mire jó a C-vitamin?
– C-vitamint szeretnék, ezer milligrammost.
– Húsz darab, 1480 forint.
– Ha másképp mondom, van olcsóbb?
– Próbáljuk meg – mondja, és gúnyosan röhög.
– Aszkorbinsav?
–150 forint 10 gramm, egy késhegynyi lehet az ezer milligramm – jön a válasz.
A fenti párbeszédet tartalmazó körlevél (amelynek eredete, körlevelekre nem jellemző módon kideríthető) feltehetőleg azért terjedt gyorsan és nagyon széles körben, mert olvasói másokkal is meg szerették volna osztani a hírt: olcsóbban is lehet C-vitaminhoz jutni a patikákban, csak tudni kell a "varázsszót"! Remélhetőleg csak kevesek számára hat az újdonság erejével, hogy a C-vitamin kémiai neve aszkorbinsav, de ha ennek felismeréséhez ez a körlevél szükséges, ám legyen... Gyógyszerészként számomra az volt elgondolkodtató, vajon mennyire reálisak, gyakoriak az ilyen párbeszédek a patikákban? Vajon jellemző-e a kioktatás, a fennhéjázó, lekezelő viselkedés, a gúnyos röhögés? Bízom benne, és hiszem, hogy nem - bár a kivételek és a szabályok viszonyáról szóló mondás nyilvánvalóan nem alaptalanul született...
Egyvalamire biztosan jó volt ez az írás: többen elgondolkodtak rajta (és néhányan nekem is szegezték a kérdést): tulajdonképpen mire is jó a C-vitamin? Kell-e nekünk? Ha igen, mennyi? Tényleg megvéd a megfázástól? A következőkben ezeket a témákat járjuk körül röviden.
A C-vitamin (aszkorbinsav) a legismertebb kémiai vegyületek közé tartozik, különösen hazánkban, ahol sokan azt is tudják, hogy a vegyülettel kapcsolatos kutatásaiért Szent-Györgyi Albertet Nobel-díjjal jutalmazták. Definíció szerint azon vegyületeket nevezik vitaminnak, amelyeket a szervezet nem tud előállítani, de amelyek nélkül a szervezet egészséges működése nem tartható fenn. A legtöbb vitamint a múlt század elején fedezték fel, köztük az aszkorbinsavat is, amely vitaminjellegének megismeréséhez alapvetően hozzájárultak Szent-Györgyi felfedezései.
Bár a vegyületet az 1930-as évekig nem ismerték, hiányának következményeiről az ókor óta több leírás tanúskodik. A 18. században jöttek rá arra, hogy a tengerészek körében jelentős halálozással járó betegség, a skorbut valószínűleg táplálkozási okokra, pontosabban hiányosságokra vezethető vissza. A hosszú tengeri utakon egyoldalúan (kis túlzással kétszersült sós hallal, majd sózott hal kétszersülttel) táplálkozó matrózok közül sokan haltak meg a gyengeséggel, ízületi fájdalmakkal, fogínygyulladással társuló betegségben. A tünetek kialakulásának pontos okát azonban nem ismerték. Egy James Lind nevű angol hajóorvos volt az első, aki a skorbut kezelésének tudományos vizsgálatába belefogott. Hajója legénységét hat csoportra osztotta, és az egyes csoportok étkezését különbözőképpen egészítette ki. Az egyik csoport narancsot és citromot kapott, mások almabort, kénsavas elixírt, ecetet, tengervizet vagy pedig egy gyógynövénykeveréket tartalmazó készítményt kaptak. Ma már nem meglepő, hogy csak a magas C-vitamin-tartalmú gyümölcsöket fogyasztó csoport skorbuttal összefüggő tünetei enyhültek. Lind felfedezésének valódi értékét azonban a kortársak nem ismerték fel, és a skorbut kezelésében az igazi áttörésre még várni kellett.
