perui kovaföld, az újabb csoda

2016.11.17., Szerző: JéBarbi

Az egynyári csodaszerek általános jellemzői, hogy könnyen hozzáférhető, egyszerű anyagok, amelyeknek sokféle állapotra ajánlott a fogyasztásuk, általában kiválóan gyógyítják a rákot (hogy pontosan mely fajokat, azt nem mindig lehet tudni), esetleg fogyasztó hatásuk is van, és nagyszerűen méregtelenítik vagy lúgosítják a szervezetet. Valószínűsíthető, hogy a csodaszerek forgalma egyenes arányban növekszik a hirdetésekben szereplő idegen kifejezések előfordulásával, valamint a szerrel összefüggésbe hozott Nobel-díjas tudósok, kutatók vagy tudóscsoportok számával… Bár a kovaföld esetén nem teljesül a felsorolt kritériumok mindegyike, összességében – különösen akkor, ha alkalmazásának hasznait is számításba vesszük – nyugodtan besorolható a divatos „csodaszerek" népes táborába.

A kovamoszatok, a kovaszivacsok és a sugárállatkák vázuk fő alkotójaként használják fel a szilíciumot. A kovaföld ezeknek az állatoknak az elporladása után visszamaradó, majdnem teljes egészében amorf szilícium-dioxidból álló fehér vagy agyagszínű finom por. Az utóbbi időben kiemelkedő népszerűségre tett szert a perui kovaföld, ami jelentős részben szilícium dioxid, azonban hogy a perui jelzőt miért kapta, rejtély. Az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy az egzotikus áruk eleve vonzóbbnak tűnnek.

Lássuk az ígéreteket és a tudományosan is igazolt hatásokat.

A szilícium-dioxid (SiO₂), a szervezet szinte összes részének egyik fő alkotóeleme.

Az emberi szervezetben nagyjából 1-1,5 g szilícium található, döntően a csontokban, kötőszövetben, a bőrben, a hajban és a körömben. Nyomelemként feltételezhetően szerepet játszik a szervezet egészséges működésének a fenntartásában, ugyanakkor pontos élettani szerepe nem tisztázott, és nélkülözhetetlensége sem bizonyított. A szilícium napi ajánlott bevitele nem meghatározott, egyes vizsgálatok alapján egy 70 kg-os felnőtt naponta 1750 mg szilíciumot fogyaszthat mellékhatások nélkül. A kiegyensúlyozott európai étrend 20-50 mg/nap szilíciumot tartalmaz. Általában a növények (gabonafélék, zab, árpa, rizs) nagyobb mennyiségű szilíciumot tartalmaznak, mint az állati eredetű élelmiszerek, ugyanakkor a szilícium számos ásványvízben is megtalálható. Számos feldolgozott élelmiszerben is előfordul a szilícium szilícium-dioxid, szilikátok, és dimetil-polisziloxán formában csomósodásgátló és habzásgátló adalékanyagként. Az élelmiszerekkel felvett szilícium gyomor-bélrendszerből történő felszívódása kérdéses, mivel a növényekben leginkább a vízben nem oldódó szilícium-dioxid található meg. (Azok az anyagok, amelyeket szájon át elfogyasztunk, de nem oldódnak vizes közegben, jellemzően változatlan formában kiürülnek a szervezetből.) A szilícium egyik vízoldékony formája az orto-kovasav, melyből az ásványvizek literenként 2-5 mg-ot, egyes sörfélék 9-39 mg-ot is tartalmazhatnak. A legjobb biológiai hasznosulása a kolinhoz kötött orto-kovasavnak van.

A szilíciumot már számos betegséggel és állapottal (csontritkulás, érelmeszesedés, Alzheimer-kór) összefüggésbe hozták, a hatás pontos mechanizmusa azonban egyik esetben sem egyértelműen meghatározott. Időskorban a táplálkozási szokások megváltozása miatt a felvett szilícium mennyisége lecsökken, azonban nem állapítható meg ok-okozati összefüggés az időskori betegségek és a csökkent szilíciumbevitel között.

A megfelelő és tiszta szilícium mennyiséget igen nehéz a napi táplálkozással bevinni, azonban a Perui kovaföldben koncentrált mennyiségben van jelen.

