nem kell mindent bevenni!
Korábbi bejegyzésünkben egy amerikai humorista műsorába pillantottunk bele, amely egy orvos-celeb tévés karrierjére, és az abból eredő felelősségére irányította a figyelmet. Azonban a humorista műsorának csak egy része foglalkozott a konkrét személlyel; nagyon helyesen rámutatott, hogy az ún. „Oz-jelenség” nem több, mint tünete a valódi problémakörnek, ami az étrend-kiegészítők amerikai piacát jellemzi. Megpróbálhatjuk összehasonlítani a magyar és az amerikai helyzetet, azonban már az elején problémákba ütközünk. Az OÉTI honlapjáról megtudhatjuk, hogy hazánkban eddig több mint 16 000 étrend-kiegészítőt jelentettek be forgalmazásra. (Persze egy részük már nincs forgalomban, új néven újra bejelentették, stb., de a nagyságrend érzékelhető.) Ezzel szemben, ha ellátogatunk az FDA (Food and Drug Administration, az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága) honlapjára, hogy az USÁ-ban forgalomban lévő étrend-kiegészítőkről érdeklődjünk, akkor azt olvashatjuk, hogy az FDA nem rendelkezik olyan listával, ami az Egyesült Államokban forgalmazott termékeket, vagy a forgalmazókat tartaná számon.
Adódik a kérdés: hogyhogy nincs ilyen lista? Akkor hogy szabályozzák ezt a piacot? Nos a következőképpen: Az étrend-kiegészítők felett két hatóságnak van jogköre: a Federal Trade Commission-nek (FTC) és az FDA-nek. A trükk az, hogy az FTC-nek csak akkor van joga eljárni egy étrend-kiegészítő kapcsán, ha az FDA megállapította, hogy az egészségre vonatkozó állítások (ún. health-claim) nem megalapozottak. Az FDA viszont csak akkor jogosult eljárni, ha valamilyen bejelentés (pl. súlyos mellékhatás kapcsán) érkezik be hozzá. Mintha valahol már láttunk volna ilyet...
Ez azonban nem volt mindig így. 1994 előtt a (gyógy)növényeket tartalmazó készítményeknek meg kellett felelni az ún. NDA-nek (New Drug Approval), azaz az FDA adatokat kért be a gyártótól a szer hatásosságát, és biztonságosságát illetően. Mivel a gyógynövényeket, vitamin készítményeket nem lehetett szabadalmaztatni (és így a gyártók nem élvezték a kizárólagosság előnyeit), ezért a vállalkozásokat nem ösztönözte semmi, hogy pénzt fordítsanak a szükséges vizsgálatok elvégzésére. 1994-ben komoly lobbitevékenység indult a Dietary Supplement Health and Education Act (DSHEA) törvény bevezetéséért, amelyben az FDA szerepét korlátozták azáltal, hogy a növényi komponenseket az étrend-kiegészítők kategóriájába sorolták, így mentesülhettek az FDA ellenőrzése alól. Mindezek mellett az étrend-kiegészítőket gyártók és forgalmazók kampányba kezdtek a lakosság irányába, és több szenátor is úgy nyilatkozott, hogy több levelet, hívást kaptak az FDA szigorának megtöréséért, mint a vietnámi háború befejezéséért.
És itt álljunk meg egy pillanatra. A gyártók és forgalmazók azt kommunikálták, hogy miért is kellene FDA-szintű (szerintük túlzottan szigorú) ellenőrzés, olyan hétköznapi anyagokhoz, mint pl. a C-vitamin. Csakhogy az FDA nem a C-vitamin miatt akarta ellenőrzése alatt tartani a növényi anyagokat tartalmazó élelmiszereket, hanem azért, mert egyes növényekről, növényi anyagokról – minőségükről, hatásosságukról, biztonságosságukról – vagy nagyon kevés, esetleg semmilyen információval nem rendelkezett. Sok esetben pedig éppen egyes növények alkalmazásának ismert kockázatai indokolták a szigorú ellenőrzést. Ezek a növények - bár étrend-kiegészítőként akarták forgalmazni őket - jellemzően egyáltalán részei az étrendnek. Mióta az étrendünk része, mondjuk az Ephedra distachia (csikófark), és vajon miért kellene vele kiegészíteni az étrendet (hiszen az „étrend-kiegészítő” név ezt sugallná)? Ismerősen cseng a növény neve? Nem véletlenül: olyan alkaloidot (efedrint) tartalmaz, ami nagyon erős központi idegrendszeri és szív-érrendszeri hatással rendelkezik. Az Ephedra sokat emlegetett "jó" példa: az Egyesült Államokban több mint 15 000 súlyos mellékhatást és kb. 150 halálesetet jelentettek, ami közvetlenül Ephedra készítményhez volt köthető. Ráadásul meg kell említeni, hogy az FDA becslése szerint a mellékhatások alig 1% jut tudomására. (Megjegyzés: az Ephedra és az efedrin étrend-kiegészítőkben való alkalmazása hazánkban egészséget veszélyeztető hatásaik miatt tiltott.)
