2015.10.06., Szerző:
kodpiszkalo
Az orvosi-élettani Nobel-díjat 2015-ben a fertőző betegségek kutatása területén elért eredményeiért három kutató megosztva kapta. William C. Campbell ír és Omura Szatosi japán tudós a fonálféreg-fertőzések kezelésének kidolgozásáért (szűkebben véve az ivermektin nevű parazitaellenes szer felfedezéséért és kifejlesztéséért), Juju Tu kínai kutató pedig a malária elleni egyik gyógyszer felfedezéséért részesült az elismerésben.
Bár az érdemek összehasonlítása értelmetlen lenne, a ködpiszkáló irányultsága miatt csak a kínai díjazottat és munkáját mutatjuk be részletesebben. Tu ugyanis egy növényi molekuláért kapott Nobel-díjat - és ez a szintetikus gyógyszergyártás korában nem kis fegyvertény. A szintetikus vegyületekre alapozó gyógyszeripar ugyanakkor épp válságát éli, és a kínai kutató Nobel-díja akár szimbolikusnak is tekinthető. A forgalomba kerülő új gyógyszermolekulák száma az elmúlt években mélypontot ért el, a gyógyszerkutatás új utakat keres. Most úgy tűnik, a biotechnológiai úton előállított szereké a jövő (pontosabban: ott van a legnagyobb fejlődési potenciál), de az is lehet, hogy újra nagyobb figyelem irányul a természetes eredetű vegyületek kutatására.
A 20. század utolsó néhány évtizede a gyógyszerkutatásban a nagyszámú szintetikus molekula előállításán és biológiai tesztelésén alapuló kutatások korszaka volt. A kombinatorikus kémiai módszerek segítségével ezerszámra készültek a tesztelendő vegyületek, és a gyárak sorra zárták be az alacsonyabb termelékenységű, kevesebb új vegyületet produkáló természetesanyag-kutatóközpontokat. Egy baj volt csak: a szintetikus anyagok zöme nem volt kellően hatásos ahhoz, hogy gyógyszerré váljon (vagy éppenséggel mellékhatásaik akadályozták meg ezt). A kombinatorikus kémia egyetlen igazi sikersztorija a daganatellenes hatású gyógyszerként forgalomba került szorafenib.
Bár a növényi és egyéb természetes eredetű anyagokat kutató laborokból kevesebb új molekula kerül ki (egy növény feldolgozása akár több évet is igénybe vehet, és jó esetben néhány új vegyület felfedezésével jár), ezeknek jóval nagyobb hányada tekinthető ígéretes gyógyszerjelöltnek. Ez azzal magyarázható, hogy a növényi hatóanyagok az evolúció folyamán úgy "választódnak ki", hogy valamilyen módon hatást gyakoroljanak környezetükre - szerencsés esetben ez gyógyhatásként is hasznosítható.
Ez történt jelen esetben is. Tu és munkatársai az 1960-as években kezdett bele a malária kórokozója (Plasmodium sp.) ellen ható növényi anyagok kutatásába Mao Ce-Tung utasítására. A munkát siker koronázta: a kutatók az Artemisia annua nevű növényből (amely Magyarországon is honos, magyar neve egynyári üröm) azonosítottak egy kínaiul qinhaosunak nevezett (artemizinin néven is ismert) hatóanyagot, amely rendkívül hatásos volt a kórokozó ellen. Az akkori (világ)politikai viszonyok ismeretében nem meglepő, hogy Kína évekig titkolta a szer létezését, és csak 1988 után vált lehetővé, hogy a világ más részein is alkalmazzák. Azóta a szer világszerte forgalomban van, és sok százmillió beteg életét mentette meg. A molekula módosított változatai is forgalomban vannak gyógyszerként (ezeket a jobb biohasznosulás érdekében és az artemizininnel szemben kialakuló rezisztencia miatt fejlesztették ki). Az artemizinin nagy előnye, hogy előállítása olcsó, így a maláriától sújtott fejlődő országok lakói számára is elérhető. (Zárójeles megjegyzés: a növényi maláriaellenes anyagok kutatásával egyidejűleg Kínában elindítottak egy szintetikus vegyületek vizsgálatát célzó programot is, az annak keretében tanulmányozott sok tízezer vegyület egyike sem vált gyógyszerré).
Az artemizinin története nemcsak a fentiek miatt érdekes, hanem azért is, mert a kutatások a kínai kulturális forradalom idején indultak, és ma már elképzelhetetlen körülmények között folytak (a qinghaosu regénybe illő történetéről nemrég kiváló cikk jelent meg). A kutatócsoport vezetőjévé kinevezett Tu kislányát gyermekotthonban helyezték el, hogy anyja jobban koncentrálhasson a munkájára (férjét átnevelés céljából kényszermunkára kötelezték). A vegyületről az első cikk 1977-ben jelent meg - a szerzők nevének feltüntetés nélkül. Az ezt követő néhány cikket ugyanígy publikálták, jellemzően kínai nyelven megjelent lapokban. Ez az alapja annak, hogy egyesek kétségbe vonják azt, hogy Tu volt az, aki felismerte az egynyári üröm maláriaellenes hatását és azonosította az ezért felelős vegyületet. Annyi bizonyos, hogy a sok száz fős kutatócsoportnak ő volt a vezetője, így a dicsőség nem méltánytalan.
