mit hazudnak a rákról?

2013.01.23., Szerző: kodpiszkalo

Van néhány képes magazin, amelyeket előadásaimban a "hiteles" tájékoztatás példáiként szoktam emlegetni. Tény, hogy az olvasók számának megőrzésén, növelésén a lap túlélése múlhat, és ennek érdekében egy-egy hatásvadász főcím még megbocsátható, de ha az egész cikk merő hatásvadászat, amely ráadásul alaposan félrevezeti az olvasót, már kevésbé. Lássuk például, mit ír a Kiskegyed:

Kemoterápia, mammográfia, gyógyíthatatlan betegség? Az is lehet, hogy minden, amit eddig tudtál a rákgyógyításról, hazugság.

Amikor ennyi éve kutatnak valaminek a gyógymódja után, és még mindig igen szegényes a túlélési arány, az mindenképpen felvet néhány kérdést. Például azt, hogy miért költenek évente többszáz milliárd forintot világszinten egy olyan betegség kutatására, aminek az orvostudomány a hivatalos álláspont szerint nem ismeri a valódi okát. És vajon hogy lehet, hogy ennyi pénz, ennyi kutatómunka után sincs valódi, megnyugtató eredmény?

"Lehet, hogy hazugság": írja a szerző, de a cél az, hogy már ezen a ponton érezze az olvasó: biztosan be van csapva, ismét egy globális összeesküvés áldozatának érezheti magát. Fölöslegesen kivesznek a zsebünkből egy csomó pénzt, amit céltalanul és eredmény nélkül elszórnak. Vajon az eredmények elmaradása nem szándékos?

Ezzel párhuzamosan lassan a hétköznapi ember számára is nyilvánvaló tény, hogy a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, és az ennek következtében legyengült immunrendszerünk felelős azért, hogy nem tudja kordában tartani a hibás sejtosztódási folyamatokat. Logikus lenne, hogy ezeket a területeket célozza meg az orvoslás, de nem, mégsem ez történik. Az történik, hogy aki azt meri állítani, gyógyszerek nélkül ki tud gyógyítani valakit a rákból, az sarlatán, de legalább is hazudik.

Ezen a ponton megkezdődhet az érvek ütköztetése: tudjuk, hogy a megelőzés fontos, de ez nem zárja ki azt, hogy a kezelés is az legyen. Egyébként meg a rák több tényező eredménye, a környezeti (pl. életmóddal, étkezéssel korrigálható) tényezőkön kívül a genetikai adottságok is lényegesek. A megelőzés lehetőségeinek feltárása - a cikk sugalmazásával ellentétben - intenzíven kutatott terület, de ha valaki beteg, azon nem ez, hanem a hatásos kezelés segíthet. Azt pedig, hogy ki a sarlatán, nem a szavak, hanem az eredmények (hiánya) dönti el. De most jön csak a java:

Nézzük, mik a leggyakoribb hazugságok, amikkel etetnek bennünket:

1. hazugság: A kemoterápia kötelező kezelés
Az igazság: az onkológusok 90 százaléka visszautasítaná a kemoterápiás kezelést, ha nekik maguknak lenne rákjuk.

Miért? Mert tudják, hogy egyáltalán nem hatékony, és hogy nagyon mérgező. Egyértelműen kimutatták, hogy a páciensek 98%-ánál hatástalan. És amikor a kemoterápiával kezelt betegek túlélési esélyeit a nem kezeltekkel mérték össze, a nem kezelt emberek jóval magasabb arányban gyógyultak meg, vagy tovább éltek, mint a kezeltek. A kemoterápia teljesen tönkreteszi az immunrendszert, aminek éppen erősítésre, segítségre lenne szüksége, hogy legyőzze a betegséget. Aki a kemó után képes meggyógyulni, az nem amiatt, hanem annak ellenére gyógyul meg.

