forr a homeopátia bús tengere
Az évek óta intenzíven folyó homeopátia-antihomeopátia vitában új hang jelent meg a napokban: a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának tagjai támogatták a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kezdeményezését, amely szerint a homeopátiás készítményeket ugyanolyan hatásossági vizsgálatoknak kell alávetni, mint a hagyományos gyógyszereket.
Az állóvízbe a követ az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvostudományi Kutatási Tanács dobta be pár hónappal ezelőtt, amikor közzétették: elemzésük szerint egyetlen olyan kórkép sincs, amelyben a homeopátia hatásossága igazolt lenne. Ez a közlés lelkesítően hatott mindazokra, akik szerint a homeopátiás szereknek nincs helye a gyógyszerek között. Anélkül, hogy részletekbe menően foglalkoznék az ausztrál dokumentummal, itt csak annyit jegyeznék meg: bár az utóbbi években ez a legnagyobb szabású elemzés a témában, új tényeket, vizsgálati eredményeket nem találhatunk az anyagban. Aki követi a homeopátiás szerekkel végzett vizsgálatokat, metaanalíziseket, az eddig is tudta: a homeopátiás szerek hatásosságával kapcsolatban (vajmi) kevés a modern gyógyszerek esetén elvárt szintű bizonyíték.
Mindenesetre ez a dokumentum másokat is megihletett: a Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleménye volt az első fecske, ezt más tudományos társaságok is követték homeopátiaellenes deklarációikkal. Az MTA nevében nyilatkozó Mandl József szerint
a homeopátiás szerek nem felelnek meg a bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumainak. Lehetnek különböző hipotézisek, elméletek, de mindent bizonyítani kell.
Minden tiszteletem mellett meg kell jegyeznem, hogy ez a mondat nem a lényegre irányul. Bármilyen holdkóros elméletek is léteznek a homeopátia hatásmódjáról, nem ezekkel kell foglalkozni. A lényeg: hatásos-e? (Csak zárójelben tenném hozzá: a közismert gyulladáscsökkentő acetil-szalicilsav több évtizedig úgy volt gyógyszerként forgalomban, hogy fogalmunk sem volt a hatásmódjáról, de tudtuk, hogy hatásos. Ma már azt is tudjuk, hogyan hat, de ehhez fel kellett fedezni a ciklooxigenáz enzimeket.)
Az akadémikusok állásfoglalása után sokan várták, hogyan nyilatkozik a homeopátiás szereket (is) engedélyező hatóság, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI). Nos, erre sem kellett sokat várni. A közlemény sokak lelkesedését lehűtötte: aki eddig nem tudta, az megtudhatta, hogy a homeopátiás szerek szabályozása Európai Uniós hatáskör, így a hazai szaktekintélyek és politikusok véleményétől függetlenül a helyzet marad a korábbiban: a homeopatikumok maradnak gyógyszerek. (Persze az EU-s direktívákat is lehet - elvben - módosítani, azonban erre a közeljövőben nincs reális esély.)
Az OGYÉI közleményének van egy érdekes része, ez pedig a főigazgató, Pozsgay Csilla nyilatkozata:
A főigazgató szerint a homeopátia elfogadottsága országonként eltérő és vannak olyan területek, így például a gyermekgyógyászat, ahol ezen készítmények létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen.
Tudomásul kell venni, hogy a hagyományos klinikai vizsgálatok nem alkalmasak a homeopátiás szerek hatásosságának igazolására. Vélhetően hosszabb folyamat lesz míg ezen készítmények helyét és szerepét pontosan tisztázni lehet. Ha betiltanánk a homeopátiás szerek alkalmazását – amire a jelenleg egyébként nincs lehetőségünk, – akkor sokkal kevésbé ellenőrizhető környezet alakulna ki, ez pedig megengedhetetlen – véli Pozsgay Csilla, a hatóság főigazgatója.
Ez a pár mondat élénk vitákat generált a különböző szakmai (és nem szakmai) fórumokon. Az első vitatott állítás: tényleg igaz-e, hogy a gyermekgyógyászatban a homeopátia létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen? Ha a hivatalos szakmai álláspontot nézzük, erre kevés támpontot találhatunk: a szakmai szervezetek, pl. a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium által publikált irányelvek, állásfoglalások nem tartalmaznak a homeopátiát támogató ajánlásokat (én legalábbis nem találtam ilyent). Ha azonban a gyakorlatot nézzük, a kép árnyaltabb: sok olyan gyermekgyógyász van, aki támogatja (vagy tűri, de legalábbis nem tiltja) a homeopátiát.
