem - bár a kivételek és a szabályok viszonyáról szóló mondás nyilvánvalóan nem alaptalanul született... 

Egyvalamire biztosan jó volt ez az írás: többen elgondolkodtak rajta (és néhányan nekem is szegezték a kérdést): tulajdonképpen mire is jó a C-vitamin? Kell-e nekünk? Ha igen, mennyi? Tényleg megvéd a megfázástól? A következőkben ezeket a témákat járjuk körül röviden.

A C-vitamin (aszkorbinsav) a legismertebb kémiai vegyületek közé tartozik, különösen hazánkban, ahol sokan azt is tudják, hogy a vegyülettel kapcsolatos kutatásaiért Szent-Györgyi Albertet Nobel-díjjal jutalmazták. Definíció szerint azon vegyületeket nevezik vitaminnak, amelyeket a szervezet nem tud előállítani, de amelyek nélkül a szervezet egészséges működése nem tartható fenn. A legtöbb vitamint a múlt század elején fedezték fel, köztük az aszkorbinsavat is, amely vitaminjellegének megismeréséhez alapvetően hozzájárultak Szent-Györgyi felfedezései. 

Bár a vegyületet az 1930-as évekig nem ismerték, hiányának következményeiről az ókor óta több leírás tanúskodik. A 18. században jöttek rá arra, hogy a tengerészek körében jelentős halálozással járó betegség, a skorbut valószínűleg táplálkozási okokra, pontosabban hiányosságokra vezethető vissza. A hosszú tengeri utakon egyoldalúan (kis túlzással kétszersült sós hallal, majd sózott hal kétszersülttel) táplálkozó matrózok közül sokan haltak meg a gyengeséggel, ízületi fájdalmakkal, fogínygyulladással társuló betegségben. A tünetek kialakulásának pontos okát azonban nem ismerték. Egy James Lind nevű angol hajóorvos volt az első, aki a skorbut kezelésének tudományos vizsgálatába belefogott. Hajója legénységét hat csoportra osztotta, és az egyes csoportok étkezését különbözőképpen egészítette ki. Az egyik csoport narancsot és citromot kapott, mások almabort, kénsavas elixírt, ecetet, tengervizet vagy pedig egy gyógynövénykeveréket tartalmazó készítményt kaptak. Ma már nem meglepő, hogy csak a magas C-vitamin-tartalmú gyümölcsöket fogyasztó csoport skorbuttal összefüggő tünetei enyhültek. Lind felfedezésének valódi értékét azonban a kortársak nem ismerték fel, és a skorbut kezelésében az igazi áttörésre még várni kellett. 

Lind ugyan felismerte, hogy a skorbut kezelhető (magas C-vitamintartalmú) citrommal, arra nem jött rá, hogy a betegség a citrusfélék fogyasztásának hiányával, azaz C-vitamin-hiánnyal magyarázható. Ezt Axel Holst és Theodor Frölich norvég kutatók fedezték fel, akik egy szerencsés véletlen folytán tengerimalacokkal kezdtek vizsgálatsorozatba. Felismerték, hogy ha az állatokat csak gabonafélékkel táplálják, skorbutot kapnak – egy olyan betegséget, amelyet korábban csak emberen figyeltek meg. Ma már tudjuk, hogy ennek az a magyarázata, hogy a tengerimalac azon kevés állatfaj közé tartozik, amelyek – az emberhez hasonlóan – képtelenek aszkorbinsavat előállítani, azaz számukra ez az anyag vitamin. Holst és Frölich 1907-ben közölt cikkükben azt is egyértelműen bebizonyították, hogy a skorbut valamely étrend anyag hiányának következménye, azaz hiánybetegség. Állatkísérletekben egyre több táplálék skorbutellenes hatását igazolták, és arra is rájöttek, hogy a melegítés, forralás csökkenti a hatásosságot. A hatásért felelős, ismeretlen anyagot C-vitaminnak nevezték el (a „keresztapa" Jack Drummond biokémikus volt 1920-ban).

A vitaminhatásért felelős kristályos anyagot végül Szent-Györgyi Albert állította elő az 1920-as évek végén. Mivel szerkezetét még nem ismerték, először ignóznak nevezte (a latin „ignosco" (nem tudom) szó a vegyület cukorjellegére utaló -óz végződéssel). Mivel az eredményeket közlő folyóirat szerkesztőjének nem tetszett a név, előbb godnóznak (God knows, azaz Isten tudja, milyen cukor), majd miután ezzel sem volt elégedett a szerkesztő, a legkevésbé sem humoros hexuronsavnak nevezte. A vegyület nagy mennyiségben történő előállítása sok nehézségbe ütközött, mivel nem találták meg az ideális nyersanyagot (sokáig pl. alacsony aszkorbinsav-tartalmú marhamellékvesével kísérleteztek, később citrusfélékkel dolgoztak, amelyek cukortartalma erősen nehezítette a munkát). Az 1930-as évek elején a szegedi egyetemre került Szent-Györgyi a város környékén termesztett paprikából próbálkozott meg az anyag előállításával, és ötletét siker koronázta. Bebizonyította, hogy az előállított vegyület azonos a C-vitaminnal, amely élettani szerepének tanulmányozásában elért eredményeiért 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal jutalmazták. 

Miért is vitamin az aszkorbinsav? Bár közvetve szerepet játszhat a megfázások megelőzésében, gyógyításában, nem elsősorban ezért értékes. Az aszkorbinsav több, az emberi szervezetben megtalálható enzim normális működéséhez elengedhetetlenül szükséges. Az enzimek működésének biztosítása révén szerepe van a karnitin-és noradrenalinszintézisben és a fehérjék előállításában is, elsősorban azonban a kötőszövetekben nagy mennyiségben jelen lévő kollagén előállításában betöltött kulcsszerepe miatt nélkülözhetetlen. A vitaminhiány esetén megfigyelhető kóros kollagénszintézis káros hatással van a csont-, ízület- és izomképződésre, és ennek következménye a skorbut is.

