öngyilkossághoz vezet a pattanás elleni gyógyszer?
Szomorú történet, de vajon van-e, s ha igen, mi a ta
nulság?
James Sillcock vidám srác volt, az életét 16 éves koráig egész tökéletesnek tartotta, leszámítva, hogy kissé pattanásos volt az arcbőre. Erős gyógyszert kezdett szedni rá, 18 éves koráig folytatta a kúrát, de a kedélyállapota annyira leromlott, hogy abba kellett hagynia. 26 éves korára odáig juttatta a gyógyszer utóhatása, hogy egy dokumentumfilm után öngyilkos lett. A film egy gyógyszer miatt öngyilkos férfiről szólt.
A 26 éves brit James Sillcock megfojtotta magát pár nappal azután, hogy megnézett egy dokumentumfilmet egy hasonló esetről – írja az SWNS. James Sillcock esete annyiban furcsa, hogy mentális állapotát egy gyógyszer, egy pattanások ellen kifejlesztett bikaerős antibiotikum okozta. Ő 16-18 éves kora között szedte, és azért hagyta abba, mert szorongani kezdett, kimerült volt és homályos volt a látása. A családja csak fokozta ezt, mondván a gyógyszer sose fog kiürülni a szervezetéből. Sillcock a következő nyolc évben mentális zavaroktól szenvedett.
A Roaccutane nevű szerről a BBC készített egy dokumentumfilmet Dying for Clear Skin (Meghalni a tiszta bőrért) címmel, amiben elbeszélték a 24 éves Jesse James halálát. Ő a szer által okozott lelki zavarok miatt lett valószínűleg öngyilkos. Tíz napra rá Sillcock apja holtan találta szobájában már 26 éves fiát.
James Sillcock egy húszoldalas üzenetet is hagyott. Ebben tökéletesnek írta le a gyógyszer előtti életét, ami után viszont csak "cafatok" maradtak belőle. "Sosem álmodtam volna róla, hogy a Roaccutane szedése 2002 nyarától, tíz évvel ezelőtt azt a poklot hozhatja rám, amit hozott, teljesen átalakítva a világomat és cafatokban hagyva azt" – írta búcsújában. Hozzátette, azóta minden napját "szenvedésben, tehetetlenségben, kétségbeesésben és önsajnálatban" élte le. Családja megerősítette ezt: az utóbbi években a fiú bezárkózott, elvesztette a barátait és egyedül élt és dolgozott online pólóboltjában. Apja az említett dokumentumfilm után meg is kérdezte: "Vannak neked is ilyen sötét gondolataid?", de nem kapott választ.
Nagy-Britanniában most megjelentek olyan hangok, miszerint be kéne tiltani a gyógyszert. Az SWNS szerint 2010 és 2011 között, egy év alatt kilenc öngyilkosságot írtak a Roaccutane számlájára. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái száz öngyilkosságot kötnek összesen a szerhez, illetve 720 pszichiátriai panaszt. Külön weboldalt is szenteltek aktivisták az ügynek, egy lány pedig a Youtube-ra tette fel a változásokat hétről hétre.
A gyártó Roche 2009-ben kivonta a szert az Egyesült Államokból, gazdasági okokkal magyarázva a lépést. A betegtájékoztató szerint tízezer emberből egynél fordulhat elő hasonló mentális probléma. Érdekesség, hogy egy bélgyulladást kapott Roaccutane-szedő ember 2010-ben 25 millió dollárnyi (5,6 milliárd forintnyi) kártérítést kapott a Roche-tól.
