Nobel-díjasok a homeopátia mellett?
Az újszülöttnek minden vicc új. Bár nem mai keltezésű a jelen bejegyzésben elemzett cikk, biztosan vannak mások is rajtam kívül, akikhez csak évekkel megszületése után jut el a szenzációs hír: két Nobel-díjas kutató kiáll a homeopátia mellett! Mivel a lenti írás iskolapéldája annak, hogyan lehet manipulálni a T. Olvasókat, úgy gondoltam, megér egy elemzést.
Dr. Luc Montagnier, aki 2008-ban kapott Nobel díjat az AIDS vírus felfedezéséért, ismét alaposan meglepte a tudományos köröket. A Science magazin 2010. december 24-i számába írt cikkében a professzor támogatta a homeopátiát, ezt a gyakran félreértett és mellőzött orvosi módszert. Bár a homeopátia több, mint kétszáz éve létezik, és az európai orvosok körében a leggyakrabban használt alternatív terápia, szkeptikusok és tudósok gyakran megkérdőjelezik a hatékonyságát, mivel nagyon kis mennyiségű hatóanyaggal dolgozik.
Montaignerről később. Itt csak annyit jegyeznék meg: a homeopátia hatékonyágát nem azért kérdőjelezik meg, mert kis mennyiségű hatóanyagokkal dolgozik (sok hagyományos gyógyszer is nagyon kevés, millligrammos dózis alatti hatóanyagot tartalmaz). Hanem azért, mert a sok ezer homeopatikum hatásossága (azaz hogy tényleg képes-e a beteg embert meggyógyítani, állapotán javítani) néhány kivételtől eltekintve nem bizonyított.
A homeopátiával foglalkozó és tudományos szaklapokban publikált klinikai kutatások többsége pozitív eredménnyel zárult. Ilyen vizsgálatok születtek többek között a légúti allergiák, influenza, fibromyalgia, reumás ízületi gyulladás, gyermekkori hasmenés homeopátiás kezelésében, a műtét utáni rehabilitáció, és a rák kiegészítő homeopátiás kezelése témaköreiben. A homeopátia hatékonyságát számos ún. alapkutatás is igazolta.
Ez igaz. A homeopátiás lapokban szinte csak pozitív beszámolók vannak. De független lapokban alig találni ilyent... És ennek az a fő oka, hogy a jelenleg meggyőző erejűnek tartott randomizált, kettős vak, placebó- és/vagy aktív kontrollos, megfelelően nagy betegszámú és megfelelően hosszú ideig tartó vizsgálatok nem igazán a születnek homeopátiás termékekkel. A gyengén tervezett (ezáltal megbízhatatlan) vizsgálatoknak pedig a komolyabb folyóiratok nem adnak helyet. Ez az oka annak, hogy az eddig elvégzett sok százezer klinikai vizsgálatból mindössze néhány százat végeztek el homeopátiás szerekkel, s ezeknek csak egy kis részét publikálták elismert lapokban. Mindezt persze el úgy is lehet interpretálni, hogy a tudományos lobbi háttérbe szorítja a homeopátiát, de ez meglehetősen messze áll a valóságtól.
Ami meg az alapkutatást illeti: nagyon dicséretes, ha van olyan kutatás, amely a szerek összetételével, kémiai, sejteken, szöveteken vagy állatokon végzett farmakológiai vizsgálatával foglalkozik, de ez nem helyettesíti a hatásosság (ami nem azonos a hatékonysággal!) embereken történő bizonyítását. Az európai jogrendszer abszurditása, hogy GYÓGYszerként forgalomba kerülhet olyan szer a 21. században, amelynek épp a GYÓGYhatását nem igazolták. És sajnos a homeopátiás szerek zöme esetén ez nem történt, történik meg.
A homeopátia története önmagában is elég bizonyítékot szolgáltat. A XIX. és XX. századból fennmaradt dokumentumok igazolják, hogy már akkor milyen sikerrel alkalmazták a korabeli halálos kimenetelű tífusz, skarlát, sárgaláz, spanyol nátha és kolerajárványok kezelésében a homeopátiát.
Valóban vannak adatok arról, hogy az 1854-es londoni kolerajárványban egy homeopátiás kórházban a betegek kb. 15%-a, egy másik kórházban több mint 50%-uk halt meg. Ezt értelmezhetnénk a homeopátia natásosságának bizonyítékaként, de. Ne feledjük, hogy abban az időben a "modern" orvoslás kb. ugyanannyira (nem) állt a bizonyítékok talaján, mint a homeopátia. Sőt, bizonyos módszerek, szerek kifejezetten ártottak a betegeknek, rontották a túlélés esélyeit - a homeopata orvosok legalább nem sanyargatták, piócázták, mérgezték a betegeiket.. És az sem mellékes, hogy a homeopátiás kórházat jómódú, jól táplált betegek vették igénybe, akiknek ebből fakadóan eleve nagyobb esélyük volt a gyógyulásra.
Ne feledjük, hogy a fent említett járványos betegségek (egy részét) a kórokozók felfedezése, a higiénés szabályok kidolgozása és betartatása, és a kórokozók ellen kifejlesztett védőoltások tüntették el - a homeopátiának ehhez semmi köze nem volt...
Prof. Montagnier, aki az Nemzetközi AIDS Kutató és Megelőző Alapítvány alapítója és elnöke így nyilatkozott:
Nem állíthatom, hogy a homeopátia mindenre alkalmas. Csak azt jelenthetem ki, hogy a magas hígítású oldatok (ilyeneket használnak a homeopátiás gyógyszerek készítéséhez) hatékonyak. A víz szerkezete képes átalakulni, és így megőrizni az eredeti molekulák szerkezetét, magas hígításban is.
Luc Montagnier ezt saját kutatásaival igazolta. Kimutatta, hogy amikor a sok, egymást követő hígítás, és a homeopátiában használt ütve rázás után már elvileg nincs molekula az oldatban, az eredeti anyag elektromágneses tulajdonságai tárolódnak, és erős biológiai hatást képesek kifejteni.
Luc Montagnier 2008-ban kapott Nobel-díjat a HIV vírussal kapcsolatos kutatásaiért. A kitüntetés birtokosaként nyilvánvalóan tudatában kellene lennie annak, hogy szavainak milyen nagy súlya van. Azonban valószínűleg ő is elkapta a Nobel-betegséget, amely csak a díjazottak között pusztít, de ott nagyon gyakori. A "betegség" fertőzöttjei a korábbi, elismerést érdemlő kutatási területükön kívüli témákkal kezdenek foglalkozni, nem ritkán az áltudományok területére tévednek. A "fertőzés" hátterében valószínűleg a díj által kiváltott túlzott magabiztosság (így tévednek olyan területre, amihez nem értenek és kezdenek kinyilatkoztatásokat tenni valódi alap nélkül) és a kritikai attitűd elvesztése állhat, de talán az illetők előrehaladott korának is lehet némi szerepe (a díjat jellemzően nem fiatalok kapják). A betegségnek eddig mintegy 30 dokumentált áldozata van, a legújabb épp Montagnier.
Montagnier professzor jelenleg a róla elnevezett kutatóintézetet vezeti Sanghaiban. A fizika, biológia és orvostudomány határterületét kutatja: azt a jelenséget, hogy a DNS, a genetikai örökítőanyag elektromágneses hullámokat ad le vizes közegben. Kutatócsoportjával ennek a jelenségnek az elméleti és gyakorlati felhasználását tanulmányozza. A különböző DNS-ek eltérő, és mérhető elektromágneses tulajdonságai új fejezetet nyithatnak a betegségek diagnózisában. Montagnier professzor felfedezése, hogy ezek az elektromágneses jelek megőrződnek a víz szerkezetében, (testünk 70%-ban víz) és mérhetőek, így alkalmasak betegségek kimutatására. A testünkbe került baktérium és vírus DNS-ek különösen erős sugárzása már a jelenlegi eszközökkel is nagyon jól mérhető.
A fent említett eredményeket egyébként más még nem reprodukálta (pedig jó lenne, mert az megerősítené hitelességüket). A hitelességet pedig kifejezetten rontja, hogy Montagnier a "forradalmi" eredményeket közlő cikket egy saját maga által alapított, főszerkesztett lapban közölte, és a cikket a beküldés után 3 napon belül közlésre el is fogadták! (Utóbbi azért lényeges, mert a tudományos folyóiratok cikkeket csak több független, anonim szakértő pozitív bírálata esetén közölnek; ez a folyamat általában több hónapot vesz igénybe. Úgy tűnik, Montagnier esetén érdemi bírálatra nem került sor - de ugyan ki merne ellene mondani egy Nobel-díjas főszerkesztőnek a saját lapjában? Különösen úgy, hogy jellemzően a szerkesztők döntenek arról, ki kapja meg bírálatra a beküldött cikkeket... )
Montagnier professzor szerint ez a felfedezés az autizmus, Alzheimer-kór, szklerózis multiplex és Parkinson-kór kezelésében is új fejezetet nyithat.
