édes élet IV. - a sztívia

2016.01.02., Szerző: j.norbert

Bár a gyógyszerész nagy ész, a feje azért mégsem káptalan. Olvasónk jelezte, hogy ugyan számos bejegyzés született (mint ez, ez és ez) édesítőszerekről, cukorpótlókról, valamint az ezekkel kapcsolatos tévhitekről, ám egyvalami kimaradt. A sztíviáról van szó, amelyről valóban nem esett szó, ebben az írásban szeretnénk pótolni a lemaradást.

A sztívia, avagy jázminpakóca (Stevia rebaudiana), Dél-Amerikában őshonos növény, a fészekvirágzatúak családjába tartozik. A növény levelét használják elterjedten cukorpótlóként. A bennszülöttek  már nagyon régóta ismerik, a huszadik század második felétől kezdett elterjedni világszerte. Édesítésre a növény levelét, vagy levél kivonatait alkalmazzák. Édességét a szteviol-glikozidoknak köszönheti.

Glikozid és glükozid? Mi az? Számos olyan növényi vegyület van, ahol egy alapvázhoz (úgynevezett aglikonhoz) egy, vagy több cukormolekula is kapcsolódik, alkotván a glikozidokat. Amennyiben szőlőcukor (azaz glükóz) a cukorkomponens, akkor glükozidoknak is nevezik ezeket az összetett vegyületeket. 

Ezek a sztívia-glikozidok hőstabilak (állják a sütést-főzést), 2-300-szor édesebbek, mint a répacukor (szacharóz). A vércukorszintet nem befolyásolják, tehát cukorbetegek is alkalmazhatják. A vastagbélben a cukorrész szabaddá válik, de azt a bélbaktériumok hasznosítják, gyakorlatilag nem szívódik fel. A szteviol aglikon (tehát a cukor nélküli alapváz) a széklettel ürül. Nem véletlen, hogy egyre elterjedtebb, és nemcsak a fogyni vágyók fogyasztják szívesen.

A sztíviakivonatokban található egyes vegyületeket összefüggésbe hoztak bizonyos rákos megbetegedésekkel, valamint férfiaknál előforduló termékenységi problémákkal. Valóban, egyes komponenseket mutagén hatásúnak találtak, ám ezek in vitro vizsgálatok voltak (azt pedig már sokszor igazolták, hogy ami lombikban mutagén, az élő szervezetben gyakran nem az). Az USA-ban 1991-ben betiltották a forgalmazását, ezt többen nehezményezték, mivel a konkurencia lobbiját vélték a háttérben felfedezni. 1994-ben engedélyezték újra, de csak étrend-kiegészítőként, és nem élelmiszer-alapanyagként.  Ugyan újabb kutatások szerint nincs káros hatással a tartós fogyasztás, de a furcsa helyzet a mai napig tart: a sztívia leveleket és a nyers kivonatokat nem lehet forgalmazni az USA-ban. Ellenben azok az édesítőszerek, amelyeknek a sztívia-kivonatok fő összetevője, a rebaudiozid A az egyik komponense, forgalmazhatóak (különös módon ez az egyik alkotórész, amit mutagénnek találtak). Az EU-ban sem lehetett mindig kapni, 1999-ben, hasonló indokok miatt korlátozták a forgalmazását, ezt 2011-ben feloldották.

Ám nem csupán negatív hatásokat tulajdonítottak a sztíviának. Több weboldalon is olvashatunk potenciálisan jótékony hatásairól. Természetesen, mivel "energiamentes" cukorpótló, fontos összetevője lehet egy fogyókúrás diétának (de nem lúgosít!), és bár tartalmaz szuperoxid-dizmutáz enzimet (amint azt a linkelt videóban hallhatjuk), az nem fog rákellenes hatást kifejteni: lebomlik a tápcsatornában. Egyébként ez az enzim gyakorlatilag minden élőlényben megtalálható a baktériumoktól kezdve az emberen át egészen a sztíviág...

Persze, lehet azt állítani, hogy a sztívia a bürokratikus és korrupt intézményrendszerek áldozata, és hogy a cukorlobbi nem engedte sokáig a piacra betörni a készítményeket. Ám ha aggályok merülnek fel, akkor azok tisztázása előtt nem jó kitenni veszélyeknek a vásárlókat. Elképzelhető a felzúdulás, ha ellenkezője történne: kártérítési perek tömkelege zúdulna a gyártókra, óriási lenne a botrány. A sztíviáról nem derült ki, hogy káros lenne, sok mindent állítottak és annak ellenkezőjét is. Nem bizonyított, hogy rákkeltő lenne, és az sem, hogy elősegíti annak megelőzését. Nem lúgosít és nem immunerősítő, ellenben kiváló édesítőszer, használata jelenlegi ismereteink szerint biztonságos - ez nem elég? 

Kép forrása: "Das Süßkraut, lat. Stevia rebaudiana 04" by Plenuska - Own work.
Licensed under CC BY-SA 4.0 via Wikimedia Commons