Lind ugyan felismerte, hogy a skorbut kezelhető (magas C-vitamintartalmú) citrommal, arra nem jött rá, hogy a betegség a citrusfélék fogyasztásának hiányával, azaz C-vitamin-hiánnyal magyarázható. Ezt Axel Holst és Theodor Frölich norvég kutatók fedezték fel, akik egy szerencsés véletlen folytán tengerimalacokkal kezdtek vizsgálatsorozatba. Felismerték, hogy ha az állatokat csak gabonafélékkel táplálják, skorbutot kapnak – egy olyan betegséget, amelyet korábban csak emberen figyeltek meg. Ma már tudjuk, hogy ennek az a magyarázata, hogy a tengerimalac azon kevés állatfaj közé tartozik, amelyek – az emberhez hasonlóan – képtelenek aszkorbinsavat előállítani, azaz számukra ez az anyag vitamin. Holst és Frölich 1907-ben közölt cikkükben azt is egyértelműen bebizonyították, hogy a skorbut valamely étrend anyag hiányának következménye, azaz hiánybetegség. Állatkísérletekben egyre több táplálék skorbutellenes hatását igazolták, és arra is rájöttek, hogy a melegítés, forralás csökkenti a hatásosságot. A hatásért felelős, ismeretlen anyagot C-vitaminnak nevezték el (a „keresztapa" Jack Drummond biokémikus volt 1920-ban).
A vitaminhatásért felelős kristályos anyagot végül Szent-Györgyi Albert állította elő az 1920-as évek végén. Mivel szerkezetét még nem ismerték, először ignóznak nevezte (a latin „ignosco" (nem tudom) szó a vegyület cukorjellegére utaló -óz végződéssel). Mivel az eredményeket közlő folyóirat szerkesztőjének nem tetszett a név, előbb godnóznak (God knows, azaz Isten tudja, milyen cukor), majd miután ezzel sem volt elégedett a szerkesztő, a legkevésbé sem humoros hexuronsavnak nevezte. A vegyület nagy mennyiségben történő előállítása sok nehézségbe ütközött, mivel nem találták meg az ideális nyersanyagot (sokáig pl. alacsony aszkorbinsav-tartalmú marhamellékvesével kísérleteztek, később citrusfélékkel dolgoztak, amelyek cukortartalma erősen nehezítette a munkát). Az 1930-as évek elején a szegedi egyetemre került Szent-Györgyi a város környékén termesztett paprikából próbálkozott meg az anyag előállításával, és ötletét siker koronázta. Bebizonyította, hogy az előállított vegyület azonos a C-vitaminnal, amely élettani szerepének tanulmányozásában elért eredményeiért 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal jutalmazták.
Miért is vitamin az aszkorbinsav? Bár közvetve szerepet játszhat a megfázások megelőzésében, gyógyításában, nem elsősorban ezért értékes. Az aszkorbinsav több, az emberi szervezetben megtalálható enzim normális működéséhez elengedhetetlenül szükséges. Az enzimek működésének biztosítása révén szerepe van a karnitin-és noradrenalinszintézisben és a fehérjék előállításában is, elsősorban azonban a kötőszövetekben nagy mennyiségben jelen lévő kollagén előállításában betöltött kulcsszerepe miatt nélkülözhetetlen. A vitaminhiány esetén megfigyelhető kóros kollagénszintézis káros hatással van a csont-, ízület- és izomképződésre, és ennek következménye a skorbut is.
