ezerjófüvek

2019.08.15., Szerző: kodpiszkalo

Misztikusnak tűnő neve ellenére az ezerjófű létező gyógynövény. Az ezerjófű név különböző írott forrásokban a 14. század óta fordul elő, s jellemzően a Centaurium nemzetség különböző fajait fedi. A mintegy 20 fajt számláló növénynemzetség egyik tagja, a kis ezerjófű (Centaurium erythraea) föld feletti része ma is gyógyszerkönyvi gyógynövénydrog. Ha használatának célját középkori forrásokból próbáljuk feltérképezni, nevéhez méltóan szerteágazó javallatokat találunk, a modern fitoterápiás szakkönyvekben azonban sokkal kevesebb gyógyhatásáról írnak: ezek elsősorban keserű ízével összefüggésbe hozható étvágy- és emésztésjavító hatásával kapcsolatosak.

Hová tűnt az ezerjófű gyógyhatása? Miért volt régen sok mindenre jó, ma meg alig valamire? Miért nem tartjuk számon a fontos gyógynövények között ma ezt a sokat ígérő nevű növényt? A jelenség megértéséhez néhány évszázadot vissza kell ugranunk az időben. Az ókorban és a középkorban a gyógyítás eszközei többnyire növényekből készültek. A növények hatásait jellemzően tapasztalat útján azonosították (azaz, ha például egy növény hasmenést okozott, akkor azt hashajtóként használták). Azoknak a növényeknek, amelyek hatása jól definiálható volt, már a régi korokban is kevesebb (de megalapozottabb) gyógyhatást tulajdonítottak. Ezzel ellentétben, azoknál a növényeknél, amelyeknek gyógyító hatása kevésbé volt „megfogható”, a vélt gyógyhatások köre általában szélesebb volt. A növényeket ugyanakkor számos olyan betegség esetén is alkalmazták, amely gyógyítására nem voltak alkalmasak, azonban jobb híján ezek jelenthettek legalább lelki támogatást a betegeknek. Így a legtöbb gyógynövény alkalmazási céljai között voltak racionális és irracionális elemek is. A modern fitoterápia kialakulásával a javallatok letisztultak, ma már a szakemberek csak olyan hatásokat kapcsolnak növényekhez, amelyeket kísérletes adatok vagy megalapozott tapasztalatok igazolnak. Mindez megfigyelhető az ezerjófűnél is: régebben ezerféle betegségre használták, ma viszont jóval körülhatároltabb gyógyászati alkalmazása. A növény tartalomanyagainak kémiai, farmakológiai jellemzőit ismerve ez érthető is.

parlagfüvet receptre?

2019.04.21., Szerző: kodpiszkalo

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) az egyik legismertebb növény Magyarországon. A növények között igazi celebnek számít: sokan átkozzák, egyesek áldják, de mindenki ismeri. Egyes felmérések szerint a legnépszerűbb gyógynövények közé tartozik, betegségek gyógyítására és megelőzésére egyaránt alkalmazzák. Nem kis teljesítmény ez, különösen úgy, hogy hazánkban alig több mint 100 éve honosodott meg. Amerikából származik, és az özönnövények közé tartozik, mivel Európába kerülése után gyors terjedésbe kezdett. Elsősorban a bolygatott területeket kedveli (építési telkek, művelés alól frissen kivont területek). Terjedésének oka nem teljesen ismert, de sikerének titka többek között az, hogy hiányoznak természetes kártevői, kórokozói. A visszaszorításával kapcsolatos erőfeszítések jobbára sikertelenek, az irtást propagáló kampányok ellenére egyre nagyobb területeket hódít meg. Balszerencsénkre Magyarország klímája nagyon kedvező a növénynek, a globális felmelegedés pedig tovább javítja az életfeltételeit.

