noni: a hatóanyaga is hazugság

2014.11.30., Szerző: kodpiszkalo

Azt hittem, a nonihullám már lecsengőben van, aztán tessék, itt az apropó, hogy újra beszéljünk róla: az egyik neves egyetem prominens oktatójáról azt írják, nonival házal. Miért baj ez? Szégyen lenne, ha valaki egy kis mellékessel egészíti ki közalkalmazotti bérét? Alapvetően nem, de ha a biznisz mások átverésén alapul, akkor igen. Különösen sajnálatos, ha egy természettudós adja a nevét és hitelesít olyan termékeket, amelyek legfőbb hatása az, hogy a forgalmazók jólétét javítja, azokkal a csodás hatásokkal viszont nem rendelkezik, amelyek reményében sokak sok pénzt adnak érte. De vajon ez történt-e most? Mire jó, egyáltalán mi az a noni?

Ha egy kérdőíves felmérés során fel kellene sorolni néhány fontos gyógynövényt, egészen bizonyos, hogy a noni az ismertségi lista élbolyához tartozna. Pedig 15 évvel ezelőtt Magyarországon nem sokan hallottak a növényről, sőt, 25 éve őshazájában, a csendes-óceáni szigetvilágon kívül sem nagyon volt ismert. Ma már a reklámokból sokan értesültek csodálatos hatásairól, és a jobban informáltak azt is tudják, hogy mindezekért egy különleges hatóanyag, a xeronin a felelős.

A noni, latin nevén Morinda citrifolia Délkelet-Ázsiában őshonos fa, amelynek magjait a tengeráramlatok, a madarak, vagy az ókor hajósai a csendes-óceán szigeteinek nagy részén elterjesztették, így ma a növény termőterülete meglehetősen nagy. Bár a polinéz őslakosok régóta használják gyógynövényként különböző célokra, Európába James Cook világkerülő utazásai után jutott el a híre. A népi gyógyászatban elsősorban a levelét alkalmazzák, de ezen kívül a kéreg, a gyökérkéreg és az éretlen termés felhasználásáról is vannak adatok. A noni különböző részeit jellemzően bőrpanaszok, vágások, sérülések kezelésére, és szinte kizárólag külsőlegesen alkalmazzák. Az érett termést nem túl kellemes íze miatt táplálkozási céllal csak éhínségek idején fogyasztották.

A noni népszerűvé válása egy nem túl jelentős botanikai folyóiratban, a Pacific Tropical Botanical Garden Bulletinben megjelent cikkel kezdődött. Ebben a szerző, Ralph Heinicke arról számolt be, hogy megtalálta a noni termésének hatásaiért felelős hatóanyagot, amit xeroninnak nevezett el. A vegyület a növényben proxeroninként van jelen, ami a gyomor savtartalma és emésztőenzimei hatására xeroninná alakul. Ez az anyag fejti ki a noni vérnyomáscsökkentő, görcsoldó, ízületi fájdalmakat mérséklő, antidepresszáns, emésztésjavító, érelmeszesedést mérséklő és sok más, a szerző által leírt hatását. Sajnos, a cikkben az alkaloidok közé sorolt xeronin szerkezetét nem ismertették. Mindenesetre a felfedező Heinicke egy eléggé terjedelmes (de a vegyület szerkezetét nem tartalmazó) szabadalomban védte le a xeronint és annak sokoldalú felhasználási lehetőségeit. A xeronin előállításáról és vizsgálatairól több izgalmas beszámoló található a növényt népszerűsítő könyvekben és weblapokon, de hiányoznak az autentikus, az eredményeket hitelesítő tudományos cikkek. Az interneten ugyan megtalálható a xeronin állítólagos szerkezeti képlete, de ennek forrása és összefüggése Heinicke kutatásaival kideríthetetlen.

Meglepő, hogy egy kevéssé ismert lapban közölt cikk gyökeresen megváltoztathatja egy növény sorsát, a noni esetén mindenesetre ez történt. A következő években egész iparág alakult ki a noni termésének feldolgozására. A nonilé először Amerikában vált népszerűvé, de nem csak a kontinensen: Hawaii szigetén, ahol korábban használták a népi gyógyászatban, egyre divatosabbá vált, de nem a korábban már ismert, hanem a Heinicke által javasolt célokkal. Az elmúlt 25 évben a noni alkalmazási területe tovább bővült: sokan fogyasztószerként, „vértisztítóként”, idegrendszeri problémákra, immunstimulánsként, rákellenes szerként, vagy éppen AIDS gyógyítására fogyasztják az italt.