Mi lehet ennek az oka? Egyrészt az, hogy a homeopátiás szerek (kevés kivételtől eltekintve) veszélytelenek - a biztonságosság gyermekeknél pedig elsődleges. És hogy hatásosak-e? Bizonyos esetekben ez majdnem mindegy. A fogzás megkönnyítésére, a hascsikarás ellen stb. alkalmazott szerek a szülő megnyugtatását biztosan szolgálják: tettek valamit a szenvedő gyerek érdekében (a gyerek foga úgyis kinő, a hasfájás is elmúlik). És ha a szülő megnyugszik, az valószínűleg a gyerekre is jó hatással van... Persze öreg hiba, ha ilyen alapon minden homeopátiás szert keblünkre ölelünk - mégis sokan ezt teszik. Az említett előny (ártalmatlanság) azonban olyan ütőkártya, amellyel szemben a modern gyógyszerek nem rendelkeznek megfelelő lapokkal, sőt, a lapjárás egyre rosszabb. Érthetőbben fogalmazva: a gyógyszervizsgálatokon belül a gyermekeken elvégzett vizsgálatok speciális csoportot képviselnek; az ilyen vizsgálatokkal kapcsolatos nehézségek (pl. engedélyeztetés, korcsoportonkénti vizsgálatok költségei) miatt nagyon sok gyógyszert gyermeken nem is vizsgálnak - és ezek az ő számukra nem is alkalmazhatóak. A gyermekek részére adható szerek köre (különösen kisgyermekkorban, csecsemőkorban) ezért jóval szűkebb, mint felnőttek esetén. A mellékhatások miatt pedig a gyermekek számára engedélyezett szereket is "óvatosabban" alkalmazzák. Ha pedig rendes gyógyszert nem lehet adni, marad például a homeopátia.
Hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy a homeopátiát megkérdőjelezhetetlennek tartsuk? Ezen lehet vitatkozni; szerintem nem elég. Akkor lenne megkerülhetetlen, ha lenne olyan indikáció, amelyre csak homeopátiás szer állna rendelkezésre - ilyenről nem tudok. Megkérdőjelezhetetlen lenne, ha a hatásosságot gyermekgyógyászati indikációkban betonkemény bizonyítékok támasztanák alá - ilyenről sem tudok. A legtöbb, gyógyászati indikációval engedélyezett homeopatikumról a szakirodalomban nem túl jó minőségű klinikai vizsgálatokat találunk. Persze ettől létezhetnek kiváló vizsgálatok is, amelyeket az engedélyezés során használnak, de nem tesznek publikussá - jó lenne ezeket látni, s ha vannak ilyenek, azok publikálása homeopátiás cégek elsődleges érdeke lenne, hogy ne kérdőjelezzék meg újra meg újra termékeik hatásosságát...
A főigazgató szerint a hagyományos klinikai vizsgálatok nem alkalmasak a homeopátiás szerek hatásosságának igazolására. Ez igaz azokban az esetekben, amikor a homeopátia perszonalizált kezelés, ugyanis ha mindenki egyénre szabott terápiát kap, nincs lehetőség nagy, homogén csoportokat képezni a vizsgálatokhoz. A valóság azonban az, hogy a homeopátiát sokszor egyáltalán nem személyre szabottan alkalmazzák: a beteg bemegy a patikába, adott panaszára kér és kap valamit (sokszor egy kombinációs terméket, amelyben az összetevő arányát nem az ő betegségképének megfelelően keverik a gyárban!!). Szóval, lehetne és kellene még vizsgálódni klinikailag is...
De ha elfogadjuk, hogy a hagyományos módszerek nem alkalmazhatóak egyes (ez esetben: homeopátiás) szerek esetén, miért kell ezeket gyógyszerek nevezni? Nem lehetne egyszerűen homeopátiás szer (ugyanúgy az OGYÉI felügyelete alatt)? A betiltás nem megoldás, azonban nem ártana, ha a szavak visszanyernék igazi jelentésüket. Gyógyszer: szer, amely bizonyítottan gyógyít. Nem lényeges, hogy hogyan, miből készül (felőlem lehet akár homeopátiásan hígított is), a lényeg az hogy hasson. Bizonyítottan. És ha nem hat, ne legyen gyógyszer. Akkor se, ha nem homeopátiás.
Kép forrása: researchtoaction.org
Címkék: homeopátia
Dr. Ványolós Attila 
18 komment