mi a baj a homeopátiával?
Az egyik legnagyobb baj az, hogy a témáról folytatott vitákban sokszor az érzelmek, és nem az érvek dominálnak, így az érdemi diskurzus gyakran elsikkad, a végletekben gondolkodók a kritikus hozzászólót azonnal valamelyik "lobbi" tagjai közé lökik. A következőkben megkísérlem, hogy összefoglaljam magánbejáratú érveimet a homeopátia ellenében és mellett.
Elsődleges fontosságú, hogy definiáljuk miről is beszélünk. A homeopátia a hómoion (hasonló) és a páthos (szenvedés) görög szavakból ered, középpontjában a „hasonlót a hasonlóval gyógyítani” alapelve áll. Ez azt jelenti, hogy a beteg olyan homeopátiás eljárással készült gyógyszeranyagot kap, amely egészséges emberben ugyanazokat a tüneteket váltja ki, mint amelyek a betegre is jellemzőek. Ahhoz, hogy a homeopátiás szer ne megbetegítsen, hanem gyógyítson, a módszer művelői a készítményeket sok lépésben hígítják (potenciálják). A homeopaták a betegek egyedi tünetei alapján egyedi összetételű kezelést javasolnak.
Legalábbis régen így volt - ma már nem feltétlenül. Két alapvető változás történt: a homeopátiás szerek napjainkban már nem feltétlenül hosszas kikérdezés után kerülnek a beteghez, ugyanis ma jellemzően egy konkrét tünetre kér a beteg szert a patikában. A kikérdezés és az ezzel összefüggő pozitív pszichés hatás (placebóhatás) ilyenkor elmarad. A másik jelentős változás a termékek összetételében történt. Számos szer gyakorlatilag hígítatlanul tartalmaz hatóanyagot (nincs semmiféle potenciálás), ráadásul egyre több a kombinációs, a beteg egyedi tüneteire fittyet hányó kombinációs gyógyszer.
Mindennek oka a homeopátiás szerek jogi szabályozása. Ma ugyanis az a helyzet, hogy ez a termékcsoport EU-s szinten egységesen van szabályozva, és ez a szabályozás számos ponton vitatható. Az első és legfontosabb probléma, hogy a homeopátia oly mértékben eltér a hagyományos gyógyászattól, hogy szerintem nem célszerű egy kalap alá venni a modern gyógyszerkinccsel. Ha a modern gyógyászat szerei a gyógyszerek, és ha a gyógyszerektől elvárjuk hogy a beteget igazoltan gyógyítsák vagy javítsanak állapotán, akkor mindaz, ami ezt a kritériumot nem teljesíti, ne legyen gyógyszer. Ha mégis az, akkor az igen megtévesztő, mert a gyógyszertől a beteg/fogyasztó kedvező hatást vár - a homeopátiás szerek jelentős részénél erre semmi bizonyíték. (Zárójeles megjegyzés: ez a megközelítés azt is megkövetelné, hogy a sok évtizeddel ezelőtt forgalomba került gyógyszereket újraértékeljék - valószínűleg azok közül ma sok fennakadna a szigorúbb követelmények sűrűbbre font rostáján.)
A helyzet azonban az, hogy a homeopátiás szer gyógyszer. Ahelyett, hogy határozott határvonalat húznának, összemossák a kategóriákat. Az EU-s irányelv szerint
tekintettel a homeopátiás gyógyszerek különleges jellemzőire, mint például a rendkívül alacsony hatóanyag-tartalom, illetve az, hogy a klinikai vizsgálatok során nehéz alkalmazni rájuk a hagyományos statisztikai módszereket, kívánatosnak tűnik egy különleges, egyszerűsített törzskönyvezési eljárás kialakítása azoknak a homeopátiás gyógyszereknek az esetében, amelyeket terápiás javallat nélkül olyan gyógyszerformában és adagolásban hoznak forgalomba, amelyek nem jelentenek veszélyt a betegekre.
Ez magyarul azt jelenti, hogy egyes homeopatikumok nem képesek (vagy nem akarják) megugrani a gyógyszereknél elvárt szintet, ezért az elvárást mérséklik. Ezt hívják elvtelen kompromisszumnak. A gyakorlatban ebből az következik, hogy kellően híg (legalább 10 000 x) homeopátiás szer úgy kerülhet gyógyszerként forgalomba, hogy hatásosságáról semmit nem kell igazolni. Hazánkban több ezer ilyen termék van a piacon.
