vízbe teszi be a zokszigént

2019.09.23., Szerző: kodpiszkalo

Az olcsó, "gyógyszeripar által eltitkolt csodaszerek" csapatának egyik markáns képviselője a hidrogén-peroxid. Szüleink, nagyszüleink tudták, hogy sebkezelésre alkalmazható, korunk retrólázban élő embere azonban olyan célokra használja, amire korábban soha, vagyis csak nagyon kevesen: minden betegség egyetlen gyógyszereként.

De mi is ez a csodás molekula? A szerkezete nem bonyolult: két oxigén- és két hidrogénatomból áll (H₂O₂), és tartalmaz egy úgynevezett peroxidkötést ( -O-O- ). Egy oxigénatommal tartalmaz többet mint a víz, innen a népies neve: oxigénes víz. Színtelen olajszerű folyadék, amely tiszta állapotban robbanékony - olyannyira, hogy rakéták üzemanyagaként is használják. Szerencsére ilyen formában nem találkozhatunk vele, mert a kereskedelemben csak vízzel hígítva érhető el. A vízzel hígított H₂O₂ még akkor sem robban, ha melegítjük: ilyenkor mindössze az történik, hogy oxigénfejlődés közben elbomlik:

2H₂O₂ = 2H₂O + O₂

A vegyület nemcsak hő, hanem fény hatására is bomlik. A H₂O₂ oldata gyenge sav, maga a vegyület pedig erélyes oxidálószer. Utóbbi tulajdonságának köszönheti ipari és gyógyászati felhasználását is. Mivel a festékanyagok egy részét is oxidálja, a textil- és papíriparban fehérítésre alkalmazzák. Igazi retró felhasználás lenne, ha a pár évtizeddel ezelőtti, szépészeti célú alkalmazása is divatba jönne. Ma már kevés hölgynek (és úrnak) jut eszébe, hogy hidrogén-peroxid oldatával szőkítsen hidrogénszőkére - viszont a legmodernebb szőkítő festékek is ezt az egyszerű molekulát tartalmazzák fő hatóanyagként. A fehérítő hatást az is élvezheti, aki fehér fogakat ígérő fogkrémet használ. Az iparban oxidálószerként alkalmazzák. Lakossági felhasználásra 3%-os, ipari célra 30%-s koncentrációban forgalmazzák. 

A H₂O₂ az emberi szervezetben is képződik, különböző anyagcsereutak, vagy például a szabad gyökök elleni védekezés részeként. A képződő hidrogén-peroxidot a kataláz nevű enzim "semlegesíti" vízzé, eközben egyéb vegyületek oxidálását elősegítve. Erre szükség is van, mert a fölös mennyiségű peroxid a szervezet saját molekuláit, pl. a DNS-t is károsíthatja. 

A kataláz peroxidot semlegesítő hatására alapoznak azok a katalázt tartalmazó étrend-kiegészítők, amelyeket az őszülés lassítására adnak el a hajszínüket védeni akaróknak. Logikusnak hangzik, hogy ezek megakadályozzák, hogy a szervezetben termelődő hidrogén-peroxid őszítő hatását, csak nem igaz - legalábbis nem bizonyított, ahogy az USA fogyasztóvédelmi hatóságának milliós bírsága is utal erre. 

Oxidáló hatása miatt a H₂O₂ kiválóan alkalmas fertőtlenítésre, ugyanis az erős oxidáló hatásnak a kórokozók, köztük a vírusok sem tudnak ellenállni. A környezetbarát fertőtlenítők közé tartozik, mivel bomlása után egyáltalán nem szennyezi a környezetet (a hátramaradó víz). Oldatát sebészeti eszközök, gőzét helyiségek fertőtlenítésére alkalmazzák. Azok  baktériumok, amelyek előállítanak kataláz enzimet, képesek védekezni az oxidáló hatás ellen, de hosszasabb kezelés és/vagy nagyobb koncentráció ellen nincs esélyük. A sebkezelésből azért kopott ki, mert kiderült, nemcsak a kórokozókat károsítja, hanem a bőr regenerációja során képződő sejteket is, azaz lassítja a gyógyulást. Bár ez akkor igazán jelentős probléma, ha a seben több alkalommal alkalmazzuk, a modernebb szerek korában alkalmazása visszaszorult. Kimutatták, hogy az a koncentráció (0,03%), ami biztosan nem hátráltatja a sebgyógyulást (sőt, elősegíti azt), nagyságrendekkel elmarad a fertőtlenítésre használt koncentrációtól. 