A C-vitamin megfázásellenes hatására egy Nobel-díjas kutató, Linus Pauling irányította a figyelmet. Pauling, aki a kémiai kötések tanulmányozásában elért eredményeiért érdemelte ki a kémiai Nobel-díjat, majd atombomba-ellenes közéleti-politikai tevékenységéért a béke Nobel-díjat is megkapta 1962-ben, igazi polihisztor volt. Eredeti kutatási területén kívül fizikával, hematológiával, pszichiátriával is foglalkozott. Gyakran szenvedett súlyos megfázástól, ezért nagy érdeklődéssel fogadta egyik biokémikus ismerőse tanácsát, aki ennek megelőzésére napi több gramm aszkorbinsav fogyasztását ajánlotta. Mivel Pauling hatásosnak találta a kúrát, népszerűsíteni kezdte a módszert, és könyvet is írt a vegyület ilyen célú alkalmazásáról, amelyben napi 1-18 gramm C-vitamint javasolt. Később az aszkorbinsav rákellenes és pszichiátriai betegségek kezelésében betöltött szerepével is foglalkozott. Utóbbi feltételezései a mai napig nem nyertek igazolást. Sokan, akik Paulingra, a Nobel-díjasra hivatkoznak a C-vitamin gyógyászati célú felhasználásával kapcsolatban, elfelejtik, hogy egészen más, mindenki által elismert tudományos eredményeiért kapta a kitüntetést... Hasonló a helyzet Szent-Györgyivel is, akiről egyesek azt is tudni vélik, hogy egészsége megőrzése érdekében napi több gramm aszkorbinsavat fogyasztott. Bár mindkét tudós hosszú életű volt (93 évet éltek), ez még önmagában nem igazolja, hogy a C-vitamin lenne a hosszú élet titka.

De megfázás ellen jó-e a C-vitamin? Kétségtelen, hogy a vegyületnek szerepe van az immunrendszer megfelelő működésében, és mivel hiányában egyes fehérvérsejt-típusok működése korlátozott, a C-vitamin-hiány fokozhatja a betegségek kialakulásának kockázatát. Mivel a gyorsan kiürül a szervezetből, fontos a rendszeres C-vitaminfogyasztás. Ehhez nem kell feltétlenül tablettákat, kapszulákat (vagy az ezeknél olcsóbb patikai aszkorbinsavat) vásárolni, ugyanis a kiegyensúlyozott étrend elegendő aszkorbinsavat tartalmaz.  A magas C-vitamin-tartalma miatt gyakran fogyasztott citrom és narancs 100 grammja mintegy 50 mg aszkorbinsavat tartalmaz, ugyanez az érték az alma esetén 10-30 mg, míg a csipkebogyó 1000 mg/100 g, a krumpli 10-30 mg/100 g, a paprika pedig 125-200 mg/100 g koncentrációban tartalmazza a vegyületet. A napi ajánlott C-vitamin-bevitel felnőttek számára 75-90 mg. Ez az a mennyiség, amely betölti a szükséges vitaminfunkciót, de minimálisan ürül ki a vizelettel (azaz nagy része hasznosul). A hazánkban gyakran fogyasztott zöldségek, gyümölcsök aszkorbinsavtartalmát ismerve bátran kijelenthető, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges étrend tartalmazza a szükséges napi C-vitamin-mennyiséget - pontosabban azt a dózist, amely megvéd a vitaminhiány tüneteitől.

A patikák polcain megtalálható, a betegek által megfázás megelőzésére és kezelésére vásárolt C-vitamin-készítmények azonban gyakran ezt jócskán meghaladó mennyiséget (200-1000 mg) tartalmaznak. Vajon nem káros-e a nagy dózis, illetve van-e egyáltalán értelme ilyen mértékben túllépni az ajánlott napi mennyiséget? Az első kérdésre elég rövid a válasz: az aszkorbinsav több száz milligrammos mennyiségben is biztonságos, a fölösleges mennyiség a vizelettel kiürül. Tartósan "túladagolva" egyeseknél fokozódhat a vesekövesség kockázata, ezen kívül komolyabb veszéllyel nem kell számolni, ha betartjuk az alkalmazási előírás utasításait.

A C-vitamin megfázás megelőzésében és kezelésében betöltött szerepéről a vita régóta tart, és valószínűleg még nem jutott nyugvópontra. Ha az érzelmektől, anekdotikus bizonyítékok citálásától sem mentes vita helyett a tudományos bizonyítékok oldaláról közelítünk, megbízható pillanatképet kaphatunk az ügy jelenlegi állásáról egy nemrég közzétett átfogó elemzésből. A Cochrane Együttműködés szakértői a 2010-ig a témában született több tucat vizsgálat eredményeit összegezték. Azokat a placebókontrollos vizsgálatokat vették górcső alá, amelyekben a C-vitamint megfázás megelőzésére vagy a tünetek csökkentésére, legalább 200 mg-os napi adagban alkalmazták.

A megelőzéssel kapcsolatos 30 cikk eredményeinek összesítése szerint a C-vitaminfogyasztás nem csökkenti a megfázásos betegségek előfordulási gyakoriságát. Érdekes módon azonban azoknál, akik nagy fizikai stressznek voltak kitéve (maratoni futók, síelők, sarkvidéken gyakorlatozó katonák), a C-vitamin-fogyasztás a megfázás esélyét 50%-kal csökkentette. A pozitív eredménnyel záruló 5 vizsgálatban egyébként nem alkalmaztak különösen magas aszkorbinsav dózist (átlagosan 1 g). További konklúzió, hogy a C-vitamint szedők körében a betegség gyorsabban lezajlott. A betegség időtartama mintegy 10%-kal csökkent, ami statisztikailag ugyan szignifikáns, de a 12 nap helyetti 11 napos átlagos betegséghossz a beteg számára nem jelentős különbség. A tünetek súlyossága is csökkent kis mértékben az aszkorbinsavat fogyasztók körében. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a 30 vizsgálatból 26-ban a C-vitamint némileg kedvező hatásúnak találták a placebóval szemben.