Bár az előzőek némelyek számára biztosan a blog "közismert" gyógynövény-ellenességére szolgáltatnak újabb bizonyítékot, ez úton is hangsúlyoznánk: nem a származás, hanem a hatás a lényeg (nem szép dolog a molekuláris rasszizmus!). A lényeg az, hogy van-e hasznos és káros hatása az adott anyagnak/növénynek az emberi szervezetre. Az előny/kockázat hányados meghatározása azonban lehetetlen tudományos vizsgálatok elvégzése nélkül. A gyógyszereknél (legyen az növényi, vagy mesterséges eredetű) ezért végzik a klinikai vizsgálatokat. Ezekből állapítják meg, mire jó az adott szer, milyen dózisban alkalmazandó, melyek a mellékhatásai.
Ezzel szemben nézzük az étrend-kiegészítőket: akár az USÁ-ban kíván valaki ilyen termékeket forgalmazni, akár itthon, nincs más dolga, mint egy űrlapot kitölteni, hogy saját bevallása szerint mi található a termékben. Az Államokban a gyártók amellett érvelnek, hogy majd a piac szabályozza saját magát. Nos, ahogy a bevezetőben említett humorista mondta, ez kábé annyira hatásos, mint amikor a felnőtteknek szánt internetes oldalak elején megkérik az embert, hogy írja be mikor született, és amivel végül is nem érünk el mást, minthogy megtanítjuk a gyerekeket, hogy kell 18-at kivonni a jelenlegi évből.
Természetesen nem kell minden étrendkiegészítő-gyártóról feltételezni a csalást (sőt, a túlnyomó többség tisztességes, jó minőségű terméket forgalmazó vállalkozás), de a szabályozottság hiánya megkönnyíti a visszaélések lehetőségét. A minőségi problémák (nem az van benne, nem annyi van benne, mint amit a dobozon feltüntetnek) zöme felderítetlen marad, ezekre többnyire akkor derül fény, amikor a fogyasztók rosszul lesznek egy hamisított szertől. Sajnos ritkán hallani a médiában hatósági laboratóriumi vizsgálatokról is, ezek száma aránytalanul kicsi a forgalmazott termékek számához viszonyítva. Itthon legtöbbet (sajnos nem eleget) a Gazdasági Versenyhivatal szankcionáló tevékenységéről hallunk, igaz, ezek az esetek többnyire a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartásról (= a termékekkel kapcsolatos túlzó állításokról) szólnak, nem pedig a készítmények minőségéről.
Jelen írás nem az étrend-kiegészítők ellen irányul, csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a termékcsoport szabályozatlansága teret enged a visszaéléseknek, és ezt néhányan ki is használják. Mit lehet tenni? Egyrészt olyan gyártókban érdemes bízni, akik jó hírneve többet ér annál, mintsem egy minőségi problémával kockáztassák azt. Ha egy gyártót, forgalmazót az interneten keresztül sem lehet – vagy csak nagyon nehezen tudjuk – utolérni, vagy csak külföldi székhellyel találkozunk, az gyanúra adhat okot. Hogyan fogjuk felvenni a kapcsolatot a céggel, ha valamilyen minőségi problémát tapasztalunk? Ugyancsak érdemes tartózkodni a túlzó állításoktól: hihetetlen fogyás, csodás gyógyulás stb. minőségi problémák gyanújára ad okot. De talán a legfontosabb: amennyiben lehetséges, ne az étrend-kiegészítőktől várjuk, hogy egészségessé, kiegyensúlyozottá teszik - egyébként egészségtelen - étrendünket!
Kép forrása: health24.com
Dr. Ványolós Attila 
10 komment