Nem tudom, mire alapozza  az onkológusokra vonatkozó - alaptalannak tűnő - állítását a szerző. Ugyanilyen légből kapott kijelentés, hogy a kemoterápia 98%-ban hatástalan, de ugyanez érvényes a teljes bekezdésre. A kemoterápiás szerek hatása azon alapul, hogy mérgezőbbek a daganatsejtekre, mint az egészségesekre, ezért ha jó szert választanak, a daganat elpusztul. A hangsúly a szelektivitáson van: minél inkább legyen toxikus a tumorra és minél kevésbé a szervezetre. Az újabb gyógyszerek kifejlesztését ez a cél vezérli, mivel ez biztosíthat egyre hatásosabb és egyre kevesebb mellékhatással rendelkező kezelést. Sajnos, nem gyógyítható meg minden beteg, de a cikk állításaival ellentétben megfelelő kezelés esetén (a daganat típusától függően) a betegek egy része gyógyul, vagy túlélési ideje jelentősen hosszabb, mint kezelés nélkül. Egyébként meg kötelező kezelés nincs: a beteg bármit visszautasíthat, de még ha a kezelés mellett dönt, akkor sem feltétlenül csak a kemoterápia jöhet szóba (sok esetben a műtét vagy a sugárkezelés célravezetőbb).

2. hazugság: Minden 40 év feletti nőnek rendszeresen kéne mammográfiás vizsgálatra járnia
Az igazság: a mammográfia sokkal többet árt, mint használ. Minden egyes nőre, akinek segít, tíz nő jut, akinek ront az állapotán. Az évi 4 milliárd dolláros mammográfia-ipar arra biztatja a nőket, hogy röntgen besugárzással óvják az egészségüket.

Ezzel szemben a dán Nordic Cochrane Center kutatói megdöbbenő eredményre jutottak 500.000 nő vizsgálata alapján: minden 2000 nőből, akik mammográfiás vizsgálaton vettek részt egy tízéves időszak alatt, mindössze egynek hosszabbítja meg az életét ez a szűrés, másik tízet viszont megbetegít. A mammográfia sugárzása évente 3%-kal növeli a mellrák kialakulásának esélyét, és sok esetben egy magától visszahúzódó tumor olyan behatást kap tőle, hogy gyors terjedésnek indul.

Ennél sokkal veszélytelenebb az ultrahangos szűrés, de houstoni Texas Egészségtudományi Központ munkatársai már olyan tesztet is kidolgoztak, ami nyálból képes megállapítani a mellrák jelenlétét - jóval a kimutatható daganat előtt.

Sajnálom, ha valaki minden mögött csak a lobbiérdekek érvényesülését, a pénz hatalmát látja. Szerencsére az élet számos területén nem (csak) ez, hanem a józan ész diktál. Így van ez a mammográfiával is. A Radiológiai Szakmai Kollégium által az emlőszűrésről és a korai emlőrák diagnosztikájáról kiadott irányelv szerint a tudományos bizonyítékok szerint a röntgen mammográfia legfontosabb kiegészítő segédmódszere az ultrahangvizsgálat, azonban önmagában, vagy első vizsgálatként csak 30 éves kor alatt alkalmazható. Ennek oka, hogy az emlő ultrahangvizsgálata önmagában nem alkalmas sem emlőrákok primer diagnosztikájára, sem szűrésre. A mammográfia - jelen tudásunk szerint és a műszerek jelenlegi fejlettsége mellett  - erre a célra megfelelőbb.

A hivatkozott Cochrane publikáció készítői már több mint egy évtizede vitában állnak a radiológus szakma más képviselőivel. A vita epizódjai a szaksajtóban is követhetőek. A téma egyáltalán nem lezárt, vannak ugyanis érvek a mammográfia ellen és mellett is, de a szakemberek többsége a jelek szerint mégis a mammográfia mellett foglal állást - legalábbis amíg álláspontjuk megváltoztatását újabb eredmények (pl. bizonyítottan hatékonyabb módszerek bevezetése) nem indokolják. A Cochrane anyag összefoglalója egyébként nyilvánosan elérhető. Sajnos, Kiskegyed publikációja egy pontos súlyosan "torzít": nem arról van szó, hogy a mammográfia megbetegít, hanem arról hogy esetenként "túldiagnosztizáláshoz" vezet vagy hamis pozitív eredményt ad. Ezt szerencsés esetben egy további vizsgálat cáfolja.  Ha lenne a mammográfiánál megbízhatóbb módszer, a hibák aránya mérsékelhető lenne, de sajnos jelenleg ilyenről nem tudunk. 

