fitoösztrogének - veszélyesek vagy jótékonyak?

2013.12.27., Szerző: kodpiszkalo

Mielőtt megválaszolnánk a címben feltett kérdést, érdemes megismerkedni a szóban forgó vegyületcsoporttal. A fitoösztrogén kifejezés általánosságban olyan növényi eredetű vegyületek gyűjtőneve, amelyek képesek a női nemi hormonhoz hasonlóan a szervezet ösztrogénreceptoraihoz kötődni és ott hatást kiváltani, valamint versengenek az emberi szervezetben megtalálható ösztrogénnel. (Az ösztrogén valójában nem egy vegyületet jelöl, hanem azonos hatású, hasonló szerkezetű vegyületek összessége, amelyek fő képviselői a 17-β-ösztradiol, az ösztron és az ösztriol.) A fitoösztrogének hatáserőssége azonban elmarad a szervezetben termelődő ösztrogén hormonokétól, ezért hatásuk akkor kerül előtérbe, amikor a szervezet ösztrogéntermelése csökken, vagyis a női változókor (klimax, menopauza) idején.

Lássuk csak, hogy miért is lehetnek fontosak számunkra a fitoösztrogének?

A menopauza alatt (azaz a menstruációs ciklus megszűnése után) a petesejtek érésének megszűnésével párhuzamosan a női nemi hormonok, például az ösztrogén és a progeszteron termelődése is csökkenni kezd, aminek legjellemzőbb tünetei közé tartoznak a hőhullámok és a hangulatingadozások, felléphet továbbá hüvelyi szárazság és egyéb kellemetlen panasz is. Hosszabb távon súlyosabb következmények is kialakulhatnak, mint csontritkulás, és a szív-érrendszeri megbetegedések kockázata is általában az 55 éves kort követően kezd emelkedni. A hormonhiánnyal összefüggésbe hozott problémák csökkentésének, kivédésének lehetséges eszköze a hormonpótló terápia. Ez azonban csakis egyéni mérlegelés után jöhet szóba, a hormonterápia ugyanis növelheti az emlődaganatok megjelenésének esélyét és klinikai tanulmányokból az is kiderül, hogy az ösztrogént használó nőknél jelentősen megnő a stroke a vérrög-képződés kockázata.

Két fitoösztrogén és a fő ösztrogénhormon, a 17-β-ösztradiol szerkezete

A hormonpótló terápia veszélyeinek felismerése után az elmúlt évtizedekben nőtt a növényi eredetű ösztrogénhatású anyagokkal (fitoösztrogénekel) kapcsolatos tudományos érdeklődés. Tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy a növényi ösztrogének gyengébben kapcsolódnak az ösztrogén receptorhoz. Fontos tudni azt is, hogy az ösztrogénreceptoroknak két típusa létezik (α és β), és míg az ösztrogén egyenlő erősséggel kapcsolódik mindkettőhöz, addig a fitoösztrogének általában a β-receptort részesítik előnyben. Ez azért fontos mert az ösztrogén hosszú távú előnyös hatásainak zöme a β-receptorokon keresztül alakul ki. Emiatt a fitoösztrogének olyan elvi lehetőséget jelentenek, amelyek úgy csökkentik a menopauza tüneteit, hogy az ösztrogénekre jellemző mellékhatásoktól mentesek.

A múlt század közepén figyeltek fel arra, hogy bizonyos daganattípusok előfordulása, a csontritkulás és a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága, valamint a menopauzával kapcsolatos panaszok súlyossága Ázsiában jóval alacsonyabb, mint Európában. Ezt részben a magas fitoösztrogén tartalmú étrenddel magyarázták.
Ezzel párhuzamosan ugyanakkor több írás jelenik meg arról, hogy a növényi ösztrogének veszélyesek és mindenképpen kerülnünk kell a fitoösztrogén tartalmú ételek fogyasztását.

Mi lehet a félelem alapja?