A cég szóvivője közölte, a vállalat azon van, hogy minél biztonságosabb termékeket dobjon piacra. "A Roaccutane (izotretinoin) nagyon sok aknétól szenvedő ember életét változtatta meg, de ahogy a legtöbb gyógyszernek, úgy ennek is vannak mellékhatásai" – mondta a szóvivő. Hozzátette, ők is hallottak az összefüggésekről, amiket ugyan még nem sikerült bizonyítani, de aki hangulati ingadozást észlel a szedés közben, azonnal forduljon orvoshoz. Azt is elmondta, a British Medical Journal orvosi szaklap 2010-es kutatása szerint az aknésok jóval nagyobb arányban fordulnak az öngyilkosság felé. Az izotretinoinos kezelés után is magas marad az öngyilkossági hajlandóság, de a szóvivő szerint ez is a pattanások miatt alakult ki a betegekben.
Először is, lássuk, mi a hírben szereplő szer. A hazánkban is forgalomban lévő Roaccutane hatóanyaga az izotretinoin, amely A-vitaminszármazéknak tekinthető, kémiai neve 13-cisz-retinolsav (a cikk állításával ellentétben nem antibiotikum!). Súlyos, más kezelésre nem reagáló bőrgyógyászati megbetegedésekben (így súlyosan pattanásos bőr, de ezen kívül pikkelysömör, elszarusodási rendellenességek) alkalmazzák, jellemzően néhány hónapon át, majd több hét szünet után szükség esetén ismétlik a kezelést. Az A-vitamin szükséges a bőr egészséges fejlődéséhez, egyes, pl. a fent bemutatott bőrbetegségekben pedig azt tapasztalták, hogy a kezelésre igazán hatásosan csak az A-vitamin valamely erősebb hatású származéka, köztük az izotretinoin alkalmas. Hatását a faggyúmirigyek működésének csökkentésével és a gyulladás mérséklésével fejti ki.
Az izotretionoin nem veszélytelen szer. Magzatkárosító hatása miatt szülőkorban lévő nők a kezelés alatt, valamint azt követően legalább egy hónapig nem eshetnek teherbe. Mindezen túl egyéb kockázatokkal is kell számolni, ez az oka annak, hogy csak vényre adható ki, sőt, csak bőrgyógyász szakorvos írhatja fel. Májbetegeknek (s mint láthattuk, gyermekvállalást tervező nőknek) nem adható, de a fő problémát nem az ellenjavallatok, hanem a mellékhatások jelentik. Szemszárazságot, éjszakai látásromlást, izom- és ízületi fájdalmat, csontelváltozásokat, átmeneti májenzimeltéréseket, gyulladásos bélbetegséget, vérképzőszervi eltéréseket, depressziót, öngyilkossági gondolatok jelentkezését egyaránt leírtak a szer alkalmazása alatt - olvasható a szer hivatalos betegtájékoztatójában. Fontos megjegyezni, ezek gyakorisága ritka (1-10/10 000 eset) vagy nagyon ritka (<1/10 000 eset). A szer forgalomba hozatalát követően súlyos bőrreakciókat is jelentettek az izotretinoin alkalmazásával kapcsolatban. Mivel ezeket az eseteket nehéz megkülönböztetni azoktól a bőrreakcióktól, amelyek az alapbetegséggel függenek össze, az ok-okozati összefüggés azonosítása nem könnyű. Figyelmeztetőek azonban azok az esetek, amelyekben a kezelés újrakezdése a bőrtünetek újbóli súlyosbodását okozta. A bőrszárazság a leggyakoribb velejárója a kezelésnek, de az alapbetegséghez képest ennek jelentősége, súlya elhanyagolható.
De térjünk vissza a cikkben leírt öngyilkossági esethez és annak tanulságaihoz! Az utóbbi években több kutatás foglalkozott az izotretinoinkezelés és a depresszió, valamint az öngyilkossági hajlam összefüggéseivel. A lehetséges összefüggésre egy 2001-ben megjelent cikk hívta fel a figyelmet. Egy 2003-as publikáció pedig azzal irányította az érdeklődést a lehetséges veszélyre, hogy 173 olyan öngyilkossági esetről tett említést, amelyekben az érintett izotretinoint szedett - igaz, ok-okozati összefüggést nem állapítottak meg. Egy 6 évvel ezelőtt közölt összefoglaló nem talált öngyilkosságkockázatot fokozó hatást, sőt, a szerzők szerint egyes esetekben a depresszió enyhülését figyelték meg a kezelés hatására. Egy 2006-os és egy 2005-ös (illetve egy másik is ugyanebből az évből) írás szerzői sem tudtak összefüggést megállapítani. Egy 2010-es cikk nem igazolta, hogy az izotretinoin fokozná az öngyilkosság kockázatát, azt viszont igen, hogy a kezelés elmaradása súlyosan pattanásos bőrűeknél fokozott kockázatot jelent. A legújabb, tavaly megjelent összefoglaló az 1960 óta megjelent közléseket elemezve megállapította, hogy a betegek egy sérülékeny csoportjában az izotretinoinkezelés fokozhatja a depresszió és az öngyilkosság kockázatát. Ezeket az ellentmondásos eredményeket érdemes ütköztetni azzal a számos vizsgálat által igazolt ténnyel, hogy a nagyon pattanásos bőrűek 6-8%-át foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata. Vitatott, hogy a kezelés ezt az arányt növeli-e; a legtöbb elemzés szerint nem.
Mi következik mindebből? Elsősorban az, hogy a súlyosan pattanásos bőrűek körében fokozott a depresszió és az öngyilkosság kockázata - akár kezelik őket, akár nem. Sikeres kezeléssel (legyen az bármi) a kockázat csökkenthető. Az izotretinoinkezelés nem az első választandó eszköz, de bizonyos súlyos esetekben indokolt. Használatánál figyelemmel kell lenni az összes lehetséges mellékhatásra, kiemelten figyelni a beteg mentális állapotát. Ez utóbbi feladat a kezelőorvos és a beteg családjának együttműködését igényli.
Lehet, hogy az izotretinoinnál elképzelhető ideálisabb gyógyszer, mivel mellékhatásspektruma széles és számos komoly nemkívánatos hatása alakulhat ki. Az viszont bizonyos, hogy ezek ismeretében fokozott felelőssége van a kezelést elrendelő orvosnak: mint az összes gyógyszer, ez sem cukorka, csak annak szabad javasolni, akinek tényleg szüksége van rá, és kiválasztásánál mindig mérlegelni kell a kezelésből adódó és a kezelés elmaradásából következő kockázatot. Ha az utóbbi nagyobb, a szernek helye van az adott páciens kezelésében. Aki látott már igazán súlyos aknéban (pattanás) szenvedő beteget - ha nem látott, itt láthat - tudhatja, hogy esetenként a komoly mellékhatások veszélyének vállalása is szóba jöhet. Persze csak akkor, ha minden egyéb lehetőség kimerült.
A konkrét esettel kapcsolatban: meglepő, hogy a 8 évvel korábbi gyógyszerszedést hozzák összefüggésbe az öngyilkossággal - ilyen ok-okozati kapcsolatot a szakirodalomban eddig nem feltételeztek. A család hozzáállása (a kezeléssel szemben ellenérzést tápláló beteget nemhogy megnyugtatták volna, hanem inkább rémisztgették; éveken át (tétlenül?) szemlélték mentális zavarait, depresszióját; nem észlelték a tragédia bekövetkeztére utaló jeleket) azonban igen tanulságos: szinte az összes negatív viselkedési minta összegződik, amelyek elkerülésére fel kell hívni a betegek családtagjainak figyelmét. Lehet, hogy az izotretinoin idővel eltűnik a gyógyszerkincsből, de addig az alkalmazókon (a felíró orvoson és a betegen is!) múlik, hogy minél több haszonnal, minél kevesebb káros következménnyel alkalmazzák.
A kép (amely nem a történet szereplőjét ábrázolja) forrása: http://www.medicalwellnesscenter.com
Dr. Ványolós Attila 
17 komment