A megfázás alatt terápiás céllal fogyasztott C-vitamin hatásait tanulmányozó vizsgálatokban az aszkorbinsav kedvező hatása nem volt kimutatható. Kivételt az a két vizsgálat jelentett, amelyben közvetlenül a tünetek jelentkezése után nagy dózisú (4-8 g) aszkorbinsavat fogyasztottak a betegek. A kezelt betegek gyorsabban felgyógyultak a megfázásos betegségből, a tünetek súlyossága azonban nem változott. Az eredmények értékéből némileg levonnak a vizsgálatok tervezésével kapcsolatosan megfogalmazható kritikák, valamint az a tény, hogy a kutatócsoport 1970-es években közölt eredményeit nem ellenőrizték újabb, független kutatásokban.

A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a megelőzési és terápiás céllal szedett, néhány 100 mg dózisú C-vitamin nincs jelentősen kedvező hatással a megfázásos betegségek előfordulási gyakoriságára, súlyosságára és a betegség időtartamára átlagos fizikai terhelés esetén. Jelenleg semmi nem támasztja alá azokat az interneten terjesztett ajánlásokat, amelyek szerint a megfázás kezelésére akár napi 30-150 g (!) C-vitamin is szedhető. Ekkora dózis esetén már számolni kell olyan nemkívánatos hatásokkal is, amelyek normál adagolás esetén nem jelentkeznek. Ugyanakkor a nagydózisú C-vitaminterápia hívei valószínűleg nem ismerik – vagy figyelmen kívül hagyják – azokat a kutatásokat, amelyek szerint napi 400 mg C-vitamin fogyasztása felett a vérben és az immunrendszer sejtjeiben már nem emelkedik tovább a vegyület mennyisége, ugyanis a „felesleg" a vizelettel igen gyorsan kiürül...

Tény, hogy a C-vitamin nagyon fontos, létfontosságú vegyület, amely szerencsére az átlagos, kiegyensúlyozott étrendben kellő mennyiségben megtalálható. Jelenlegi tudásunk szerint a C-vitamin-pótlás olyan esetben indokolt kifejezetten, ha az étrenddel nem oldható meg a megfelelő vitaminbevitel (pl. táplálkozási, emésztési zavarok, zöldséget-gyümölcsöt elutasító személyek). Ha erre a célra "patikai aszkorbinsavat" használunk, érdemes odafigyelni arra, hogy a C-vitamint ne a forró teában oldva fogyasszuk, mert a vegyület hő hatására bomlik.

A bejegyzés a Száz kémiai mítosz c. könyv alapján készült.

hatóanyag - ha a szer túlságosan hatékony, érdemes gyanakodni

2013.04.04., Szerző: kodpiszkalo

Rendhagyó bejegyzés következik: az étrendkiegészítő-piac árnyoldalait bemutató, a Magyar Nemzet 2013. március 30-i számában Dr. Molnár Csaba által írt cikk a blog olvasói számára is érdekes lehet. Azok, akiknek nem jár az MN, itt és most elolvashatják az írást: 

"Számos hazánkban forgalmazott, növényi eredetűnek mondott fogyasztó és potencianövelő étrend-kiegészítő tartalmaz illegális gyógyszerhatóanyagot egy vizsgálat szerint. Ez rávilágít az utóbbi tíz évben átláthatatlanná növekedett étrendkiegészítő-üzlet veszélyeire, valamint a kötelező engedélyezés hiányának következményeire. A fogyasztók pedig sok esetben örülhetnek, ha „csak” hatástalan a tabletta, nem mérgező.

Mindössze az emberek negyede nyilatkozott úgy amerikai kutatók kérdéseire válaszolva, hogy érdekli az általa szedett étrend-kiegészítő hatékonysága, és leállna a vásárlásával, ha bizonyítottnak látná, hogy semmire sem jó, olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján. Az első hallásra érthetetlen viselkedésre magyarázatot adhat az, hogy milyen céllal szedik ezeket. Az e kérdésre adott megfoghatatlan, ködös válaszokból (például „jobban akarom érezni magam”, „növelni szeretném az energiaszintemet”, „erősíteni kívánom az immunrendszeremet”) ugyanis kitűnik, hogy a fogyasztók inkább a maguk megnyugtatására veszik be e tablettákat. Indokként csak a reklámszlogeneket tudják felmondani.

A veszélytelenségükkel reklámozott étrend-kiegészítők veszélyeiről szinte nap mint nap értesülhet az ember itthon is. Talmácsi Gábor motorversenyző néhány hete  súlyos allergiás rohamot kapott egy antiallergénként reklámozott étrend-kiegészítőtől. A Liszt Ferenc repülőtéren több mint ezer darab betiltott tablettát foglaltak le, amelyek névleg olyan védett gyógynövény kivonatát tartalmazták, amellyel nem lehet kereskedni (ráadásul a tabletták hamisított gyógyszerhatóanyagot is tartalmaztak). Szinte ezzel egy időben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) több, sportolók által használt, amerikai eredetű étrend-kiegészítő forgalmazását tiltotta be, mert az amerikai társhatóságok figyelmeztetése szerint azok egyik összetevője az amfetaminhoz hasonló hatást vált ki az emberben.