Az 1940-es években az ún. „lóhere betegség" volt az, ami rávilágított arra, hogy egyes növényi eredetű vegyületek ösztrogénszerű hatást okozhatnak. Igen nagy riadalmat okozott Nyugat-Ausztráliában, amikor az egészségesnek tűnő merinói juhok kicsinyei egyre gyakrabban halva születtek és olykor anyjuk is elpusztult. A szakemberek gyanították, hogy mi lehet a gond. Az 1920-as évek végén herefajokat (Trifolium pratenset (vörös here), T. subterraneumot (földbentermő here) és T. repenst (fehér here)) importáltak Európa mediterrán vidékeiről. A juhok betegségét ezt követően figyelték meg, és először 1946-ban írták le. Három évvel később három vegyületet azonosítottak a vörös lóheréből: a formononetint, geniszteint, és a biochanin A-t. Ezek közül elsősorban a formononetin volt a "lóhere betegségért" felelős. Kiderült, hogy a vegyületnek viszonylag jelentős ösztrogénaktivitása van, ez magyarázta a túl sok herét legelő juhoknál megfigyelt jelenségeket.

Azóta sok növényről kiderült, hogy fitoösztrogéneket tartalmaz Ezeket a vegyületeket négy csoportra oszthatjuk kémiai szerkezetük alapján:

• izoflavonoidok (a következő növényekben találhatóak: szója, komló)
• stilbének (kékszőlő, földimogyoró)
• lignánok (lenmag, földieper, áfonya és zöld tea)
• kumesztánok (szójacsíra, hüvelyes zöldségek).

Ez a lista talán sokaknak meglepő lehet. Több olyan növényt soroltam most fel, amit mindennap fogyasztunk akár nagyobb mennyiségben is, mégsem leszünk tőle meddők, vagy kapunk tőlük szívinfarktust. Akkor hogy is van ez?
Nézzük meg, hogy mit tudunk két mindennap fogyasztott élelmiszernövényről: veszélyes vagy jótékony?

Szója – a "veszélyes"

A szójáról már volt szó a blogon, de néhány gondolat erejéig talán érdemes összefoglalni a szója elleni érveket és tényeket. Összefüggésbe hozták már sportolók hirtelen szívhalálával. Megdöbbentő adatként tálalták, hogy azok a csecsemők akik szóját tartalmazó tápszert esznek napi 5-6 fogamzásgátlónak megfelelő hormonmennyiséget fogyasztanak el. - és ez csak kettő azon hírek közül, amik a szója és ezáltal a fitoösztrogének rossz hírét keltik. A szója a legnagyobb mennyiségben fogyasztott fitoösztrogén tartalmú élelmiszernövény, hormonszerű hatásáért a benne található izoflavonoidokból a szervezetben termelődő equol a felelős. Évezredes tapasztalat és a tudományos bizonyítékok is azt támasztják alá, hogy a szója tápláléknövényként nem rendelkezik komoly mellékhatásokkal (na jó, puffadást okoz), és kockázatot csak a szója túladagolt fogyasztása (megadózisú fitoösztrogént tartalmazó étrend-kiegészítők - szerencsére a piacon lévő termékek zöme nem ilyen!) és a szójatartalmú gyermektápszerek jelenthet.
Tehát a szója ésszerűen fogyasztva nem veszélyes, de oda kell figyelni az alkalmazására. Ehhez néhány fontos tudnivaló:

• kb. 100 g szóját fogyasszunk maximálisan naponta (50-100 mg fitoösztrogén) az étrend részeként
• menopauzás panaszok enyhítésére néhány 10 mg izoflavonoid elegendő (kevés szóját építsünk be a mindennapi táplálékba)
• nagyon erős túlzás a hatását fogamzásgátlókkal összehasonlítani, de gyermekünket lehetőség szerint ne tápláljuk szójatápszerrel (hazánkban nem elterjedt a forgalmazásuk)
• a szója hirtelen szívhalált okozó hatásával kapcsolatban nincs egyetlen komolyan vehető tudományos közlemény sem.