A C-vitamin megfázásellenes hatására egy Nobel-díjas kutató, Linus Pauling irányította a figyelmet. Pauling, aki a kémiai kötések tanulmányozásában elért eredményeiért érdemelte ki a kémiai Nobel-díjat, majd atombomba-ellenes közéleti-politikai tevékenységéért a béke Nobel-díjat is megkapta 1962-ben, igazi polihisztor volt. Eredeti kutatási területén kívül fizikával, hematológiával, pszichiátriával is foglalkozott. Gyakran szenvedett súlyos megfázástól, ezért nagy érdeklődéssel fogadta egyik biokémikus ismerőse tanácsát, aki ennek megelőzésére napi több gramm aszkorbinsav fogyasztását ajánlotta. Mivel Pauling hatásosnak találta a kúrát, népszerűsíteni kezdte a módszert, és könyvet is írt a vegyület ilyen célú alkalmazásáról, amelyben napi 1-18 gramm C-vitamint javasolt. Később az aszkorbinsav rákellenes és pszichiátriai betegségek kezelésében betöltött szerepével is foglalkozott. Utóbbi feltételezései a mai napig nem nyertek igazolást. Sokan, akik Paulingra, a Nobel-díjasra hivatkoznak a C-vitamin gyógyászati célú felhasználásával kapcsolatban, elfelejtik, hogy egészen más, mindenki által elismert tudományos eredményeiért kapta a kitüntetést... Hasonló a helyzet Szent-Györgyivel is, akiről egyesek azt is tudni vélik, hogy egészsége megőrzése érdekében napi több gramm aszkorbinsavat fogyasztott. Bár mindkét tudós hosszú életű volt (93 évet éltek), ez még önmagában nem igazolja, hogy a C-vitamin lenne a hosszú élet titka.
De megfázás ellen jó-e a C-vitamin? Kétségtelen, hogy a vegyületnek szerepe van az immunrendszer megfelelő működésében, és mivel hiányában egyes fehérvérsejt-típusok működése korlátozott, a C-vitamin-hiány fokozhatja a betegségek kialakulásának kockázatát. Mivel a gyorsan kiürül a szervezetből, fontos a rendszeres C-vitaminfogyasztás. Ehhez nem kell feltétlenül tablettákat, kapszulákat (vagy az ezeknél olcsóbb patikai aszkorbinsavat) vásárolni, ugyanis a kiegyensúlyozott étrend elegendő aszkorbinsavat tartalmaz. A magas C-vitamin-tartalma miatt gyakran fogyasztott citrom és narancs 100 grammja mintegy 50 mg aszkorbinsavat tartalmaz, ugyanez az érték az alma esetén 10-30 mg, míg a csipkebogyó 1000 mg/100 g, a krumpli 10-30 mg/100 g, a paprika pedig 125-200 mg/100 g koncentrációban tartalmazza a vegyületet. A napi ajánlott C-vitamin-bevitel felnőttek számára 75-90 mg. Ez az a mennyiség, amely betölti a szükséges vitaminfunkciót, de minimálisan ürül ki a vizelettel (azaz nagy része hasznosul). A hazánkban gyakran fogyasztott zöldségek, gyümölcsök aszkorbinsavtartalmát ismerve bátran kijelenthető, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges étrend tartalmazza a szükséges napi C-vitamin-mennyiséget - pontosabban azt a dózist, amely megvéd a vitaminhiány tüneteitől.
A patikák polcain megtalálható, a betegek által megfázás megelőzésére és kezelésére vásárolt C-vitamin-készítmények azonban gyakran ezt jócskán meghaladó mennyiséget (200-1000 mg) tartalmaznak. Vajon nem káros-e a nagy dózis, illetve van-e egyáltalán értelme ilyen mértékben túllépni az ajánlott napi mennyiséget? Az első kérdésre elég rövid a válasz: az aszkorbinsav több száz milligrammos mennyiségben is biztonságos, a fölösleges mennyiség a vizelettel kiürül. Tartósan "túladagolva" egyeseknél fokozódhat a vesekövesség kockázata, ezen kívül komolyabb veszéllyel nem kell számolni, ha betartjuk az alkalmazási előírás utasításait.
A C-vitamin megfázás megelőzésében és kezelésében betöltött szerepéről a vita régóta tart, és valószínűleg még nem jutott nyugvópontra. Ha az érzelmektől, anekdotikus bizonyítékok citálásától sem mentes vita helyett a tudományos bizonyítékok oldaláról közelítünk, megbízható pillanatképet kaphatunk az ügy jelenlegi állásáról egy nemrég közzétett átfogó elemzésből. A Cochrane Együttműködés szakértői a 2010-ig a témában született több tucat vizsgálat eredményeit összegezték. Azokat a placebókontrollos vizsgálatokat vették górcső alá, amelyekben a C-vitamint megfázás megelőzésére vagy a tünetek csökkentésére, legalább 200 mg-os napi adagban alkalmazták.