Az étrend-kiegészítők hazai története a nyolcvanas évek közepén kezdődött. Az akkori gyógyszerforgalmat szabályozó jogszabályokból kiszorultak a növényi eredetű gyógyhatású készítmények előállítói, minthogy a régóta ismert molekulákat tartalmazó növényi kivonatokat nem lehetett szabadalmaztatni (márpedig a szabadalmi oltalom jelenti a gyógyszergyártók biztosítékát a hatalmas befektetés megtérülésére). Így 1987-ben létrehozták az úgynevezett gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények kategóriáját, amelybe – a gyógyszerekhez képest könnyített – hatásossági bizonyítékok bemutatása után kerülhettek be a készítmények, olvasható Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézete adjunktusának és munkatársainak a Magyar Kémikusok Lapjában megjelent cikkében. (A farmakognózia a gyógynövény- és drogismeret tudománya.) A következő másfél évtizedben körülbelül ötszáz, általában közmegelégedéssel alkalmazott szer kapott gyógyhatású készítmény minősítést. Látni fogjuk, hogy ez milyen kis szám, ami részben az engedélyezés körültekintő voltára utalhat.

Később született egy európai uniós irányelv, amelynek értelmében a gyógyhatású készítmény kategória fokozatosan eljelentéktelenedett, és létrejött helyette az étrend-kiegészítők csoportja. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) főigazgatósága arról tájékoztat, hogy 2005 novembere óta „új, gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású készítmény nyilvántartásba vétele és a forgalomba hozatala engedélyezésére eljárás nem indítható”, de a már forgalomban lévő ilyen szerek mindegyike még néhány hónapig (április 1-jéig) gyógyhatású készítményként (tehát a gyógyhatás hangsúlyozásával) forgalmazható. Ez után már csak azok a termékek forgalmazhatók gyógyhatású termékként, amelyek nem kerültek át a hagyományos növényi gyógyszer kategóriába. Noha a változás csak formainak tűnhet, valójában gyökeres volt. Az új étrend-kiegészítő termékek forgalomba hozatalának törvényi előírásai valójában csak formalitások. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) információi szerint „az étrend-kiegészítőkről szóló EU-irányelvnek megfelelően […] megszűnt az előzetes, kötelező engedélyezés, és helyette csak úgynevezett bejelentési (notifikáció) kötelezettség van, ami nem jelent mást, mint a termék címkéjének és adatlapjának benyújtását az OÉTI-hez, legkésőbb a termék piacra helyezésének napján. A rendszer nem alkalmas a termék forgalomba kerülésének megakadályozására, csak a piacfelügyeleti munkát segíti elő azzal, hogy probléma, veszély észlelésekor azonnal értesítést kap az ÁNTSZ a további intézkedések megtétele céljából. Több európai uniós tagállam még a notifikáció lehetőségével sem él; a hatósági munka kizárólag a anaszbejelentésekre vagy a szúrópróbaszerű ellenőrzésekre épít.”

Nem csoda, hogy az étrend-kiegészítő kategória megjelenése után hat év alatt hétezer terméket regisztráltattak ezen a címen, akár az árusítást megelőző utolsó percben. Mindez a piac teljes átláthatatlanságát eredményezi, és széles teret enged a csalóknak. Az étrendkiegészítő-reklámokhoz szokott fogyasztók számára az a tény is meglepetésként hathat, hogy ezeknek a termékeknek a „megjelenítése és hirdetése nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az étrend-kiegészítő betegségek megelőzésére, kezelésére alkalmas” – az OGYI szerint. Az interneten elérhető sok természetgyógyász-honlap egyszerűen ignorálja ezt a szabályt, az ismertebb forgalmazók pedig kreatív fogalmazással cselezik ki. Nem azt írják, hogy a termék gyógyít egy betegséget, esetleg fogyaszt vagy merevedést okoz, hanem azt, hogy a hatóanyagát hagyományosan a betegség gyógyítására alkalmazzák, vagy a termék „a sikeres fogyókúra nélkülözhetetlen eszköze”, esetleg az egészséges életmódot fontosnak tartók számára ajánlják.

Az még a kisebbik baj, ha a termék, dacára a reklámok hangzatos szólamainak, teljesen hatástalan. Veszélyesebb az, ha nem az van benne, amit ráírtak. Számos szakcikk számol be arról, hogy a forgalmazók igen gyakran hazudnak az étrend-kiegészítők összetételéről. Két okból tesznek így. Egyrészt spórolni akarnak az alapanyagokon, így egyszerűen kihagyják a drága összetevőket, másrészt hatástalan terméküket próbálják hatásossá varázsolni engedélyhez kötött – sőt gyakran betiltott – gyógyszerhatóanyagok segítségével. Ironikus, hogy e termékek fogyasztói gyakran éppen a konvencionális gyógyszerekkel szembeni ellenérzésük miatt választják az étrend-kiegészítőket, és tudtukon kívül mégis azokat használják.

A hazánkban forgalmazott étrend-kiegészítők között is vannak hamisítványok.

– Az étrend-kiegészítőként árult potencianövelők és fogyasztószerek forgalmazói olyan hatást tulajdonítanak ezeknek a növényi eredetűnek mondott szereknek, amelyeket mi, akik e növények vizsgálatával foglalkozunk, nem tudunk elhinni. Ennek ellenére számos esetben érkezett pozitív visszajelzés ezekről a termékekről, tehát némelyikük valóban segíti a merevedést vagy a fogyást. Ezért kezdtük vizsgálni a valós összetételüket – mondja Csupor Dezső. – Persze nem vakon tapogatóztunk, hiszen a nemzetközi szakirodalomban többször leírták már, hogy egyes növényinek mondott szerekben valójában hamisított gyógyszerhatóanyag van. Így mi célzottan a Viagra hatóanyagát és az azzal rokon vegyületeket kerestük a férfiaknak szánt szerekben.

