jobb-e a szerves C-vitamin, mint a szervetlen?

2016.07.23., Szerző: kodpiszkalo

Hát persze, hogy jobb. Sőt, csak az a jó. Mivel csak szerves C-vitamin létezik.

Aki ebben egyetért, annak fölösleges is tovább olvasnia. Aki viszont felháborodik, vagy nem hiszi el "bemondásos alapon" mindezt, esetleg kételkedik abban, hogy szervetlen C-vitamin nem létezik, annak ajánlott kicsit részletesebben elmerülnie a témában.

A szerves és "szervetlen", és egy lépéssel továbbmenve a természetes és szintetikus C-vitamin szembeállítása alapvetően semmi mást nem szolgál, mint marketing célokat. A hazai C-vitaminpiac eléggé telített, sok száz termék verseng a fogyasztók pénzéért. Sikeres csak az lehet, aki kitűnik a tömegből: alacsonyabb árral, díszesebb csomagolással, szimpatikusabb reklámarccal - vagy pedig egy ordas nagy csúsztatással. Nem tudom, ki találta ki a szerves vs. szervetlen C-vitamin-hazugságot, és azt sem, hogy ki operált elsőként a természetes C-vitamin mítoszával, de mára ezek alaposan beivódtak a köztudatba. Számos cég próbál azzal tisztességtelen előnyt kovácsolni hogy a saját "szerves" vagy "természetes" C-vitaminját a versenytársak terméke elé helyezi.

A téma iránt érdeklődők biztosan sorolni tudnák a C-vitaminnal kapcsolatban alkalmazott téves/túlzó/félrevezető állításokat, reklámszövegeket:

• a termék szerves C-vitamint alkalmaz, ami jobban hasznosul, mint a szervetlen
• természetes C-vitamin van benne, nem szintetikus
• természetes formában jobban felszívódik, lassabban ürül ki
• ésígytovább, ésígytovább.

De mielőtt az úri huncutságok tárgyalásába kezdenénk, érdemes néhány alapvető dolgot tisztázni: mitől számít szervetlennek vagy szervesnek egy vegyület? A kérdést alaposabban megvizsgálva meglepődhetünk azon, hogy ezek a széles körben használt fogalmak korántsem annyira egyértelműek, mint gondolnánk. A 18. századig a tudósok körében is elterjedt nézet volt, hogy a szerves anyagok "életerőt" tartalmaznak, Jöns Jakob Berzelius svéd vegyész a 19. század elején pedig leszögezte: a szerves anyagok csak élő dolgoktól származnak. Feltételezését Friedrich Wöhler német kémikus cáfolta meg, ugyanis szervetlen anyagokból sikerült szervest (1824-ben oxálsavat, majd 4 évvel később karbamidot) előállítania. Az életerő-elmélet a feledés homályába merült, a vegyületek szerves-szervetlen felosztása azonban praktikus okokból máig fontos - bár a határok néhol elmosódnak. A szerves vegyület kifejezéssel általában a széntartalmú (ezen belül a szén-szén és/vagy szén-hidrogén kötést tartalmazó) vegyületeket illetik. A kivételek sora hosszú: a grafit és gyémánt szervetlen, jóllehet C-C kötéseket tartalmaz, több vegyületet (pl. szén-tetraklorid) úgy sorolnak a szervesek közé, hogy sem C-H, sem C-C kötés nincs bennük. Az átmeneti zóna vegyületeit gazdagítják többek között a fémorganikus vegyületek, köztük néhány természetes anyag, pl. a légyölő galócában található amavadin.

Mindezzel együtt arról nem lehet vita, hogy az aszkorbinsav (amit gyakran azonosnak tekintenek a C-vitaminnal) szerves anyag. Tehát NEM szervetlen. A félreértések/félremagyarázások oka az is lehet, hogy a vegyület több "formában" fordul elő. Az aszkorbinsavnak két tükörképi párja (enantiomere) létezik, ezek a D- és L-aszkorbinsav (a D és L betűk a dexter - jobb, laevus - bal latin szavakból származnak).