Miért kell egyáltalán beszélni erről a kétszáz éve felfedezett vegyületről (1818-ban állította elő Louis Jacques Thénard)? Hát azért, mert újabban világszerte gyógyászati célra is alkalmazzák - szájon át, belsőleg. Van néhány jóember (Neumivákin, Kovács, Douglass, aki aktívan dolgozott vagy dolgozik azon, hogy népszerűsítse alkalmazását - az ő részletes bemutatásuktól eltekintenék hely- és érdem hiányában. Közülük többen doktorként szerepelnek a médiában - egyikük esetén sem találtam bizonyítottnak, hogy orvosi vagy gyógyszerészi diplomával rendelkeznének. Az alapvető ismeretek hiányát igazolja, hogy némelyik arról prédikál, hogy a H₂O₂ erős antioxidáns, vagy éppenséggel arról, hogy a hidrogén-peroxid atomos ózon.

Javasolják fülbe csepegtetni (fülzsír ellen, ebben van is valami), orrba (az agy kiöblítésére (???)), végbélbe, beöntésként (talán a szórakozás kedvért), és ami a legveszélyesebb: szájon át, betegségek megelőzésére és kezelésére (AIDS-től a rákig). Jó lehet-e ezekre a célokra? Természetesen nem. Nincs olyan betegség, amely esetén célszerű lenne H₂O₂-t inni. Nemcsak bizonyíték nincs erre, de mindaz, amit az emberi test működéséről és a gyógyászatról tudunk, kizárja, hogy ez az anyag súlyos betegségeket gyógyítson meg.

Gyógyászati alkalmazása Indiában kezdődött jó 100 éve, ahol tüdőgyulladás kezelésére próbálták alkalmazni, kevés sikerrel. Felhasználásának nagy lendületet adott Richard Willhelm munkássága, aki szerint nemcsak a gyermekbénulást, mentális betegségeket és bőrbajokat gyógyít, de még a lourdes-i víznek is ez a "hatóanyaga". Daganatellenes hatása hátterében az a feltételezés áll, hogy a betegség oka a szervezet bizonyos részeinek oxigénhiányos állapota - ez egyszerűen nem igaz. 

De lehet-e veszélyes? Nos, igen. A H₂O₂ a szervezetben lévő kataláz enzim hatására vízzé és oxigéngázzá bomlik. Utóbbi a bélrendszerből nagy mennyiségben felszívódik, és a vérkeringésbe kerülve buborékokat formál. Ezek a buborékok elzárhatják az ereket, embóliát okozhatnak. Ha az embólia "jó" helyen alakul ki, komolyabb következmény nélküli szövetelhalást okozhat, kevésbé szerencsés esetben szélütés (sztrók) vagy szívroham lehet a végeredmény. Mindez nem a fantázia szüleménye: az USÁ-ban 2001-2011 között 300 mérgezési esetet regisztráltak, ezek közül 41-nél életveszélyes embólia alakult ki, az érintettek fele meghalt vagy megrokkant. A szakirodalomban bőséges számú esetleírás számol be a különböző szervek károsodásáról a peroxidivók körében. Bár a hazai sajtóban nem hallani peroxidkárosultakról, a nálunk is terjedő divat nem sok jóval kecsegtet.

Ahhoz, hogy ilyen károsodás kialakuljon, megfelelően nagy mennyiségű H₂O₂-t kell meginni. De hogy mennyi ez a megfelelően nagy (oxigénbuborékokat képző) mennyiség, azt nem tudni. Sok mindentől függ, de tömény hidrogén-peroxid esetén cseppekben mérhető ez a dózis. Az interneten számos tuti tipp található az adagolásról. Ezekkel kapcsolatban csak egy dologban lehetünk biztosak: a "szakértők", akik néha általános iskolás ismeretekkel sem rendelkeznek, semmilyen felelősséget nem vállalnak - semmiért.