Akár nyithat, de lehet, hogy nem. Még az is lehet, hogy felfedezése elhozza a világbékét, és lesz végre Szegednek hegye, valamint korlátlan ingyen sör. Mindezt azonban előbb bizonyítani kellene. Ha igazak is Montagnier eredményei, semmi mást nem bizonyítanak, mint hogy valamilyen anyag valamiféle elektromágneses jelt hagy maga után a vízben. Ez kb. olyan távol áll a vélt gyógyhatás igazolásától, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől.
A 78 éves kutató kijelentette: kutatásaihoz nem remélhet anyagi forrásokat a kutatásokat finanszírozó nemzetközi szervezetek hagyományosan természetes terápia és homeopátia ellenes hozzáállása miatt.
Montagnier a Nobel-díj elnyerése után új vizekre tévedt (ti. olyannal kezdett el foglalkozni, ami tudományosan nem tűnt túlzottan megalapozottnak), amely sokakban, így a kutatásokat finanszírozó alapok szakértőiben is kétkedéseket váltott ki. Magyarán: nem kapott megfelelő, általa elvárt kutatási pénzeket. Székhelyét Kínába tette át, ahol nemcsak kutatóintézetet neveztek el róla, amelynek vezetője is lett, hanem a kínai (európai szemmel korlátlan) lehetőségeknek megfelelő anyagi támogatást is. A feltörekvő, a nemzetközi köztudatba bekerülni akaró kínai egyetemeknek nagyon jól jön reklámemberként egy-egy neves európai, amerikai tudós, ezért valószínűleg sokat elnéznek azoknak, akiket sikerül megnyerniük.
Brian Josephson, Nobel-díjas fizikus, a Cambridge-i Egyetem professzora így nyilatkozott a homeopátiáról:
A kritika, amely a homeopátiás szerekben lévő igen csekély számú, vagy egyáltalán nem kimutatható mennyiségű molekulára vonatkozik, nem állja meg a helyét. A homeopátia hatása ugyanis nem a vízben jelenlévő molekulák hatásán alapszik, hanem a víz szerkezetében az alapanyagok hatására bekövetkezett változásokban. A hétköznapi gondolatmenet szerint a folyékony halmazállapotú víz nem rendelkezhet ilyen tulajdonságokkal. A titok a folyadékkristályokban rejlik, melyek, miközben folyékony közeget alkotnak, rendezett állapotban vannak, és képesek szerkezetük megváltoztatására. Ha ezt figyelembe vesszük, az ellenzők érvei nem állják meg a helyüket.
Josephson, szinte egyedülálló módon, 30-as évei elején kapta meg a Nobel-díjat. Érdemeit azóta sem vitatja senki, de azt is tudni érdemes, hogy a fizikus "érdekes" nézeteket vall a telepátiáról, parapszichológiáról, pszichokinézisről stb. Az ő esetében is igaz a mondás: suszter maradjon a kaptafánál. Szintén lényeges, hogy Josephson a homeopátiával kapcsolatos nézeteit elméleti alapon fogalmazza meg, a témában, állításai bizonyítására nem végzett kutatásokat (az elméleti fizikában ez rendben van, az orvoslásban viszont mások a szabályok). És ez így, legyen szó akár Nobel-díjasról, elég gyenge lábakon áll.
Mindkét professzor kritikával illette a tudományos közvélemény merevségét és elzárkózását a nem-konvencionális orvostudományt érintő kérdésekben.
Ez az első pont, amiben némileg egyet tudok érteni. A nagybetűs Tudomány képviselői néha ugyanolyan előítéletesek, mint az áltudomány felkentjei: a területükön kívül álló témákról úgy nyilatkoznak elítélően, hogy nem rendelkeznek igazán mély ismeretekkel a témában. Így előfordulhat, hogy érdemtelenül sütik rá az áltudományosság bélyegét arra, ami a látóterükön kívül található. Ez természetesen helytelen és kontraproduktív. Még a homeopátiáról is érvek mentén képzelhető csak el előrevivő vita. De persze csak akkor, ha egyik fél sem manipulálja a vitát figyelő nagyközönséget.
Kép forrása: multicarehomeopathy.com
Dr. Ványolós Attila 
8 komment