Kékszőlő (vörösbor) – a "jótékony"

Jól tudjuk, bor nem alkohol, és az alkohol nem bor, a bor különleges nedű. De mitől az? Ha kémiailag közelítünk, akkor különleges összetevői közé tartozik a transz-rezveratrol nevű fitoösztrogén típusú vegyület (amelyet nem kis túlzással a bor „hatóanyagának" tartanak). Lássuk csak, hogy miért került a hatóanyag szó idézőjelek közé? Napjainkban egyre többet halljuk, hogy a vörösbor egészséges. Köztudott hogy már az ókorban is használták állítólagos gyógyhatásai miatt. A múlt évszázadban pedig kivonószerként alkalmazták gyógyszerkészítés során a patikusok. Előnyös élettani hatásait a tudományos világ a század második felében kezdte el vizsgálni, amikor sokan a mediterrán étrend előnyeit kezdték tanulmányozni. Számtalan tanulmány született a borral kapcsolatban. A sok bizonyíték nyomán az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2003-ban közzétett dokumentumában a mértékletes alkohol(vörösbor)fogyasztás jótékony hatásáról ír a koszorúér-megbetegedések megelőzésében. A borfogyasztással kapcsolatos statisztikai vizsgálatok eredményeként született meg a „francia paradoxon" kifejezés. Ez a kifejezés Serge Renaud-tól származik, aki úgy találta, hogy a franciaországi populációban sokkal ritkábban fordulnak elő a szív érrendszeri betegségek annak ellenére, hogy sok zsíros ételt fogyasztanak. Ezt a jótékony hatást Renaud a franciák magas, fejenként évente 60-70 liter bor elfogyasztásának tulajdonította. Mi magyarok ennek kb. a felét fogyasztjuk el (sajnos, az alkoholfogyasztásban a sör- és töményital-fogyasztásnak "köszönhetően" bőven túlteljesítjük a világátlagot).

Azóta a vörösbor és hatóanyagai más kedvező hatásait is vizsgálták. A vörösbor hatása szempontjából magas polifenol-származék tartalmát is fontosnak tartják. Az bizonyos, hogy ezek a vegyületek (legalább részben) ellensúlyozzák az alkohol oxidáns hatását. A polifenolok a szőlő magjában és terméshéjában találhatóak meg nagy mennyiségben. A kedvező hatás nem egyetlen vegyületnek tulajdonítható be, hanem a polifenolok összetett csoportját tartják a „hatóanyagnak". A polifenolok közé tartozó transz-rezveratrol azért emelkedik ki a többi polifenolos vegyület közül, mert antioxidáns hatásán kívül más, az egészségmegőrzés szempontjából fontosnak tűnő hatásokkal is rendelkezik. Jelen tudásunk szerint a vörösbor (és a transz-rezveratrol) nem csodaszer, de az olasz és francia példát követve étkezésekhez elfogyasztott egy pohárnyi jó minőségű vörösbor a gasztronómiai élvezeten túl valószínűleg bizonyos egészségvédő hatásokkal is rendelkezik. (Bár a borivók kevéssé hangsúlyozzák, bizonyított, hogy nagyobb "dózis" esetén előnyökkel nem, káros hatásokkal, pl. a daganatos betegségek rizikójának növekedésével számolni kell.)

A cikk címében megfogalmazott kérdésre a válasz pedig az, hogy lecsökkent ösztrogénszint esetén, mint például középkorú nőknél menopauza tüneteinek jelentkezésekor hasznos lehet a fitoösztrogénekben dús étrend fogyasztása. Bizonyos esetekben, elsősorban kisgyermekeknél veszélyes lehet a nagyon nagy mennyiségű fitoösztrogének fogyasztása, felnőtteknél azonban, feltéve hogy nem irreálisan magas dózisokat alkalmaznak, kockázatokkal nem kell számolni. Összességében tehát elmondható, hogy bár tévesen értelmezett tudományos cikkek alapján a némelyek a teljes vegyületcsoportot megbélyegezték, a fitoösztrogénekkel összefüggő bizonytalan állításokat kétkedve kell fogadni - akár gyógyhatásokkal, akár káros hatásaikkal kapcsolatosak.

A bejegyzés szerzője Boros Klára okleveles vegyész, doktorandusz

Kép forrása: crossfitai.com

A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg.