schüssler-sók, avagy az arcodra van írva minden
Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler német homeopata orvos a XIX. században dolgozta ki terápiás rendszerét, 1873-ban publikálta a biokémiai sók tanát. Módszere a homeopátián alapul (de több aspektusában eltér tőle), a mai napig népszerű, a természetgyógyászok előszeretettel alkalmazzák. A Schüssler-sókkal a patikák polcain is találkozhatunk. Schüssler módszeréről és az arcdiagnosztikáról szól a következő írásunk.
Schüssler 1821-ben, Bad Zwischenhahnban városában született, majd Oldenburgban szerzett orvosi diplomát (érdekesség, hogy az érettségi nélkül szerezte meg a képesítést, az érettségi bizonyítványát csak a diploma után kapta meg). Érdeklődése hamar a homeopátia felé fordult, részben erre, részben a kor akkoriban elért élettani eredményeire támaszkodva (miszerint bizonyos ásványi anyagok szükségesek a szervezet működéséhez) alkotta meg rendszerét. Alapgondolata, hogy tizenkét ásványi só ("a szervezet élettani funkcionális szerei") tölt be kulcsszerepet töltenek be a só-víz, a sav-bázis háztartás fenntartásában, a vérképzésben stb. A 12 ásványi sót később 15 kiegészítő sóval egészítették ki halála után. Vélt hiányállapot esetén ezek pótlása szükséges, az így kialakuló betegségek kezelésére, a tünetek enyhítésére. Schüssler elgondolása azonban nem az volt, hogy a hiányzó anyagokat nagy mennyiségben vigye be (pl. vasat vérszegénység esetén), hanem a homeopátia eszköztárához nyúlt. Alapelve az, hogy homeopátiás hígításban bevitt sókkal "közvetíti" az információt a sejteknek, így azok a táplálékból jobban fogják hasznosítani az ásványi anyagokat. Fontos megjegyezni, hogy itt van az eltérés a hagyományos homeopátia és a Schüssler-terápia között: Schüssler is "információt" közöl a sejtekkel, szintén hasonszenvi módon, de nem a betegséget előidéző (vagy annak tartott) anyagot potenciálja, hanem a hiányzó ásványi anyagot. Másik (bár kevésbé markáns) differencia, hogy míg a homeopátia általában a "C" (centezimális) potenciálást használja, addig Schüssler a "D" (decimális) hígítást: általában D6-ot, D9-et, vagy D12-t.
Egy kis kitérő: A C (vagy CM) potenciálás során az anyagot a százszorosára hígítják, majd tízszer összerázzák. Egy C9-es potenciájú szer az kiindulási anyagot 1E+18 hígításban tartalmazza.
A D (vagy X) potenciálás hasonló, csak nem százszoros, hanem tízszeres hígítás készül. A hígításhoz tejcukrot (laktózt) használnak.
Schüssler-terápiamásik alappillére az arcdiagnosztika: művelői szerint az arcbőrön megfigyelt elváltozások utalnak belső szervi problémákra, minden ilyen jelnek diagnosztikai jelentősége van. Az arcot természetes fényben (persze smink nélkül) kell vizsgálni. Pl. tejszínű arc a szemkörnyéken kalium chloratum (KCl, kálium-klorid, azaz kálisó) hiányára utal.
A kálium-klorid valóban fontos vegyület: nélkülözhetetlen a sejttevékenységhez. Fontos a sav-bázis egyensúly fenntartásában, az izmok és idegsejtek ingerület átvitelében valamint a sejtek energia ellátásában is hangsúlyos a szerepe. Legújabb ismeretek szerint a káliummal csökkenteni lehet többek között a stroke (szélütés) és a szívritmuszavarok kockázatát, a vérnyomást, de akár a csontok kalciumszintjének csökkenését is. Az élettani működésekhez szükséges mennyiségben a híresztelésekkel ellentétben nem méreg - igaz, jelentős dózisban szívleállást okoz. Ez a dózis azonban valóban jelentős: a KCl LD50 értéke egy 75 kg testtömegű ember esetén 190 g.
Mindkét ion (a kálium és a klorid is) nagyon fontos, de nem teljesen igaz, hogy a sejtplazmában kálium-kloridként (főleg, hogy disszociál) fordulna elő: a káliumionok intracelluláris (sejten belüli) koncentrációja 140 mmol/liter, míg a kloridionoké 4 mmol/l (a vérplazmában 3,3-4,9 és 96-106 mmol/l a hasonló érték). A hypokalemia (alacsony káliumszint) tünetei elsősorban izomfájdalom, izomgyengeség, szívritmuszavar, székrekedés (tehát nem hasmenés, mint a terápiás javaslatban olvashatjuk), súlyosabb esetben bénulás.
