szintetikumallergia
Rasszizmus: politikai-történelemfilozófiai elmélet, amely az egységes emberi fajon belül egyes csoportokat, emberfajtákat rangsorol; egyes csoportok a más csoportba tartozók antropológiai adottságait, viselkedését, szokásait, erkölcseit, kultúráját - a sajátjukhoz viszonyítva - alacsonyabb rendűnek. Nem, a blog nem váltott profilt, de a rasszizmus, mint fogalom a kémiai vegyületek minősítésénél is felmerül: egyesek annak alapján tartanak jónak vagy rossznak, veszélyesnek vagy jótékony hatásúnak egy vegyületet, hogy az természetes vagy szintetikus eredetű. Az ilyen jellegű, mélyebb ismereteket nélkülöző, előítéletes gondolkodás leírására talán nincs is jobb kifejezés, mint a molekuláris rasszizmus*.
Miről is van szó? Ha kémiai, biokémiai ismeretek nélkül egyes (szintetikus) vegyületeket úgy stigmatizálunk, hogy közben más (természetes) anyagokat kritikátlanul kizárólag pozitív tulajdonságokkal ruházunk fel, az nem más, mint molekuláris rasszizmus. Pusztán származás alapján, egyéni érdemek és hibák mérlegelése nélkül ítélünk.
Az egyre terjedő jelenség egyik magyarázata az lehet, hogy hétköznapokban használt termékekbe (élelmiszerekbe, háztartási tisztítószerekbe) olyan sebességgel épülnek be a vegyipar újabb és újabb "csodái", hogy az sokakban averziót kelt. És talán nem véletlenül: a gyorsabb hatású vízkőoldás, a még selymesebbé tevő kézkrém előállítása érdekében olyan adalékokat alkalmaznak a gyárak, amelyek életünket ugyan kényelmesebé tehetik, de tulajdonképpen jól meglennénk nélkülük is. Nagyon nehéz megtalálni a technikai fejlődéshez szükséges termékfejlesztés és a szükségtelen, vélt (valójában nem létező, hanem inkább generált) fogyasztói érdekeket szolgáló, az elérhető haszonnál több környezeti kárt eredményező kutatás-fejlesztési tevékenység között. Ha az átlagfogyasztó attitűdjét vizsgáljuk, úgy tűnik, ez nem is sikerült.
Ha a vásárlói tudatosság alapján képeznénk halmazokat, legtöbbünket az alábbiak valamelyikébe lehetne sorolni:
- elsődlegesen árérzékeny, a termékek összetétele iránt nem érdeklődők
- a modern vegyipar által nyújtott kényelmet és előnyöket élvezni kívánó kemofilek
- az elsősorban a reklámok által orientált vásárlók
- környezettudatos, a természetes anyagokat (esetenként racionális okok nélkül) előnyben részesítők - ennek részhalmazát képezik a vegyi anyagoktól irtózó kemofóbok
- környezettudatos, józan mérlegelés alapján döntő vásárlók.
Az utóbbi két halmaz között látszólag nincs nagy különbség. A valódi eltérés az, hogy a józan mérlegelés alapján döntők nem utasítják el ab ovo a kemikáliákat, de ha lehetséges, a környezetet kevésbé terhelő termékeket vásárolnak. Nem biztos ugyanis, hogy a lakás tisztán tartásához 27 különféle tisztítószerre van szükség; sok minden megoldható a jó öreg ecettel. És abban sem vagyok biztos, hogy szükségünk van a 4 hétig friss bejglire vagy az ilyenolyanízű, gyümölcsöt sose látott szörpökre. Ugyanakkor a fundamentalistákkal ellentétben (az utolsó csoportba tartozóként) indokolt esetben fenntartás nélkül veszem be a kémiai úton előállított fájdalomcsillapítót, kenem magamra a csúnya szintetikus anyagokat is tartalmazó arckrémet.
Tény, hogy az élelmiszer- és vegyipar olyan anyagokat is felhasznál, amelyek nélkül jól meglennénk. Ki gondolná például, hogy a "hagyományos, házi" savanyúságokat nem lehet elkészíteni mesterséges édesítőszer nélkül? (A boltokban, piacokon kaphatók alapján ez lehet a benyomásunk...) Az sem feltétlenül szükséges, hogy a tusfürdőnk a tavaszi rét minden illatában illatozzon, hiszen az illat a fürdővízzel együtt rövid úton úgyis a lefolyóba kerül... Bár vannak vitatott biztonságosságú összetevők, a probléma alapvetően nem az ízért/illatért/állagért/stb. felelős vegyi anyagokkal van, hanem azok szükségtelen felhasználásával. Nem hinném, hogy reális esély lenne arra, hogy a kereskedelemben kapható tömegtermékek összetételét valóban racionálisan alakítsák ki: az esetek zömében a gazdaságossági- és marketingszempontok, vélt vagy valós fogyasztói igények alapján készülnek a receptúrák.
Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy sokan, "némileg" túlreagálva a helyzetet, a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntve, a molekuláris rasszisták táborát gyarapítják. Csak 100%-ban természetes anyagokat használnak, C-vitaminból is csak a természetes eredetűt hajlandóak bevenni, és akik igazán komolyan veszik az elveiket, a lázukat is inkább fűzfateával csillapítják, mint lázcsillapító gyógyszerrel. Több indokot fel tudnak hozni a természetes mellett a mesterséges anyagok ellen. Egyesek szerint a természetes vegyületek hatásosabbak, ártalmatlanabbak, a szintetikusak hatástalanok, vagy éppenséggel mérgezőek (erről majd máskor értekezünk). Mások viszont azzal érvelnek, hogy a szintetikus azért veszélyes, mert allergizál, sőt, előfordulhat, hogy valaki az összes szintetikus anyaggal szemben allergiás. Mi igazolhatná jobban a mesterséges anyagok ártalmas voltát, mint ez a tény? Az interneten számos meggyőző írást olvashatunk ezzel kapcsolatban:
Nekem van egy nagyon érdekes születési betegségem: szintetikum allergiával születtem. Ami az jelenti, hogy semmiféle szintetikus anyag nem juthat be a szervezetembe, mert az végzetes lenne számomra. Azt, hogy ez valójában szintetikum allergia, csak 18 éves koromban derült ki, egészen addig gyógyszerallergiákat állapítottak meg nálam. Gyakorlatilag minden gyógyszerre allergiás vagyok. (...) Arra nagyon vigyáztam, hogy ne jusson semmiféle szintetikum a szervezetembe olyannyira, hogy még a tinédzserkori italozásomat is mindig házi
borból és pálinkából kellett megoldanom.
Lehet ezen mosolyogni (különösen a házipálinka melletti érvelésen), de ehhez hasonlóakat olvashatunk a sokak számára orákulumnak számító Antal Valéria kozmetikus oldalán is:
Feldagadtam, kiütéses lettem, és 41°C-os lázat produkáltam. Persze azonnal bevetették a mindenható lázcsillapítót és a penicillint. De ahelyett, hogy javult volna a helyzet, még rosszabbul lettem. (...) Mint utóbb kiderült, súlyos antibiotikum és szintetikum allergia miatt történt, ami történt, és a doktornénim megrendülten közölte édesanyámmal, hogy ez a gyerek soha nem szedhet semmilyen gyógyszert.
Az egész jól hangzó elmélet ott bicsaklik meg - de nagyon! - , hogy ilyen széles körű allergia egyszerűen nem létezik. Ilyen diagnózist (ti. hogy valaki az összes gyógyszerre és/vagy szintetikus anyagra allergiás) épeszű szakember nem állapít meg, és nem csak azért, mert erre diagnosztikai lehetőség sincs. Az allergia (az immunrendszer túlzott reakciója olyan anyagokra, amelyek normális körülmények között semmilyen választ nem váltanak ki a szervezet részéről) ugyanis meghatározott kémiai szerkezetű anyagokkal szemben alakul ki. Ezek az ún. allergének, amelyek köre meglehetősen széles, s amelyek zöme egyébként természetes anyag (pollen, spóra, por, szőr, rovarméreg, fém, atkák stb.). Egyéni adottság kérdése, hogy ezek közül ki melyikre érzékeny. Szerencsére a populáció nagy része semmilyen anyaggal szemben nem túlérzékeny, bár az allergiások száma egyre nő. Olyan nem fordulhat elő, hogy valaki az összes szintetikus vegyületre allergiás, mert az az illető azonnali halálát jelentené. A szintetikus anyagok ugyanis olyan sokféle szerkezetűek, s olyan nagy az átfedésük a természetes anyagokkal, hogy a szintetikumokra (en bloc) allergiás a természetes anyagokra, azaz a földön található összes anyagra érzékeny lenne. Másfelől meg a szervezetünk tökéletesebb működésű annál, hogy sejtjeink különbséget tegyenek s indokolatlan immunválasszal reagáljanak minden szervezetidegen anyagra. Ilyenre csak a gondolkodó ember képes...
Kép forrása: rsc.org
*a molekuláris rasszizmus kifejezés Dr. Gaál Tamás
(az University of Wisconsin-Madison Bakteriológiai Intézetének kutatója) leleménye
Dr. Ványolós Attila 
43 komment