A vita oka a rendelkezésre álló adatok eltérő értékelése (az olasz Cochrane centrum igazgatója szerint: „alkalmazzuk a legszigorúbb és legmegalapozottabb elemzéseket, a következtetések mégis eltérőek lehetnek. Ugyanazokból a nyers adatokból nem feltétlenül mindenki ugyanazokat a következtetéseket vonja le."). Az idézett Cochrane anyaggal ellentétes konklúzióra jutottak svájci szerzők, akik igen alapos áttekintést adtak a világban eddig összegyűjtött információk alapján a mammográfiás szűrésről: randomizált, kontrollos tanulmányok szerint 50 éves kor felett a mortalitás 25-30%-kal csökkenthető. A nagy szűrőprogrammal rendelkező országokban (Ausztria, Kanada, Dánia, Finnország, Izland, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság) a vizsgálatra behívott populációban 16-36%-ot sikerült a gyakorlatban mérni, a megjelentek között (akik legalább egyszer részt vettek) 24-48%-os a halálozás csökkenése.

A kép tehát nem annyira fekete-fehér, mint a Kiskegyed szerzője állítja. De vajon miért csak a fekete részről ír, ráadásul a valóságot torzítva?

3. hazugság: a rákgyógyszerek hatékonysági mutatói

A tudományos eredményeket sokféleképpen lehet maszkírozni - különösen, ha anyagi érdekek állnak mögöttük. A Tamoxifen nevű, népszerű mellrák-gyógyszer hatékonyságát például úgy hirdetik, hogy 49%-ban képes megelőzni a rák kiújulását. Ez nem igaz. A Tamoxifen független kutatások szerinti hatékonysága mindössze 1.6%, harmincszor kisebb, mint ahogy hirdetik. Mégis, mivel úgynevezett relatív számokat használnak, az eredmény végül is bármi lehet. Hogy mihez mérik a relatív értéket, azt nem tudjuk meg soha, de a 49%, az határozottan meggyőzően hangzik.

Én nem hazugságnak, inkább jelentős tévedésnek minősíteném a fentieket (mármint a Kiskegyed interpretációját) Az a vizsgálat, amire utal(hat), azt az eredményt hozta, hogy azok a nők, akik esetén nagy a mellrák kialakulásának kockázata, és tamoxifent szednek, 49%-kal kisebb eséllyel betegednek meg, mint a szert nem szedők. Az 1,6%-os hatékonyságról szóló kutatási eredményeket nem találtam meg. (Ha bárki megleli, kérem, küldje el, akkor frissítem az anyagot!) A relatív számokról csak annyit, hogy a relatív kockázat (angolul relative risk) egy betegségnek valamely kockázati tényező jelenlétében, illetve hiányában mért előfordulási gyakoriságainak hányadosa. Relatív, de nem relativizálható!

A másik jól csengő adat, miszerint a korai szakaszban (természetesen mammográfiával) felfedezett mellrák 91%-os eséllyel gyógyítható ötéves időszakra vetítve, szintén csak egy csali. Mivel a mellrák egy lassú növekedésű tumor, öt év alatt sokszor semmilyen tünete nem észlelhető. Így ha valaki nem is tud róla, hogy mellrákja van, annak 1.) lehet, hogy magától kezeli azt az immunrendszere, 2.) pont ugyanoda jut 5 éven belül, mint az, akinek felfedezték. Viszont a mammográfia, a kemoterápia és a szükségtelen gyógyszerek nélkül sokkal nagyobb a túlélési esélye.

Teljesen megalapozatlan, spekulatív alapon álló szöveg. No comment.

4. hazugság: A rákgyógyszerek a gyógyítást szolgálják
Az igazság: az onkológus nem azzal keresi a pénzt, hogy gyógyít, hanem azzal, hogy hatalmas jutalékokat kap a felírt gyógyszerek, kezelések után.

A JAMA nevű, híres amerikai orvosi folyóirat szerint egy átlagos onkológus jövedelmének 75%-a abból származik, hogy a rendelőben kemoterápiához használt gyógyszereket értékesít. A gyógyszerek pedig igen drágák - elvégre kell a pénz a kutatásokra. Mégis, a gyógyszerek promóciójára évente több tízmilliárd dollárt költenek csak az egyesült államokban.

A hálapénz és az orvosok megvesztegetése létező jelenségek, de ebből nem az következik, hogy minden orvos korrupt, mint ahogy az sem, hogy a gyógyszerek hatástalanok. Tény, hogy a gyógyszermarketingnek van egy sötét oldala, amely az orvosok megvesztegetését jelenti egy adott szer felírásának, ajánlásának érdekében, és ebbe a "játékba" a gyógyszercégek és orvosok egy része belemegy. Mindez etikailag és jogilag sem fogadható el, ráadásul nagyon rossz fényt vet a tisztességes orvosokra és vállalkozásokra. De. Ebből még nem következik az, hogy az ily módon eladott termékek rosszak, hatástalanok lennének, mint ahogy az egyéb árucikkek minőségét sem a reklámkampány színvonala, agresszivitása határozza meg.