A Viagra csak receptre kapható, minthogy bizonyos szívbetegségben szenvedő emberek nem szedhetik (eredetileg szívgyógyszernek szánták, csak a tesztek során derült ki, hogy van egy nem várt mellékhatása is). Ha tehát a hatóanyagot étrend-kiegészítőkbe rejtve hozzák forgalomba, azzal közvetlenül veszélyeztetik a fogyasztók életét. A kezdeti tesztek során Csupor Dezső és munkatársai az analizált étrend-kiegészítők nyolcvan százalékában találtak illegális (vényköteles) gyógyszerhatóanyagot. Sőt volt olyan termék is, amelyben a Viagra hatóanyagának dózisa másfélszeresen haladta meg az eredeti gyógyszerben található hatóanyag maximális mennyiségét.

– Jelenleg nem ismerünk olyan növényeket, amelyekből kivonható hatóanyag hasonló mértékű hatást fejtene ki a merevedésre, mint ezek az étrend-kiegészítők. Bár van néhány növény, például a páfrányfenyő vagy a ginzeng, amelyeknek lehet némi hatásuk, ezek azonban messze elmaradnak a kívánt eredménytől. Lehet, hogy ezekben az étrend-kiegészítőkben valóban van növényi kivonat is, de a hatás valójában nem a növénytől várható – folytatja Csupor Dezső. – Ugyanez a helyzet a fogyasztószerekkel is, amelyeket akkor kezdtünk vizsgálni, amikor egy egyetemi kollégám egy olyan étrend-kiegészítőt hozott a laborunkba, amelytől korábban rosszul lett. Nincsenek tényleges, jelentős és tartós fogyást okozó növények. Vannak vizelethajtók és hashajtók, felszívódásgátlók, de az ezek okozta testsúlycsökkenés csak mérsékelt.

Még a szakembereket is meglepte, hogy a szerben valójában egy több mint tíz éve betiltott fogyasztó gyógyszer hatóanyagát találták. Ezt a korábban alkalmazott gyógyszert azért vonták ki a forgalomból, mert noha valóban van fogyasztó hatása, de eközben szív- és érrendszeri panaszokat okoz. Nagyobb a kockázata, mint a haszna, pedig – paradox módon – sokan éppen azért akarnak lefogyni, hogy ezzel csökkentsék a szívinfarktus kockázatát. Összesen négy fogyasztószerről állapították meg, hogy hamisított gyógyszerhatóanyagot tartalmaz. Csupor Dezső szerint a hamisított termék árulkodó jele lehet, ha az állítólag növényi eredetű szertől megemelkedik a fogyasztó vérnyomása, esetleg álmatlanság jelentkezik, illetve ha a súlyos merevedési zavar jelentősen javul. A növények elsősorban placebóként hatva „gyógyítják” a pszichés eredetű potenciazavart, illetve kiegészíthetik a tudatos (életmód- és étrendváltoztatáson alapuló) testsúlycsökkentési törekvéseket.

Az általunk megkérdezett szakorvosok sem tartják alkalmasnak a növényi eredetű étrend-kiegészítőket az elhízás, illetve a szervi eredetű merevedési zavar kezelésére.

– Jelenleg nincs forgalomban olyan hatékony fogyasztószer, amelyet direkt erre a célra fejlesztettek volna ki. Vannak olyan gyógyszerek, amelyeknek lehet a mellékhatásuk a fogyás, de ezek nem alkalmazhatók erre a célra – válaszolta kérdésünkre Wittmann István egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem II. Számú Belgyógyászati Klinikájának igazgatója. – Továbbra is a kalóriabevitel csökkentése és a mozgás marad az egyetlen valóban hatékony fogyási módszer. Minthogy orvosilag elfogadott fogyasztószer nincsen, az efféle étrend-kiegészítőket mi nem alkalmazzuk a betegek kezelésében.

– A növényi és állati eredetű készítmények a szexuális vágy fokozására lehetnek alkalmasak, de ehhez meglehetősen nagy mennyiséget kell belőlük elfogyasztani. A merevedési zavar kezelésére hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek szigorú biztonságossági és hatékonysági teszteken mentek át – mondja Kopa Zsolt egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján működő andrológiai centrum vezetője. – A merevedési zavar kezelése előtt fel kell tárni a tünetek valódi okát. Az esetek nyolcvan százalékában valamilyen szervi ok áll a háttérben, így mindenképpen orvosi vizsgálatnak kell megelőznie a kezelést. Ezzel megelőzhető egy későbbi szív- és érrendszeri esemény, például infarktus vagy agyvérzés. Ha a növényi étrend-kiegészítők valóban csak azt tartalmazzák, ami rájuk van írva, akkor nem alkalmasak merevedési zavar kezelésére.

Csupor Dezsőék az utóbbi három évben huszonkét hamis termékről tettek bejelentést az ÁNTSZ-nél és a Csongrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szervénél (NSZSZ-nél). Megkérdeztük a hatóságot, hogy mi történt azóta ezekben az ügyekben.

Az ÁNTSZ tájékoztatása szerint a bejelentésekben megjelölt termékek közül tizenötöt azóta jogerősen kitiltottak a piacról, illetve csillaggal jelöltek az OÉTI honlapján a mindenki számára elérhető aktuális étrendkiegészítő-listán (ugyanitt zöld pipával jelzik azokat a termékeket, amelyek legálisnak tekinthetők). Négy terméknek, amelyeknél Csupor Dezső és munkatársai nem mutattak ki gyógyszerhatóanyagot, viszont a címkén feltüntetett összetételtől eltérő volt a valós összetétele, ezért a fogyasztók megtévesztése miatt áttették az ügyet a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerláncbiztonsági és Állat-egészségügyi Igazgatóságára. Egy esetben a talált hatóanyag megengedhető mennyiségét nem szabályozta jogszabály, és a szakértői testület véleménye szerint a mért koncentráció nem okoz egészségügyi kockázatot. A fennmaradó két termék egyikének ügye még nem zárult le, ott rendőrségi, illetve NSZSZ-vizsgálat folyik, a másikról pedig nincs tudomása a hivatalnak."