az eltitkolt igazság a rákról

2019.04.13., Szerző: kodpiszkalo

Miért mérgezik az orvosok a rákos betegeket, ahelyett hogy meggyógyítanák őket? Miért nem alkalmaznak hatásos, ugyanakkor mellékhatásmentes kezeléseket? Miért alkalmaznak olyan terápiákat, amelyektől a betegek legyengülnek, kihullik a hajuk, hányingerük van, és még egy sor mellékhatástól szenvednek? Nem lehet, hogy az igazság itt van az orrunk előtt, csak nem vagyunk hajlandóak észrevenni? Miért használnak a betegek kezelésére cseppfolyós mustárgázt ahelyett, hogy hasznosítanák a rákos sejtek működése során tett megfigyeléseket? Ilyen és hasonló kérdések sokakban felmerülhetnek, különösen, amikor hasonló, a józan paraszti ész szerint logikusnak tűnő gondolatmeneteket olvasunk: 

Tekintettel a speciális témára, a poszt elkészítéséhez segítségül hívtam dr. Zupkó István onkofarmakológust (az ő megjegyzései "idézőjelben, döntve" olvashatóak):

halló, mennyi???

2019.02.02., Szerző: kodpiszkalo

Az időskorúak számának gyarapodásával a halláscsökkenés egyre többeket érint. A hallásromlásnak számtalan oka lehet: a hallójárat elzáródhat (pl. fülzsír), a dobhártya trauma következtében kilyukadhat, de tartós orrdugulás esetén, ha a dobhártya behúzódik és a középfülben váladék halmozódik fel, esetleg ha a hallócsontok sérülnek (pl. krónikus középfülgyulladás következtében), egyaránt ún. vezetéses hallásromlás jelentkezik. Ha a hangvezető apparátus egészséges, de a belsőfül (szőrsejtek) vagy a hallóideg, esetleg az agy hallóközpontja nem működik jól, akkor idegi halláscsökkenés jelentkezik. Ez kialakulhat családon belül örökletesen, vagy toxikus gyógyszerek alkalmazásának következtében is, de akár fiatalon is hirtelen intenzív vagy tartós zajterhelés okán ( pl. fülhallgatók használata).

Az általában 50 éves kor felett elkezdődő, időskori hallásromlás csak évekkel később válik észrevehetővé. Zajos környezetben romlik a beszédértés, pl. ha többen beszélnek egyszerre, halljuk, de nem értjük a hozzánk szóló beszédhangokat. Először a magas hangok vesznek el és a kisgyerekek (unokák) és vékony hangú hölgyek hangja válik érthetetlenné. Az idősebbek gyakran ezért nem szívesen mennek társaságba, kerülik a beszélgetéseket, lassan befelé fordulnak, elszigetelődnek társaiktól. A legrosszabb, amikor már a telefont sem értik, és a kaput sem nyitják ki a vendégeknek, mert egyszerűen nem hallják a csengő hangját.

kannabiszt a várandós nőknek (is)?

2019.01.02., Szerző: kodpiszkalo

Minden kornak megvan a maga csodanövénye. Ami az 1990-es években az aloe volt, az ma a kender: gyakorlatilag nincs olyan betegség, amire ne lenne jó (a rajongók szerint), ugyanakkor teljesen biztonságos (szintén szerintük). Ha közelebbről megnézzük, a helyzet nem ennyire egyértelmű, ugyanis a sokféle gyógyhatás közül alig van olyan, amire lenne legalább némi racionális bizonyíték. Mindez bővebb elemzést is megér (ilyen is lesz majd a blogon), ez alkalommal egy egészen speciális, ám annál fontosabb kérdést elemzek: a terhesség alatti kannabiszfogyasztást.

Lehet, hogy meglepő, de vannak, akik a kenderfogyasztás veszélyeit zárójelbe téve, annak előnyeit kidomborítva jónak látnák, hogy a várandós nők (is) kannabiszt fogyasztanának, elsősorban a terhességi hányinger csillapítására:  

Ez majdnem túl tabu ahhoz, hogy vita tárgya legyen: a terhes nők és a kannabisz. Ez egy piszkos kis titok, amit a gyógyszerlobbi nem szeret hangoztatni! A világon minden várandós anya ismeri az úgynevezett “reggeli betegséget”, amikor a terhesség különböző fokú hányingert és hányást vált ki. (...) A 19. század közepére a kannabisz tinktúrák használta elterjedté vált a nyugati kultúrákban, a terhesség beindítására és a szülés előtti hányinger csökkentésére. A kannabisz használata a terhesség okozta fájdalom és egyéb szövődmények ellen olyan más kultúrákban is megjelent, mint az afrikai, az indiai és a délkelet-ázsiai. Akárhogy is, a történelem során gyakran támaszkodtak a kannabisz számos gyógyító tulajdonságaira. Ezt az anti-emetikus hatást már jól dokumentálták modern vizsgálatok segítségével, amelyek segítenek jobban megvilágítani a jelenséget.