 Az Eli Lily gyógyszercég egyik volt orvoslátogatójának a Kongresszus előtt, eskü alatt tett tanúskodása szerint a gyógyszercégek volt modelleket, gyönyörű fiatal nőket alkalmaznak, hogy vacsorázni és borozni vigyék az orvosokat, eltúlozzák a gyógyszerek hatékonyságát, és minimálisnak állítsák be a mellékhatásokat.

Szomorú történet. Ezzel kapcsolatban találtam egy dokumentumot az USA Szenátusa Senate Special Committee on Aging bizottságának honlapján. Nem tudni, erre gondolt-e a cikk szerzője, de érdekes, meghökkentő dolgok vannak ott leírva, amelyek egy bizottsági meghallgatáson hangzottak el egy volt gyógyszercég-alkalmazott szájából (végigolvasva a szöveget, hiszem, hogy nálunk jobb a helyzet). És hogy mindennek mi lett az eredménye? 30 millió dolláros programot indítottak annak elérésére, hogy mind az orvosok, mind pedig a betegek elfogulatlan, szakszerű, cégérdekektől és rémhírkeltőktől nem befolyásolt tájékoztatást kaphassanak a gyógyszerekről. 

5. hazugság: A természetes gyógymódokkal való kísérletezésre nincs idő egy halálos betegség esetében.
Az igazság: a természetes gyógymódokat ismerő és használó orvosokat, gyógyítókat azóta üldözik világszerte, amióta az orvostudományt átvette a gyógyszeripar.

Számos orvos és intézmény nagy sikerrel kezeli a tumort méregtelenítés, immunrendszer-erősítés, megfelelő táplálkozás és gyógynövények segítségével. Van, akinél egy néhány hetes léböjt teljesen visszaszorítja a tumort. Mégis, ezt mind titokban kell tenni, különben megjárja mind az orvos, mind a beteg.

Ott van Dr. William Kelly esete, aki kidolgozott egy olyan enzimterápiát, ami méregtelenítéssel és diétával kombinálva "megeszi" a hasnyálmirigy rákos sejtjeit. Közel 33.000 ember esetében 90%-os gyógyulási rátát tudott felmutatni az első ötéves túlélési szakaszban annak ellenére, hogy a hasnyálmirigy-rák az egyik leggyorsabb, legagresszívabb fajta halálos betegség. Mit tett az amerikai kormány, amikor ezt megtudta? Börtönbe zárta.

Amerikában egyébként sokkal rosszabb a helyzet, mint nálunk, ott annak az egyszerű említése, hogy valaki meg tudja gyógyítani a rákot, automatikusan bűnnek számít.

A jó hír: a rák teljesen megelőzhető, sőt, gyógyítható. És bár a gyógynövényeket is igyekeznek betiltani, és lassan mindent, amit nem lehet levédeni, azért maradt rengeteg megoldásunk. Elsősorban a tájékozottság: ha az ember egy kicsit utánajár, megdöbbentő és megnyugtató dolgokra bukkan a rákkal kapcsolatban. A saját egészségünk a legjobb helyen a saját kezünkben van.

A jó hír: a rák előfordulásának kockázata tényleg csökkenthető természetes eszközökkel, például egészséges táplálkozással, sőt, a betegség gyógyítható is növényi anyagokkal, például a tiszafa alkaloidjával, a taxollal, vagy a vézna kutyatej vegyületével, az ingenol-mebutáttal (és a sor még folytatható, és remélhetőleg sok gyógynövény hatóanyagával a jövőben tovább bővül). Ezek az anyagok sikeresen átestek a hatásosság bizonyításának rostáján, szemben sok olyan csodamódszerrel, "csodanövénnyel", amelyek ugyan nem a gyógyszergyárakat gazdagítják, de egyes forgalmazóknak hasonló mértékű hasznot hoznak. Például annak idején William Kelleynek, akinek fantasztikusan kezelési eredményeiről sehol nem találunk megbízható adatokat, sőt..

Úgy tűnik, a betiltással való riogatás csak rémhír, és az "üldözés" sem elég hatékony, hiszen a kuruzslók nap mint nap a tévéből és az újságok hirdetéseiből mosolyognak ránk...

Kép forrása: dietsinreview.com