A noni sikeréhez kellett azonban egy vállalkozás is, amely sikerét erre az egy növényre alapozta. A Tahitian Noni International 1996-ban alapított cég, amely multi-level marketing rendszerben forgalmazza a noni levéből készült, a fogyaszthatóság kedvéért különböző gyümölcslevekkel ízesített termékeket. Hogy a növény csodás hatásainak köztudatba kerüléséért is sokat tettek, azt jól igazolja az az 1998-as bírósági ítélet, amely eltiltotta a céget attól, hogy gyógyhatással vagy betegséget megelőző hatással reklámozzák a termékeket az USA-ban. A bíróság ugyanis úgy találta, mindez alaptalan, hiszen nem igazolják tudományos bizonyítékok az akkori hirdetésekben szereplő ajánlásokat.

A noni diadalútját azonban mindez nem veszélyeztette: az eladási mutatók évről-évre nőttek. 1999-re a noni éves forgalma elérte a 33 millió dollárt, 2005-ben pedig 250 millió dolláros eladási mutatóval az USA-ban a legnagyobb forgalmú növénynek számított. Ma a legnagyobb nonilevet gyártó cég éves forgalmát 500 millió dollárra becsülik, a növény termékei pedig világszerte 1,3 milliárd dollár értékben fogynak évente.

A növénnyel kapcsolatos tudományos vizsgálatok azonban egészen más képet festenek a noniról. A xeronin felfedezése óta cikkek tucatjai jelentek meg a termés kémiai vizsgálatáról, és több mint 200 vegyületet azonosítottak, de senkinek nem sikerült megtalálnia a Heinicke által azonosított állítólagos hatóanyagot. Utólag nem deríthető ki, hogy mi volt az az anyag, amit Heinicke xeroninnak nevezett, de mivel a cikkében közöltek nem állták ki a kísérleti megismételhetőség próbáját, eredményeit nem csak kétségesnek, hanem érvénytelennek is tekinthetjük. Elgondolkodtató (de a történtek fényében talán érthető), hogy egy biokémikus egy ilyen jelentősnek vélt felfedezést miért egy szakterületen kívüli, botanikai lapban közölt… Az mindenesetre bizonyos, hogy a noni jelenleg ismert összetevői között egyikről sem, és azok együttes jelenlététől sem várható, hogy rendelkeznek a xeroninnak tulajdonított csodás hatásokkal. A noniban található vegyületek ugyanis kémiai szempontból nem különlegesek, legtöbbjük számos hétköznapi táplálék- és gyógynövényben is megtalálható-.

Nagyon valószínű tehát, hogy a xeronin nem létezik, de ettől a noni még akár jó hatású gyógynövény lehetne. Ha a szikár tényeknél maradunk, azt kell mondanunk, ez sem állítható teljes bizonyossággal. Bár a bizonyítékok hiánya nem jelenti azt, hogy egy anyag (vagy egy növény) hatástalan, a hatásosság igazolása mindig meg kell előzze a széles körű gyógyászati felhasználást. Sajnos, az igazolás a mai napig nem történt meg. Az tudható, hogy a noni nagy dózisban (akár 80 ml/testtömeg-kilogramm) sem mérgező, de a hatásosságot mindössze néhány klinikai vizsgálatban tanulmányozták.A PubMeden megtalálható cikkek közül egy a növény leishmaniasis-ellenes hatásáról, egy hányingercsillapító hatásáról ír. Egy harmadik pedig egy olyan klinikai elővizsgálatról számol be, amelyet rákos betegek részvételével végeztek, s amelyben egy további vizsgálathoz próbálták meghatározni az alkalmazandó dózist (a dózis emelésének tolerálhatóságát vizsgálták). 

A noni  néhány éve, biztonságosságának igazolása óta forgalmazható legálisan az Európai Unióban. Bár ésszerű dózis alkalmazása esetén egy egészséges felnőttnek nem kell tartania mellékhatásoktól, figyelemre méltó azonban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság anyagában ez a mondat: 

"increasing number of case reports might indicate that some individuals have a particular sensitivity for hepatotoxic effects to noni fruit products." Ami magyarul kb. így hangzik: az egyre több esetleírás arra utalhat, hogy egyes fogyasztók érzékenyek lehetnek a noni termékek májkárosító hatására.

 
Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy a növény termékei élelmiszerként, nem pedig gyógyszerként vannak forgalomban, azoknak gyógyhatása megfelelően nem igazolt, a termkeknek gyógyhatás nem tulajdonítható (írjanak, mondjanak bármit is a termék forgalmazásában érdekeltek)! A médiában és az interneten látható reklámok alapján úgy tűnik, nem kis sikerrel van a piacon. A forgalmazók és a fogyasztók nagy részét feltehetőleg nem zavarja az a tény, hogy a növény hatóanyaga nem létezik, és közismert „hatásait” sem bizonyította senki…

A bejegyzés a Száz kémiai mítosz c. könyv egyik fejezete alapján készült.

Kép forrása: wikipédia