De van itt más is: konyhasó, azaz nátrium-klorid is kapható (természetesen hígításban) Schüssler-sóként, depressziótól kezdve a hajhulláson át, az hüvelyszárazságig sok mindenre jó (az ízületek kattogását "szárazság miatt kattog", ne is említsük).
A nátrium-klorid abszolút életfontosságú (esszenciális) só. A natrium chloratum összetevői, a nátrium- és a kloridionok döntő szerepet játszanak a folyadékeloszlás szabályozásában. Míg a kálium legnagyobb részt a sejteken belül található, addig a nátrium a sejtek közötti állományban, csontokban, porcszövetekben, de a gyomorban, vesékben is előfordul. Mivel a szervezetből vizelettel és verejtékezéssel ürül, állandó pótlására van szükség.
Érdemes szétnézni más webhelyeken is.
Testünk mintegy 80 milliárd sejtből áll, és valamennyi ún, mini építőelemünk normális működéséhez elegendő sóra van szükségük - olyan ásványi anyagokra, melyek egy egészséges emberi szervezetben, elegendő mennyiségben és normális arányában fordulnak elő
Az a 80 milliárd inkább 3700 milliárd, de ez most nem olyan lényeges. Az ásványi anyagok valóban szükségesek a szervezet működéséhez, de tényleg minden rajtuk múlna?
Az egészség (de főként annak megőrzése) csakis úgy érhető el, ha megfelelően táplálkozunk, eleget mozgunk és a szükséges pihenés is jelen van életünkben. Csak hogy éppen mindezeket nem teszi a mai modern (?) ember! Gyorsan, kapkodva eszik, mert a mindennapi stressz erre készteti, majd közben-közben jó néhány csésze kávé és egyéb savképző italokat, ételeket fogyaszt, valamint sokan még mindezek mellé gyógyszereket is szednek rendszeresen.
Ezt megspékeljük még mozgáshiánnyal, csak ülünk az íróasztalunk mellett és bámuljuk a televíziót - azonban ezek cseppet sem jelentenek kielégítő lazítást. (...)
Szervezetünk ezt az egészségtelen, kibillent egyensúlyt csakis úgy képes korrigálni, hogy só-tartalékaihoz nyúl. Az ásványi sók gyorsíthatják vagy lassíthatják egyes sejtműködéseinket, s így korrigálják a problémákat. Ehhez viszont szervezetünk rendre nagy mennyiségben használja fel az egyes életsókat, melyeket pótolni kell.
Ez most arra utal, hogy ahelyett, hogy csökkentenénk a stresszforrásokat, vagy többet mozognánk, inkább kapjunk be néhány Schüssler-tablettát, vagy egyéb, ásványi anyagokat tartalmazó terméket? Végül is egyszerűbb, mint változtatni néhány rossz szokásunkon...
A hab a tortán:
Van elég kínálkozó ásványianyag-készítmény a patikákban, reformboltokban!
Ezekkel még inkább erősödik az "elosztódási zavar" a sejtek belsejében, hiszen a nagy mennyiségben bejuttatott mono-készítmények csak még inkább lezárják a sejtfalat; az eredmény: többé egyetlen molekula sem lesz képes azon átjutni - a sejtek szép lassan "kiszáradnak".
Állati sejteknek nincsen sejtfala (szemben a növényi sejtekkel), csak sejthártyája. Hogyhogy lezárja, átjárhatatlanná teszi? Ha így is lenne, akkor mégis, hogyan száradna ki, ha a víz se mehet ki belőle?
A Schüssler-féle szöveti sók hatása valószínűleg a placebo hatással egyezik meg, biokémiai és élettani ismereteink alapján nem hihető, hogy némi laktóz jelenti a megoldást egészségügyi problémáinkra. Semmilyen bizonyíték nem áll az arcdiagnosztika mögött (az alapját képező homeopátia mögött sem).
Motoszkál bennem a kisördög, a legkisebb a potenciájú (D6) szerekben talán még kimutatható érzékeny analitikai eljárásokkal a kiindulási sómennyiség, hiszen a D6 csak egymilliószoros hígítás. Vajon tiszta laktózt tablettáznak, vagy tényleg elvégzik a hígítást?
Kép innen.
Címkék: homeopátia placebó schüssler
Dr. Ványolós Attila 
19 komment