De van egy másik csoport, ezek százas nagyságrendben vannak jelen hazánkban. Ezeknek elfogadott, jóváhagyott javallata van. A már idézett irányelv ezekről ezt mondja:
A gyógyszerek forgalmazására vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni azokra a homeopátiás gyógyszerekre, amelyeket terápiás javallattal, vagy olyan gyógyszerformában hoznak forgalomba, amely a kívánt terápiás hatással szemben mérlegelendő kockázatot jelent. Különösen a homeopátia terén nagy hagyománnyal rendelkező tagállamok különleges szabályokat alkalmazhatnak e gyógyszerek biztonságosságának és hatásosságának megállapítására szolgáló vizsgálatok és kísérletek eredményeinek értékelésekor
Ez magyarul azt jelenti, hogy a javallattal rendelkezőknél elvileg ugyanúgy kell hatásosságot igazolni, mint bármely más gyógyszernél, de (és ezt jobban nem tudom megfogalmazni, mint a jogszabályalkotó): a homeopátia terén nagy hagyománnyal rendelkező tagállamok különleges szabályokat alkalmazhatnak e gyógyszerek biztonságosságának és hatásosságának megállapítására szolgáló vizsgálatok és kísérletek eredményeinek értékelésekor. Ezt nem is próbálom megmagyarázni, legyen elég annyi, hogy egy-egy ilyen szer hatásosságát alátámasztó klinikai vizsgálatok olvasásakor elég sokat szoktam szívni a fogam. Mert bizony előfordul, hogy a hatásosság igazolásának módja messze elmarad attól, ami ma már elvárás: megfelelően tervezett, megfelelő egyedszámú, aktív vagy placebókontrollos kettős vak (multicentrikus) vizsgálat csak mutatóba akad. Ha ilyen nincs, akkor van szükség a különleges szabályok alkalmazására. Én, aki régen azt hittem, hogy a jogszabályalkotók a kiskapuk kiküszöbölésére törekednek, ma már más állásponton vagyok.
És ami nagyon lényeges: ezeknél a szereknél nincs minimálisan előírt hígítás (potenciálás), úgyhogy ne lepődjünk meg, ha tömény növényi kivonat (őstinktúra) van a termékben. Mint ahogy azon sem, ha a betegtájékoztatóban mellékhatásokról, kölcsönhatásokról olvashatunk. Ezen csak az lepődik meg, aki nem ismeri az érvényes EU-s szabályozást (azaz a betegek és a szakemberek többsége). És ha már itt tartunk: vannak olyan szerek (igaz, nem sok), amelynek hatásosságát viszonylag elfogadható klinikai vizsgálatok támasztják alá (ne lepődjünk meg: ezek viszonylag "tömény", mérhető hatóanyagot tartalmazó készítmények).
Mindezek után: mi a baj a homeopátiával? Egyrészt az, hogy a mai homeopátia sokszor már csak nyomokban emlékeztet az eredeti módszerre (lsd. dózis, mellékhatások, kölcsönhatás, tanácsadás, kikérdezés nélküli alkalmazás, kombinációs gyári szerek) - kár, hogy erről alkalmazói és művelői gyakran mit sem tudnak. Másrészt az, hogy gyógyszer címkét kap több ezer olyan termék, amelynek gyógyhatására semmi bizonyíték (annak ellenére, hogy jogos a fogyasztói elvárás: ami gyógyszer, az legyen bizonyítottan hasznos). Harmadrészt pedig az, hogy a homeopátia alkalmazása ma Magyarországon általában nem a módszerben rejlő lehetőségek (placebóhatás!) és korlátok ismerete mellett zajlik, hanem tévhitek, hiedelmek, elvtelen kompromisszumok alapján.
Igazi változás csak az EU-s irányelv megváltoztatásával érhető el (ez ugyanis kötelező az összes tagállamra). A sokak által követelt betiltás valószínűleg nem célszerű megoldás, azonban arra szükség lenne, hogy a jogalkotó is kimondja: ami nem bizonyítottan hasznos, az nem gyógyszer. Én azonban azt is nagy előrelépésnek tartanám, ha az egészségügyi szakemberek tájékozottak lennének a módszerrel kapcsolatban, és ennek megfelelően képesek lennének állást foglalni. Mert azt nem tartom elfogadható attitűdnek, hogy ugyanaz a szakember a modern farmakológia elveit és a hatóanyag nélküli szerek hatásosságát egyaránt hirdesse. Persze (mint fent is bemutattam), a világ nem fekete-fehér, és az árnyalatokat is ismerni kell...
Kép forrása: wikipédia
Címkék: homeopátia
Dr. Ványolós Attila 
34 komment