Habár a szilícium-dioxid vízben nem oldódik, és ebből adódóan fel sem szívódik a gyomor-bélrendszerből, a forgalmazók biztosítanak róla, hogy az ő termékükben lévő szilícium-dioxid nem ismeri a fizikát és a kémiát, és oldódni fog vízben. (Aki már készített homoksütit a játszótéren, az házi kísérlete során megfigyelhette a szilícium-dioxid víz oldhatatlanságát.) Érdekes, hogy a hatások egy részét a felszívódott szilíciumnak („értisztítás”), míg más részét a bélrendszerben maradó szilícium-dioxidnak („méregtelenítés”) tulajdonítják.

A szilícium-dioxid hiánya gyengíti a csontokat és az ízületeket.

A szilícium csontokra gyakorolt hatásával több humán vizsgálat is foglalkozott, azonban ezen tanulmányok nagy része, a megfelelő dokumentáció és a kontrollcsoport hiánya miatt nem szolgáltat értékelhető adatokat. A szilícium csontképződésben betöltött szerepére utalhat, hogy szilíciumban szegény mesterséges (parenterális) táplálás mellett a csontok ásványianyag-tartalma csökkent.

A kalcium és D-vitamin önmagában nem biztosítja a csontok megfelelő- növekedését, sűrűségét, szilárdságát és a rugalmasságát.

Egy placebókontrollos, kettős vak vizsgálat során a napi 3, 6 illetve 12 mg szilícium, egyidejű kalcium- (1000 mg/nap) és D-vitamin- (20 μg/nap) bevitel mellett, 12 hónap alatt nem volt szignifikáns hatással a menopauzán átesett nők csontsűrűségére, és a csontképződést jelző markerek szintje sem változott. Tehát sajnos azt lehet mondani, hogy a vizsgált mennyiségben a kalcium és a D-vitamin szilíciummal kiegészítve sem biztosított megfelelő védelmet a csontritkulás ellen.

Ellentmondásos következtetéssel zárult egy közel 3000 fő bevonásával készült keresztmetszeti populációs vizsgálat is. A szilíciumbevitel jótékony hatással volt a férfiak és menopauza előtti nők csípőcsontjának a sűrűségére, ugyanakkor nem volt hatással a menopauzán átesett nők csípőcsontsűrűségére, és egyik csoportban sem befolyásolta az ágyéki gerinc csontsűrűségét. A szilícium csontképződésben játszott szerepének lehetséges hatásmechanizmusa nem ismert. Habár állatkísérletek igazolták a szilícium D-vitamintól független csontképződést elősegítő hatását, a szilícium csontokra kifejtett hatásait ez idáig emberekben nem erősítették meg.

Tény, hogy a kalcium nem képes felszívódni a szilícium-dioxid jelenléte nélkül.

Érdekes kijelentés, de erről sem az élettan, sem a farmakológia tankönyvek nem tesznek említést.

Tudományos kutatások azt mutatják, hogy a szilícium-dioxid képes átalakulni transz-mutáció során kalciummá, ha a szervezetnek szüksége lenne rá, de nincs más forrása. Ez a tény önmagában is elegendő ok arra, hogy a kovaföldet rendszeresen fogyasszuk.

A transzmutáció során egy elemből egy másik jön létre. Természetes transzmutáció a radioaktív bomlás, mely során radioaktív elemek alakulnak át stabil elemekké. Mesterséges transzmutációt tudunk létrehozni részecskegyorsító berendezések segítségével. De az atomerőművekben is transzmutáció történik a magreakciók során, amikor két atommag összeütközik, és ennek eredményeképp új atommag jönnek létre, miközben elképesztő mennyiségű energia szabadul fel. Az atomreaktorokban a magreakciók kontrollált körülmények közt zajlanak, ha azonban az emberben, ez akkor jönne létre, amikor épp nincs elég kalcium, akkor mindenkit a legszigorúbban el kellene tiltani a kovaföld fogyasztásától, a spontán atomkatasztrófák megelőzése érdekében.

A kollagén (amely főként szilícium-dioxid) a ragasztó, mely összetartja szervezetünket.

A szilícium kollagénszintézisre gyakorolt hatása, valamint a kötőszövetetek és ízületek egészségében betöltött szerepe tisztázatlan. Habár a kötőszövetben kimutathatóan jelen van a szilícium, a kollagén aminosavakból felépülő fehérje.

A szilícium-dioxid tehát a neurológiai egészség fontos támogatója.