Kép forrása: news.consumerreports.org

megmenekülnek a gyógytermékek?

2013.03.21., Szerző: kodpiszkalo

Biztosan még sokan emlékeznek arra, hogy körülbelül két évvel ezelőtt elkeseredett írások jelentek meg a gyógynövények, naturista (sic!) készítmények betiltásáról, sőt, népi kezdeményezés is indult a betiltás megakadályozására. Ilyeneket olvashattunk akkoriban:

Piac&Profit, 2011. március:

Áprilistól eltűnhetnek a drogériák polcairól a gyógynövénykészítmények egy európai direktíva értelmében, amely a gyógy- és aromanövényeket a „gyógyszer" kategóriába sorolta. Az új jogszabály szerint a naturista gyógyszereket az orvosságokhoz hasonlóan hosszadalmas és költséges bevizsgálást követően lehet csak forgalomba hozni. Heidi Stevenson angol természetgyógyász tavaly kezdett aláírásokat gyűjteni, hogy megakadályozza a sokak szerint egyértelműen a gyógyszerlobbinak köszönhető új törvény életbe lépését. (...) Magyarországon 2005-ben készült el az a törvény, amely a „növényi gyógyszer" kategória felállításával száműzheti az évszázados tapasztalatokon és hagyományokon alapuló készítményeket. Eszerint ugyanis a jövőben a gyógyszerekével azonos módon ítélik meg a gyógynövényeket és a gyógynövény alapú készítményeket, így azokat csak a medicinákéhoz hasonló, hosszadalmas és költséges bevizsgálást követően lehet forgalomba hozni. (...) 2011. április 1-jétől gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények már nem hozhatók forgalomba gyógyhatásra való hivatkozással. Ez érinti az Országos Gyógyszerészeti Intézet által korábban „gyógytermékként" regisztrált növényeket tartalmazó kapszulákat, oldatokat, teakeverékeket, egykomponensű teákat. Mintegy 300-350 ilyen termékről lehet szó - véli Bernáth Jenő, a Budapesti Corvinus Egyetem kertészettudományi karának professzora a Natúrsziget internetes oldalon megjelent cikkben. Hiába javasolná az orvos kiegészítő kúraként például a fokhagymatablettát, ha a beteg sehol nem tudja megvásárolni. A kamilla- vagy a hársfatea is eltűnhet a jövő hónaptól a gyógynövényboltokból.

Székelyhon, 2011. január:

Bízom benne, hogy vagyunk még néhányan, akik nem dőlünk be a manipulálásnak, és nem tévesztenek meg a cuccos dobozokban árult készítmények. Még mindig hiszem azt, hogy a több ezer éves gyógyászati hagyományoknak mégiscsak sikerül fennmaradni a fehér maffia háborújával szemben is. Igazából, ha az emberek rájönnének, hogy csupán emberi természetükből adódóan mekkora erejük van a betegségekkel szemben, már akkor tönkremenne a gyógyszeripar.

Zöldember:

A valóság másképp fest, nem tiltják be ugyanis egységesen a gyógynövényeket: viszont az EU nem ismeri el a gyógytermék kategóriát, így az valóban megszűnik. De ez a szabályozás csakis a jelenleg gyógyterméknek minősülő szereket érinti majd. A pontos leírás szerint ebbe tartozik minden "természetes eredetű anyagot tartalmazó készítmény, amely kedvező biológiai hatással rendelkezik, orvosi előírás nélkül is alkalmazható, és amely előírásszerű használat esetén egészségi ártalmat nem okoz".

Aggodalomra nincs ok, a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények esetében a Gyógyszertörvény lehetőséget biztosít a gyártóknak, hogy egy relatív egyszerűsített eljárással és dokumentációval a meglévő gyógyhatású készítményeiket átminősítsék vagy tradicionális növényi gyógyszerré, vagy vény nélkül kapható gyógyszerré.

Lesznek készítmények valószínűleg, melyek megszűnnek, de a jelenlegi gyógytermékek legkésőbb 2013. április 1. napjáig forgalmazhatóak, vagyis még 2 évig mindenképpen találkozunk velük.

Zöldház, 2011. február:

2011. április 30-tól az EU gyakorlatilag betiltotta a gyógynövényeket? A válasz: IGEN győztek a gyógyszergyártó multik. Valószínűleg ez a lépés az EU-tól, megvilágítja az EU szerepét és valódi célját. (...) Minden naturista termék gyógyszernek számít, ezért ugyanolyan szabályok szerint lesz forgalmazható, mint egy gyógyszer. Az engedélyezési eljárások hatalmas költségeit a kistermelőknek lehetetlen lesz megfizetni. A történet innentől kezdve már nagyon egyszerű lesz: ha lenne is hajlandóság némely orvosban, hogy gyógynövényes kezelésre biztassa betegeit, akkor sem javasolhat natúr gyógykészítményeket, mert nem lesznek forgalomban. Április végétől gyakorlatilag csak az addig forgalomba hozott termékek lesznek kaphatóak. Így lassan az összes gyógyhatású készítmény eltűnik a polcokról.
Kérlek írd alá Te is a tiltakozó petíciót és oszd meg minél több emberrel a cikk linkjét, hogy ezt a szabályozást visszavonják.

Hogy megérthessük a helyzetet és a felháborodást, röviden a háttérről:

Magyarországon 1987 óta létezik a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (=gyógytermékek) elnevezésű kategória, amelybe azok a természetes eredetű anyagot (növényi, állati, ásványi anyagok, vitaminok) tartalmazó készítmények tartoznak, amelyek bizonyítottan kedvező hatással rendelkeznek, orvosi előírás nélkül is alkalmazhatók és előírásszerű használatuk esetén egészségi ártalmat nem okoznak.