Hogy van-e tanulság? A politikai-történeti szálakat figyelmen kívül hagyva is bőven akad. Az artemizinin példája jól mutatja, hogy a természetes anyagok kutatása sikeres gyógyszerek felfedezéséhez vezethet. Mivel a növényvilág fajainak csak töredékét vizsgálták megfelelő mélységben, ez a forrás még kiapadhatatlanak tűnik. S még egy tanulság: a népi gyógyászat megfigyelései is hasznos útmutatóul szolgálhatnak. A kínaiak is azért kezdték kutatni az Artemisia annuát, mert a hagyományos kínai gyógyászatban malária ellen (is) használták. De nem csak ők: Diószegi Sámuel kétszáz éve ezt írta:
"az üröm igen jó sárgaságban, máj- és lépdagadásban és a napos hideglelésben (azaz maláriában)"
Más kérdés, és külön írás témájául szolgálhatna, hogy élelmes vállalkozók az egynyári ürmöt és hatóanyagát speciális, gyógyászati célra szánt tápszerként ajánlják és forgalmazzák. Már azon is csodálkozom, hogy erről az ilyen típusú készítményeket nyilvántartó intézet (OÉTI) nem tud, hiszen a szer nincs rajta a listájukon, de az is meglepő, hogy a forgalmazó honlapján ilyeneket olvashatunk:
további kutatások bebizonyították daganatellenes hatását. A kutatások alapján kiemelhető jelentősége a tüdőrák, emlőrák és a myeloid leukémia ellenes hatása miatt. A kutatások szerint az artemisin különleges szerkezete révén eredményesen pusztítja a ráksejteket.
Hmm.. De inkább abbahagyom az ünneprontást.
Kép forrása: edubilla.com
Még mindig nem értem eléggé az emberi pszichét. Ha valaki azért ír marhaságokat az interneten, hogy elladhassa a bóvli termékét, azon már meg sem lepődöm (sőt, ez tulajdonképpen teljesen természetes). De amikor úgy írnak bődületes butaságokat, hogy ahhoz a szerzőnek semmilyen érdeke nem fűződik, kicsit elgondolkodom: vajon mi késztethette az írót arra, hogy a monitor előtt görnyedve túráztassa az agyát, és légből kapjon egy pontokba szedett írást? Mert - ezt el kell ismernem - sokkal nagyobb fantázia, kreativitás kell ahhoz, hogy a ember teljesen megalapozatlan irományokat alkosson. Nem támaszkodhat szakirodalomra, nem szajkózhatja mások megállapításait, nem befolyásolhatják véleményét a tények. Kérdés persze, van-e mindennek értelme. S ha éppen az egészséggel, gyógyítással kapcsolatos az írás, nem rejthet-e veszélyeket a szerzői fantázia szárnyalása?
A minap a kezembe kerül a Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata, az Orvosok Lapja. Amikor átlapoztam az újságot, a 16. oldalon megakadt a szemem egy piros alapon fehér betűkkel nyomtatott "Tisztelt Olvasóink!" kezdetű íráson. A szerkesztői vagy vezércikkek általában nem az újság közepén, hanem az elején szoktak megjelenni, ezért sejtettem, hogy érdekes témáról lehet szó abban a pár sorban. Nem tévedtem.
Az utóbbi időben újra fellángolt a vita a homeopátiával kapcsolatban, elsősorban 
A manipuláció művészetének módjait, szintjeit naponta élesben tanulmányozhatjuk (reklámok, közélet stb.). A manipulátorok csapatának fontos csoportját képezik az újságírók, akik eredeti feladatukat félreértelmezve gyakran nem a hiteles tájékoztatás, hanem a hangulatkeltés, manipuláció szolgálatába állítják tollukat, klaviatúrájukat. Persze az olvasóközönséget félrevezető, manipuláló írások egy része nem szándékosan manipulatív, egyszerűen csak a szerző tájékozatlan... Ha saját szakmámmal kapcsolatban olvasok ilyen cikket, gyakran jut eszembe: bárcsak felfedezné valaki az esemény utáni sürgősségi fogalmazásgátló tablettát, hogy az ilyen írások nyom nélkül eltűnjenek a papírról és az internet emlékezetéből! De sajnos, ilyen még nincs...
Korábbi bejegyzésünkben
Ahogyan az évszakok váltakoznak, úgy váltják egymást a különböző tévinformációkat terjesztő cikkek, körlevelek is. Az ősz a 
Dr. Ványolós Attila 
12 komment