A megelőzéssel kapcsolatos 30 cikk eredményeinek összesítése szerint a C-vitaminfogyasztás nem csökkenti a megfázásos betegségek előfordulási gyakoriságát. Érdekes módon azonban azoknál, akik nagy fizikai stressznek voltak kitéve (maratoni futók, síelők, sarkvidéken gyakorlatozó katonák), a C-vitamin-fogyasztás a megfázás esélyét 50%-kal csökkentette. A pozitív eredménnyel záruló 5 vizsgálatban egyébként nem alkalmaztak különösen magas aszkorbinsav dózist (átlagosan 1 g). További konklúzió, hogy a C-vitamint szedők körében a betegség gyorsabban lezajlott. A betegség időtartama mintegy 10%-kal csökkent, ami statisztikailag ugyan szignifikáns, de a 12 nap helyetti 11 napos átlagos betegséghossz a beteg számára nem jelentős különbség. A tünetek súlyossága is csökkent kis mértékben az aszkorbinsavat fogyasztók körében. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a 30 vizsgálatból 26-ban a C-vitamint némileg kedvező hatásúnak találták a placebóval szemben.
A megfázás alatt terápiás céllal fogyasztott C-vitamin hatásait tanulmányozó vizsgálatokban az aszkorbinsav kedvező hatása nem volt kimutatható. Kivételt az a két vizsgálat jelentett, amelyben közvetlenül a tünetek jelentkezése után nagy dózisú (4-8 g) aszkorbinsavat fogyasztottak a betegek. A kezelt betegek gyorsabban felgyógyultak a megfázásos betegségből, a tünetek súlyossága azonban nem változott. Az eredmények értékéből némileg levonnak a vizsgálatok tervezésével kapcsolatosan megfogalmazható kritikák, valamint az a tény, hogy a kutatócsoport 1970-es években közölt eredményeit nem ellenőrizték újabb, független kutatásokban.
A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a megelőzési és terápiás céllal szedett, néhány 100 mg dózisú C-vitamin nincs jelentősen kedvező hatással a megfázásos betegségek előfordulási gyakoriságára, súlyosságára és a betegség időtartamára átlagos fizikai terhelés esetén. Jelenleg semmi nem támasztja alá azokat az interneten terjesztett ajánlásokat, amelyek szerint a megfázás kezelésére akár napi 30-150 g (!) C-vitamin is szedhető. Ekkora dózis esetén már számolni kell olyan nemkívánatos hatásokkal is, amelyek normál adagolás esetén nem jelentkeznek. Ugyanakkor a nagydózisú C-vitaminterápia hívei valószínűleg nem ismerik – vagy figyelmen kívül hagyják – azokat a kutatásokat, amelyek szerint napi 400 mg C-vitamin fogyasztása felett a vérben és az immunrendszer sejtjeiben már nem emelkedik tovább a vegyület mennyisége, ugyanis a „felesleg" a vizelettel igen gyorsan kiürül...
Tény, hogy a C-vitamin nagyon fontos, létfontosságú vegyület, amely szerencsére az átlagos, kiegyensúlyozott étrendben kellő mennyiségben megtalálható. Jelenlegi tudásunk szerint a C-vitamin-pótlás olyan esetben indokolt kifejezetten, ha az étrenddel nem oldható meg a megfelelő vitaminbevitel (pl. táplálkozási, emésztési zavarok, zöldséget-gyümölcsöt elutasító személyek). Ha erre a célra "patikai aszkorbinsavat" használunk, érdemes odafigyelni arra, hogy a C-vitamint ne a forró teában oldva fogyasszuk, mert a vegyület hő hatására bomlik.
A bejegyzés a Száz kémiai mítosz c. könyv alapján készült.
Dr. Ványolós Attila 
56 komment