Az EU-hoz való csatlakozásunik változást hozott a jól beváltnak tűnő rendszer működésében. A 2004/24/EK irányelvnek megfelelően megalkotott 2005. évi XCV. törvény kimondja: 

32. § (7) (...) gyógyszernek nem minősülő anyagként vagy készítményként nyilvántartásba vett termékek gyártói, illetve forgalmazói 2011. március 31-éig kérhetik növényi összetevőt is tartalmazó készítményeik gyógyszerré vagy más termékké való átminősítését.

32. § (9) „A 2011. március 31. napján már forgalomban lévő olyan gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények, amelyek valamennyi sajátosságukat figyelembe véve a hagyományos növényi gyógyszerek kategóriájába sorolhatók, gyógyhatásra való hivatkozással lejárati idejükig, de legkésőbb 2013. április 1. napjáig forgalmazhatóak."

A kizárólag növényi összetevő(ke)t, vagy növényi összetevőt is tartalmazó gyógyhatású termékek gyártói, illetve forgalmazói 2011. március 31-ig kérhették készítményeik hagyományos növényi gyógyszerré vagy egyéb gyógyszerré való átminősítését. A hagyományos növényi gyógyszerré való átminősítés viszonylag egyszerű: de az is jelentős költségekkel járhat (a gyártási feltételeke, az alapanyag-beszerzésen gyakran módosítani kell), és bár az előírások viszonylag lazák, a rendszerben van néhány buktató (a lenti definíció neuralgikus pontjáról lásd később).

Hagyományos növényi gyógyszer: olyan növényi gyógyszer vagy annak kombinációja, amely a kizárólag az adott hatáserősségre és adagolásra jóváhagyott javallat alapján orvosi diagnózis, felügyelet és rendelvény nélkül alkalmazható; szájon át, külsőleg, illetve belélegezve használandó; irodalmi adatok vagy szakértői jelentések alapján megállapítható, hogy a kérelem alapjául szolgáló termék vagy a megfelelő referencia növényi gyógyszer a kérelem időpontját megelőzően legalább 30 éves időtartamon keresztül gyógyászati használatban volt, ebből legalább 15 évig az Európai Gazdasági Térség területén.

A "rendes" gyógyszerré minősítés költségei pedig olyan magasak, hogy a hazai forgalmi adatokat ismerve nem tűnt reálisnak, hogy sokan ezt a megoldást választják.

Úgy tűnt, aki nem lép az átminősítés rögös útjára, annak terméke idén április 1-től nem forgalmazható gyógytermékként, számukra marad a megszűnés vagy az étrend-kiegészítőként, kozmetikumként való tovább forgalmazás lehetősége. Utóbbi opció azért nagyon hátrányos, mert sem az étrend-kiegészítőket, sem a kozmetikumokat nem lehet gyógyhatással reklámozni, ajánlani.

Hasonló problémákkal más országokban is küzdöttek, ezért indult az európai szintű aláírásgyűjtés, amelynek keretében a szükséges 1 000 000 helyett csak 185 000 aláírást sikerült begyűjteni. Úgy tűnt, minden elveszni látszik, de mint a jó hollywoodi filmekben, itt si megvolt a happy end lehetősége...

És a történet vége (?): az Országos Gyógyszerészeti Intézet honlapján 2013. március 18-án, tehát két héttel a határidő lejárta előtt megjelent tájékoztató:

A gyógytermékek változatlanul gyógytermékként vagy gyógyszerként továbbra is elérhetők lesznek 2013. április 1-je után is. (...) A 2011. március 31. napján már forgalomban lévő olyan gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények, amelyek valamennyi sajátosságukat figyelembe véve a hagyományos növényi gyógyszerek kategóriájába sorolhatók, gyógyhatásra való hivatkozással lejárati idejükig, de legkésőbb 2013. április 1. napjáig forgalmazhatóak.

Az egyéb gyógytermékek, amelyeknek nem történt meg az átminősítésük, függetlenül attól, hogy növényi összetevőt tartalmaznak-e, de gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményként érvényes forgalomba hozatali engedéllyel rendelkeznek – időkorlátozás nélkül -, azaz 2013. április 1. napját követően is forgalomban maradhatnak gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény (gyógytermék) termékkategóriában.

Mit jelent ez? Hát azt, hogy aki a jogszabályhoz alkalmazkodni próbálva kérte az átminősítést, és sikerrel járt, annak terméke gyógyszerként lesz forgalomban (mintegy 40 készítmény). Aki pedig ilyen vagy olyan okból nem így tette (például azért, mert úgy vélte, a termékének forgalmazásából haszon nem fedezi az átminősítés költségeit, vagy egyszerűen csak kivárt: úgyis lesz valamiféle kompromisszumos megoldás, mint mifelénk lenni szokott), annak terméke továbbra is gyógytermék maradhat (több mint 220 termék).

És hogy mi a jelenlegi, sokakat meglepő megoldás kulcsa? A következő félmondat értelmezése ad magyarázatot: azon, nem átminősített termékek forgalmazását kell beszüntetni, amelyek "valamennyi sajátosságukat figyelembe véve a hagyományos növényi gyógyszerek kategóriájába sorolhatók". A hazai gyógytermékek egy fontos kritériumnak nem felelnek meg: többségük esetén nincs meg a hagyományos növényi gyógyszerré való átminősítés egyik feltételének előírt 30 éves tradicionális felhasználás (pontosan ugyanazzal a termékösszetétellel!) (2013-1987=26). Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, ez lesz a termékek veszte, ezért nem kerülhetnek át az új kategóriába (hagyományos növényi gyógyszer), ezért kel megszűnniük, ma viszont úgy látszik, ez lesz a megmenekülésük kulcsa gyógytermékként... Ilyen sokat számít egy jogszabály ilyen vagy olyan módon történő értelmezése.

A kedélyek tehát megnyugodhatnak, minden marad a régi kerékvágásban. Mindössze (esetleg) azok bosszankodhatnak, akik utólag feleslegesnek vélik az átminősítésbe invesztált pénzeket, illetve azok, akik a gyógytermék kategória végét vizionálva idejekorán megszüntették termékeik forgalmazását...

A fenti írás a pharmagist.hu oldalról származik

Kép forrása: http://www.gaia-health.com

fluorid, fogszuvasodás vagy májkárosodás?

2013.03.18., Szerző: kodpiszkalo

Az erősen hatásvadász cím mély dilemmát takar: mit tehet egy szülő, ha (2 éves, a fogkrémeket desszertnek tekintő) gyermekének fluoridmentes fogkrémet szeretne venni, de amire ráakad a neten, az egy májkárosító növény kivonatát (is) tartalmazza? A válasz egyszerű: válasszon másikat... De a téma komolyságára való tekintettel kicsit körüljárjuk: mi is ez a májkárosító összetevő, és tényleg félnünk kell-e tőle?

A Biodent basic fogkrémre egy internetes bolt kínálatában akadtam rá, összetevői között meglepődve olvastam a fekete nadálytő nevét. Hogy miért? Hát mert a fekete nadálytövet belsőleg, szájon át nem szabad alkalmazni mérgező hatása miatt.

A nadálytő (Symphytum officinale), amennyiben jó minőségű termék részeként szakszerűen alkalmazzuk, teljesen veszélytelen, igen hasznos gyógynövény. A népi gyógyászatban zúzódások, csonttörések ke­ze­lésére használják, erre utal egyik népies neve is (forrasztófű). Jellemzően gyökerét használják, de egyes vidékeken levelét is fogyasztották (akár salátaként is). A fekete nadálytő hatásosságát ízületi és izomfájdalmak enyhítésében számos vizsgálat igazolja, így a növényt méltán tekinthetjük a legmegalapozottabban alkalmazható gyógynövények egyikének.

Megítélésében a 20. század második felében történt változás, amikor felsimerték, hogy a növény májkárosító vegyületeket (ún. pirrolizidin-alkaloidokat) is tartalmaz. Ezek a vegyületek nagy dózisban  akut májvéna-elzáródást (Budd-Chiari szindrómát) okozhatnak, ezt más, tévedésből nagy dózisban elfogyasztott, pirrolizidin-alkaloidokat tartalmazó növényeknél több esetben leírták. Mivel a fekete nadálytövet ritkán eszik nagy mennyiségben, esetében veszélyesebb, hogy az említett vegyületek hosszú távon még kis koncentrációban fogyasztva is májkárosítóak, rákkeltőek lehetnek. Ezt felismerve Európában csak külsőlegesen alkalmazhatóak nadálytövet tartalmazó gyógyszerek (belsőleg elfogyasztani nincs is sok értelme). Bár a vegyületek bőrön keresztül nem szívódnak fel jól, még a kenőcsöknél, krémeknél is megkövetelik, hogy a pirrolizidin-alkaloidok mennyisége egy biztonságosnak tekintett szint (ez mikrogrammos dózis!) alatt legyen.

Ennek ismeretében kicsit aggasztó, hogy a hazai piacon számos, ellenőrizetlen pirrolizidinalkaloid-tartalmú ún. lóbalzsam (?) kapható, amelyek egyik fő összetevője a nadálytő. Ez hogyan lehetséges? Hát úgy, hogy ezek nem gyógyszerek, gyógytermékek, hanem kozmetikumok, s ezeknél nem érvényesek a szigorú szabványok... És ugyanide tartozik az említett fogkrém is, amely annyival súlyosabb eset, hogy ez a termék közvetlenül a szájba jut (gyermekeknek a gyomrába is). A nadálytő ilyen célú alkalmazása szakmailag teljességgel elfogadhatatlan, de hogy ez mégis előfordulhat, jól jellemzi a növényi alapú termékek felemás jogi helyzetét: gyógyszerként maximális szigor, kozmetikumként ugyanilyen mértékű oda nem figyelés.

Nem sok jóra számíthat az sem, aki a "szakirodalomban" néz utána - például egy olyan könyvben,amely 28 éve íródott, és már megjelenésekor is elavultnak számított. Maria Treben Egészség Isten patikájából c. könyvének 24. oldalán ezt olvashatjuk: "A gyökérből (mármint a fekete nadálytő gyökeréből) tea is készíthető, amelyet belsőleg kell alkalmazni hörghurut, emésztési zavarok, gyomorvérzés, mellhártyagyulladás esetén. Naponta 2-4 csészényi teát igyunk belőle, kortyonként fogyasztva." A legutóbb 2008-ban megjelent könyv sokak számára ma is orákulumnak számít, jóllehet a fent idézett tanács (és a hasonlók) nem hogy nem segítenek, hanem kifejezetten árthatnak is. 

De mi lehet az oka annak, hogy az állítólag évszázados népi tapasztalatot összefoglaló Treben nem figyelt fel a nadálytő veszélyes voltára? A válasz egyszerű: a májkárosodás, a májcirrózis, a májrák az alkalmazást követően, akár évekkel később jelentkezik, amikor már esély sincs felfedezni a növény elfogyasztása és a betegség kialakulása közötti kapcsolatot. A nadálytő esete több tanulságot hordoz: 1) a növények tudományos igényű kutatása a hatásos és biztonságos alkalmazás szempontjából igen hasznos eredményekkel járhat, 2) a népi tapasztalat önmagában nem mindig elegendő a biztonságos gyógynövény-használathoz, és 3) az ilyen termékek piaci jelenléte jól tükrözi azt a fejetlenséget, amely a termékengedélyezés és -ellenőrzés terén Európában jelenleg van. Ha aktualizálni szeretnék, azt mondanám, akkor már inkább egy kis lóhúsos pulykasonkát kérnék...

Kép forrása: wikimedia