mitől egészséges az olívaolaj?
Mintegy tíz éve Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend az olívaolaj. Hogy egészséges, azt mindenki tudja, de hogy jótékony hatása miben áll, azt kevesebben. Számtalan márkanévvel, fajtával találkozhatunk a boltokban, és az árak is elég széles skálán mozognak. Mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj? Tényleg kedvezőbb zsírsav-összetételű mint más olajok? Indokolt-e, vagy csupán a jó marketingnek köszönhető a nálunk legelterjedtebb napraforgóolajét többszörösen meghaladó ár?
Bizonyított tény, hogy Európa földközi-tengeri partvidékén élő népek egészségi állapota jelentősen jobb, mint a kontinens más részén élőké, és ez elsősorban étrendjüknek köszönhető. Az ún. mediterrán étrend elemeinek nagy része (hal, zöldség, gyümölcs) más régiók táplálkozásának is része. Egy komponens, az olívaolaj azonban eredendően kizárólag erre a térségre jellemző. Számos tudományos bizonyíték igazolja, hogy a szív-érrendszeri betegségek, daganatok és az időskori elbutulás ritkább előfordulásának titka az olívaolajban (is) keresendő. Ezzel magyarázható, hogy tudományos közleményekben is gyakran alkalmazzák azt az egyszerűsítést, hogy a mediterrán étrend szerint táplálkozó populációt azonosnak veszik azokkal, akik nagy mennyiségben fogyasztanak olívaolajat. A mediterrán diéta sokszínűségének ismeretében talán túlzónak tűnhet ez a leegyszerűsítés, de az étrend egyik legjelentősebb komponense („markeranyaga") valóban az olívaolaj. A következőkben azt vizsgáljuk meg, összetételével az olívaolaj valóban rászolgál-e erre a megkülönböztetett figyelemre.
Az olívaolaj a Földközi-tenger vidékén honos Olea europaea (olajfa) termésének sárga-zöldessárga színű, jellegzetes illatú, sajátos, kellemes, de markáns ízű olaja. Többféle minőségben van forgalomban, a különbséget – a termőterületen kívül – elsősorban a préselés módja jelenti. Az érett bogyók kipréselésével gyártják a szűz olívaolajat, a visszamaradó törköly (olaszul pomace) további sajtolása, szerves oldószeres kivonása gyengébb minőségű olajat eredményez (ezek pomace, sansa és egyéb fantázianevekkel vannak forgalomban, de címkéjükön semmiképpen nem szerepelhet a szűz jelző). A szűz kategórián belül az extra szűz olívaolaj jelenti a legmagasabb minőségi szintet. A kereskedelemben ún. finomított olívaolaj is forgalomban van.
Ha a zsírsav-összetételt vizsgáljuk, a fenti kategóriák között nincs eltérés. Az olívaolaj – típustól függetlenül – nagy mennyiségben tartalmaz egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakat (~70% olajsav és ~10% linolsav).
Más olajokkal összevetve az olívaolaj nem tűnik kiemelkedően előnyös összetételűnek, sőt, számos olajban (pl. kukoricacsíra-olaj, szőlőmagolaj, földimogyoró-olaj, sőt, napraforgóolaj) magasabb az egészségesnek tartott telítetlen zsírsavak aránya. Ha csupán a zsírsavösszetételt vesszük figyelembe, felmerülhet a kérdés, hogy más, ugyancsak telítetlen zsírsavakat tartalmazó növényi olajat fogyasztó populációkban miért nem jelentkeznek az olívaolajra jellemző kedvező hatások?
A magyarázat minden bizonnyal az olívaolaj kis mennyiségben előforduló komponenseiben rejlik. Ezek között találhatók más olajok esetén is leírt összetevők (pl. A-vitamin, E-vitamin, szkvalén, fitoszterinek), amelyek nem játszanak jelentős szerepet az olaj kedvező hatásában. Az olívaolaj – gyakran túlmisztifikált - színét a klorofill és karotinoidok adják. Az olaj színe nem befolyásolja a hatást, az azonban igaz, hogy az első préseléssel nyert, zöldes olaj értékesebb, mint az ezt követően kinyert olaj.