Sántakutya-szindróma: az egész szépen felépített elmélet dugába dől, hiszen az utolsó mondat állításával szemben egyetlen modern vizsgálat sincs, amiben a terhesség alatti hányingerre kifejtett hatást vizsgálnák. S hogy miért? Természetesen azért, mert a kábítószerek közé sorolt (indiai) kender alkalmazása túlságosan nagy kockázatot jelent a magzatra ahhoz, hogy várandós nőkön kísérletezzenek vele. Ismert, hogy a kender hatóanyagai, köztük a hallucinogén tetrahidro-kannabinol (THC) hatnak a központi idegrendszerre - a magzat fejlődő idegrendszerére kifejtett hatás beláthatatlan következményekkel járhat. Nincs szó piszkos kis titokról, mindössze a kiszolgáltatott magzatok jogainak védelméről.

hatástalanok a köhögéscsillapítók - hazudik a statisztika?

2018.09.20., Szerző: kodpiszkalo

Nem, a statisztika nem hazudik. A statisztika egy eszköz: legfeljebb az ember hazudik, aki a statisztikai elemzés eredményeit interpretálja (félre). A statisztika ugyanakkor kiváló eszköz a manipulátoroknak, mivel az emberek zöme nem ért hozzá olyan szinten, hogy rájöjjön a turpisságokra. Ezzel könnyen vissza lehet élni: gyönyörű diagramokon bármit be lehet bizonyítani, és megfelelő manipulálással gyakorlatilag ennek ellenkezőjét is.

Pedig néha igen komoly dolgokról van szó, például arról, hogy hatásosak-e bizonyos gyógyszerek. Joggal várjuk el, hogy amikor egy hatóanyagot engedélyeznek, ellenőrizzék, hogy a hatásosságot alátámasztó statisztikai elemzések szakszerűek. A gyógyszerhatóságok bírálói igen szigorú és ilyen szempontból is szakértő emberek, de ha a diskurzus kevésbé ellenőrzött terepen (pl. a sajtóban, akár szaklapokban) történik, nagyobb az esély a ferdítésre.

szorongáskeltő gyógyszerek - a valzartán-ügy

2018.07.26., Szerző: kodpiszkalo

2018. június 29-én robbant a bomba: az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) több vérnyomáscsökkentő gyógyszer forgalmazását felfüggesztette, mert felmerült, hogy minőségi hibás lehet az érintett készítmények hatóanyaga. A határozatokból kiderült: a spanyol hatóságtól az európai gyorsriasztásos hálózaton keresztül érkezett bejelentés alapján feltételezhető volt a gyógyszerek minőségi hibája, ezért  a rendelkezésre álló és később beérkező adatok értékeléséig és a kivizsgálás lezárásáig, a betegbiztonság érdekében az érintett szerek forgalmazásának felfüggesztéséről döntöttek.

A 27, felfüggesztett forgalmazású szer mindegyike valzartánt tartalmazott hatóanyagként. A valzartán egy vérnyomáscsökkentő hatású vegyület, hatását az angiotenzin II receptorainak gátlásával fejti ki. Az angiotenzin II olyan fehérje, amely az emberi szervezet hormonjaként érösszehúzó, és ezáltal vérnyomásemelő hatással rendelkezik. A szervezetben az angiotenzinogén nevű fehérjéből előbb angiotenzin I, majd ennek további átalakulásával (aminosavak lehasadásával) angiotenzin II képződik. Magas vérnyomás esetén a beavatkozás egyik módja az angiotenzin II hatásának meggátlása. Ez gyógyszerekkel kétféleképpen lehetséges: vagy megakadályozzuk a vegyület képződését, vagy pedig gátoljuk hatását azokon a receptorokon, amelyeken keresztül a vérnyomásemelő aktivitást kifejti. A valzartán ez utóbbi módon csökkenti a vérnyomást.