Szilícium-tartalmú étrend-kiegészítőket gyakran ajánlanak Alzheimer-kórban szenvedőknek. A feltételezések szerint a szilícium csökkenti az Alzheimer-kór kialakulásában feltételezetten szerepet játszó alumínium felvételét és agyi koncentrációját. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) értékelése alapján azonban nem megalapozott az a kijelentés, hogy a szilícium csökkenti az alumínium lerakódását az agyban. Habár több vizsgálatot is végeztek ennek igazolására, az EFSA az értékelés során a vizsgálatokat azokat nem megfelelő módszertana és kivitelezése miatt nem vette figyelembe. 

A salakanyagok kitisztulása kizárólag a nyirokrendszeren keresztül történhet, melyet Perui kovafölddel és mozgással érhetünk el.

Sem a kovaföld, sem a szilícium nyirokrendszerre vagy testsúlyra kifejtett hatása nem ismert.

A véráramba felszívódott szilícium-dioxid elvégzi az érrendszer tisztítását is.

Bár a szilícium szív- és érrendszerre kifejtett jótékony hatására is gyakran hivatkoznak, a hatás pontatlan meghatározása és a humán vizsgálatok hiánya miatt az erre való utalás tudományosan nem alátámasztott.

Az apró hengerek erős negatív töltésükkel vonzzák és elnyelik a baktériumokat, gombákat, vírusokat, endotoxinokat, gyógyszer- és növényvédőszer-maradványokat, drogokat, nehézfémeket.

A negatívan töltött anyag kifejezés tudományosan nem értelmezhető. A szilícium bélrendszerben kifejtett antimikrobiális (baktérium-, gomba- és vírusellenes) hatásait nem vizsgálták. A szilícium-dioxid alapú szorbensek (nagy folyadékfelvevő-képességű anyagok) széleskörű felhasználása nem jelent bizonyítékot a kovaföld kedvező gyomor-bélrendszeri hatásaira. A szilícium-dioxid fogyasztása nem ajánlott mérgező anyagok bélrendszerből való felszívására. Az idézett szövegben található gyógyszermolekulákat elnyelő hatás különösen káros lenne, mivel ez által csökkenne azok felszívódása, amely a várt hatás elmaradásával járna. A kolloid szilícium-dioxidot egyébként gyógyszeripari segédanyagként is felhasználják egyes hatóanyagok tablettázáskor, hogy javítsák azok biológiai hasznosulását. A szilíciumtartalmú készítményeket gyakran ajánlják a gyomor-bélrendszer egészségének a megőrzésére is, mivel az közömbösítheti a gyomorsavat, azonban a szilícium-tartalmú gyomorsavlekötők alkalmazása nem szükséges mindenki számára.

Hajra, bőrre, körömre is kiváló...

Gyakran állítják a szilíciumról, hogy hozzájárul a bőr normális megjelenéséhez és elaszticitásához. Több vizsgálat is foglalkozott a kolin által stabilizált orto-kovasav hajra, körömre és bőrre gyakorolt hatásával, ezek a vizsgálatok azonban nem megfelelően voltak kivitelezve, ezért az eredmények alkalmazhatósága erősen megkérdőjelezhető. Az EFSA álláspontja szerint a szilícium hatásai nem hozhatók egyértelmű ok-okozati összefüggésbe a bőr funkciójával, valamint a normális haj- és körömképződéssel.

A szilikát sók immunstimuláló hatását állatkísérletekben tanulmányozták, azonban ez idáig emberen ezt a hatást nem vizsgálták.

Összefoglalásként elmondható, hogy az igen népszerű perui kovaföldet az internetes ajánlások alapján számtalan célra alkalmazhatnánk, azonban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) egyetlen szilíciummal kapcsolatos egészségre vonatkozó állítást sem engedélyezett. A szilícium nem elhanyagolható jelentőségű anyag az emberi szervezet számára, ugyanakkor a jótékony hatásairól szóló ajánlásokat eddig tudományosan nem igazolták, ezért nem hagyta azokat jóvá az európai hatóság. Mivel nem ismert olyan hiánybetegség, amely a szilíciumszegény táplálkozással lenne összefüggésben, ezért a cikk szerzője a szilícium pontos élettani és terápiás hatásainak felderítéséig nem ajánlja a kiegyensúlyozott táplálkozáson felüli, ellenőrizetlen forrásból származó, nagy mennyiségű szilíciumbevitelt.