Az olaj titkának megfejtéséhez jelentősen hozzájárult Beauchamp és munkatársainak 2005. szeptemberében megjelent közleménye. Ennek jelentőségét jelzi, hogy az egyik legrangosabb természettudományi folyóiratban, a Nature-ben jelent meg. Az amerikai kutatók extra szűz olívaolajból egy új, jelentős gyulladáscsökkentő hatással rendelkező vegyületet azonosítottak. A felfedezéshez az a mellékesnek tűnő megfigyelés vezetett, hogy az extra szűz olívaolaj egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer-hatóanyaghoz, az ibuprofenhez hasonló ízű, és mindkét vegyület irritálja a torkot. Ezt a felfedezést a Monell Chemical Senses Center egyik munkatársa, Gary K. Beauchamp tette. A Monell kutatóközpont a különböző kémiai anyagok organoleptikus és farmakológiai vizsgálatával foglalkozik, ennek tudatában talán nem tűnik annyira véletlennek a megfigyelés. Beauchamp megfigyelése adta az ötletet, hogy gyulladáscsökkentő hatású anyagokat célozva végezzék el az olaj komponenseinek vizsgálatát. Ennek során azonosítottak és tiszta formában kinyertek egy dialdehid-szerkezetű vegyületet, amely az oleokantal nevet kapta. Megállapították, hogy az oleokantal koncentrációja összefügg az olaj „csípősségével", ezek után megvizsgálták, hogyan hat a vegyület a gyulladásban szerepet játszó enzimekre. Az oleokantal az ibuprofenhez hasonlóan gátolja a gyulladásos folyamatokban szerepet játszó ciklooxigenáz enzimeket. Az oleokantal enzimgátló hatása markánsabb, mint az ibuprofené: 25 µmol/l koncentrációban az olajból izolált vegyület 56%-os, a szintetikus gyulladásgátló kb. 15%-os gátlást fejtett ki a COX enzimekre.
Spanyolországban és Olaszországban az egy főre eső éves olívaolaj-fogyasztás 14 liter, ami napi kb. 40 ml elfogyasztását jelenti. Görögországban még ezt is meghaladó, évi 26 liter (napi 70 ml) az egy főre eső adag. Az extra szűz olívaolajak átlagosan 200 µg/ml oleokantal-koncentrációjával számolva fél deciliter olajból kb. 9 mg oleokantal szívódik fel, ami mintegy tizedakkora gyulladáscsökkentő hatást fejt ki, mint a fájdalomcsillapító-gyulladáscsökkentő céllal alkalmazott ibuprofen. Ez a hatás elhanyagolható a heveny gyulladások vagy a fájdalom mérséklése szempontjából, hosszú távon viszont mégis jelentős lehet. Ismert, hogy az alacsony dózisú gyulladáscsökkentő kezelés csökkenti a szívinfarktus kockázatát, mivel gátolja a vérlemezkék összetapadását. Erre a célra legelterjedtebben az acetil-szalicilsav gyulladáscsökkentő dózisának egyötödét alkalmazzák.
Az oleokantal gyulladáscsökkentő hatásának ismeretében elképzelhető, hogy az olívaolaj szív-érrendszeri védő hatásáért nem csupán az olaj kedvező zsírsavösszetétele, hanem részben ez a speciális dialdehid felelős. Rendszeres olívaolaj-fogyasztók esetén hatása ugyanis hasonló lehet, mint a hosszú távon alkalmazott acetil-szalicilsavé. Egy nemrég publikált összefoglaló közleményben 91 epidemiológiai vizsgálat alapján arra következtettek, hogy nem-szteroid gyulladásgátlók rendszeres szedése bizonyos (elsősorban emésztőszervi) daganattípusok előfordulási gyakoriságának 36-73%-os csökkenésével jár együtt. Bár az oleokantal tumorpreventív hatása közvetlen módon nem bizonyított, az újabb eredmények új szempontokat adnak a mediterrán étrend daganat-megelőzésben betöltött szerepének megértéséhez.
Az olívaolaj kedvező hatásainak tanulmányozásában minden bizonnyal nem az oleokantal felfedezése jelentette az utolsó epizódot. Az oleokantal új lendületet adott a kutatásnak, és lehetséges magyarázattal szolgálhat a mediterrán étrenddel társuló néhány kedvező jelenségre. Az mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy az olaj hatásáért nem elsősorban a szabad zsírsavak és a zsírsav-gliceridek felelősek. Mivel a jelenleg legfontosabbnak tartott anyag, az oleokantal mennyisége az első préseléssel kinyert szűz olívaolajban a legmagasabb, érthető és indokolt, hogy ezt a típust tartják a legértékesebbnek. A másodpréseléssel vagy egyéb eljárással előállított nem szűz olajok is egészségesek, azonban hatásuk feltehetőleg nem kedvezőbb mint más, telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajaké, például a napraforgóolajé.
Kép forrása: beinkandescent.com
A bejegyzés a Száz kémiai mítosz c. könyv olívaolajjal kapcsolatos fejezete alapján készült (szerzője Csupor Dezső).
Dr. Ványolós Attila 
11 komment