L-aszkorbinsav                                                    D-aszkorbinsav

A két vegyület bizonyos szempontból "csereszabatos" (pl. antioxidánsként), az emberi szervezetben azonban csak az L-aszkorbinsav hasznosul jól vitaminként (azaz ez tölt be olyan funkciókat, amelyek szükségesek szervezetünk normális működéséhez). Ugyanakkor, bár vitaminként haszontalan, a D-aszkorbinsav ártalmatlan vegyület, fogyasztása nem jár veszélyekkel. A D-aszkorbinsav a természetben nem fordul elő, szintetikusan viszont előállítható, s ez elég ahhoz, hogy ijesztgetni lehessen vele a kemofóbiára hajlamos fogyasztókat. És ha a D-aszkorbinsavat E-számán (E-315) említik, különösen félelmetesnek tűnhet - igaz, a C-vitaminnak, azaz az L-aszkorbinsavnak is van E-száma (E-300). Vegyi eljárásokkal az L-, a D-aszkorbinsav és ezek keveréke (racemátja) is könnyen és olcsón előállítható. Mivel a tiszta L-aszkorbinsav az igazán értékes, a gyógyszerként vagy étrend-kiegészítőként forgalomban lévő termékek alapanyagát ez képezi - és csak ennek felhasználása esetén lehet C-vitaminként forgalmazni a termékeket. A D-aszkorbinsav (amelyet izoaszkorbinsav néven is ismert) nem kerülhet forgalomba vitamin néven, jellemzően élemiszerek tartósítására használják. Az L-aszkorbinsav meglehetősen olcsó alapanyag, nem jellemző, hogy D-aszkorbinsavval vagy racém aszkorbinsavval "helyettesítenék" vitaminkészítményekben.

Előfordul, hogy egyes készítményeket azzal reklámoznak, hogy természetes C-vitamint tartalmaznak, a versenytársak meg szintetikust, ami nem olyan hatékony. A valóság az, hogy a kereskedelmi forgalomban lévő termékek mind szintetikusan előállított alapanyagot tartalmaznak, mert növényekből kinyerni a C-vitamint nagyságrendekkel drágább lenne. És hamis az a beállítás is, hogy a  szintetikus kevésbé hatásos, mivel a szintetikusan előállítható "változatokból" a természetes C-vitaminnal azonos L-aszkorbinsavat alkalmazzák. A természetes és szintetikus L-aszkorbinsav között különbséget tenni pedig lehetetlen, hiszen ugyanarról a molekuláról van szó...

Az ijesztgetés egy másik módja, hogy a "természetes" C-vitamint élelmiszerekben használt származékaival, sóival állítják szembe (nátrium aszkorbát - E-301, kalcium aszkorbát - E-302, kálium aszkorbát - E-303, 5,6-diacetil aszkorbinsav - E-304 I, aszkorbinsav palmitát és sztearát - E-304 II). Bár biztosan van, aki megijed a nevektől és számoktól, leszögezhetjük: az E-301-304 számmal jelölt anyagok az L-aszkorbinsav veszélytelen származékai, sói, a szervezetben L-aszkorbinsavként hasznosulnak, azaz a C-vitaminnal egyenértékűek (mindössze az eltérő molekulatömeg miatt kell kicsit többet használni belőlük).

A természetes-mesterséges szembeállításnak egyetlen komolyan vehető szempontja van. Ha a C-vitamint természetes forrásból fogyasztjuk, a vegyületen kívül egy sor egyéb anyag is bekerül a szervezetünkbe - és ha pl. gyümölcsöt eszünk, akkor ezek is kedvező hatásokat fejtenek ki (pl. antioxidáns hatás, rostbevitel, más vitaminok pótlása). Éppen ezért (is) az lenne az ideális, ha a napi vitaminszükségletet alapvetően az elfogyasztott zöldségből-gyümölcsből fedeznénk. Vannak egészen konkrét együtthatások is: bizonyos flavonoidok és a C-vitamin fokozzák egymás érvédő hatását (ilyen kombinációk gyógyszerként is forgalomban vannak). A növények komplex összetétele egyéb következményekkel is járhat. Egyes gyógynövények (pl. orbáncfű) esetén ismert jelenség, hogy a gyógyhatásért felelős hatóanyagok hasznosulását, felszívódását a hatás szempontjából inaktív anyagok fokozzák. Ha ez bizonyított, akkor ilyen esetekben a növényi kivonat alkalmazása előnyösebb lehet, mint a belőle kinyerhető tiszta hatóanyagé. Erre a jelenségre hivatkoznak azok a gyártók, akik C-vitaminjukat növényi kivonatból származónak mondják, vagy egyéb növényi anyagokkal (pl. flavonoidokkal) kombinálva hozzák forgalomba. Kérdés, hogy a C-vitamin esetén bizonyított-e a felszívódás, hasznosulás javulása. Nos, az eddig elvégzett vizsgálatok ezt nem erősítik meg. Egy nemrég publikált összefoglaló cikk szerint a legtöbb vizsgálatban, amelyben ugyanannyi C-vitamint tiszta formában vagy táplálék (gyümölcsök) részeként adagoltak, nem találtak eltérést a különböző módon "kezelt" résztvevők vérében mérhető C-vitamin koncentrációjában.  

A C-vitaminnal az az egyik "gond", hogy felszívódás után gyorsan kiürül (a vizelettel). Ha azt szeretnénk, hogy a vegyület szintje a vérünkben folyamatosan magas legyen, naponta több alkalommal kell bevennünk. Mivel a fogyasztók a napi egyszeri bevételt preferálják, különböző gyógyszertechnológiai megoldásokkal (felszabadulás elnyújtása) elérhető, hogy akár egyszeri bevétellel egész nap nagyjából állandó koncentráció alakuljon ki a vérben. Van olyan cég is, amely szavak szintjén kiválóan megoldotta a hasznosulás, felszívódás elnyújtásának kérdését - kár, hogy a hatóságok ezt nem találták bizonyítottnak... Ugyanakkor van több olyan termék is, amelynél tényleg fennáll a nyújtott hatóanyag-felszabadulás. Kérdés, megéri-e a kényelmet, hogy ezt a nagyon olcsó vegyületet költséges technológiai megoldásokkal drágított termékekben alkalmazzuk (többe kerül a leves, mint a hús...). Mindazonáltal az ilyen elnyújtott hatású C-vitamintermékekben sem valami csodavegyületet, hanem az L-aszkorbinsavat találjuk hatóanyagként - mindössze úgy "csomagolják", hogy lassabban szívódjon fel. Ha pedig már felszívódott, az L-aszkorbinsav további sorsa (átalakulása, kiürülése) nem befolyásolható érdemben, azaz nem lehet a molekula "után nyúlni".   

A természetes eredetű termékek iránt vonzódók figyelmét már csak egy dologra hívnám fel: érdemes alaposan megnézni, mit is vesznek. Mert lehet, hogy nagy betűvel szerepel a csomagoláson egy C-vitamintartalmú növény neve (pl. csipkebogyó, acerola), nem biztos, hogy a C-vitamintartalom a növényi komponensből származik. Tapasztalatom szerint egyes készítmények pár milligramm növényi extraktumon kívül több 10-100 mg hozzáadott, tiszta L-aszkorbinsavat tartalmaznak, de ez már kisebb betűvel szerepel a dobozon... Persze nem baj, ha a temészetes helyett szintetikus a vitamin, csak kérdés, megéri-e felárat fizetni a természetesség illúziója okán.