enzimek és egy kis nyers tej

2014.07.13., Szerző: j.norbert

Nem takarékoskodik a nagy szavakkal a lent idézett írás szerzője. Az érdeklődő olvasónak akár az is lehet a benyomása, hogy nagyszerű, a táplálkozástudományban nézőpontváltást hozó eredményekről értesül. Pedig - mint oly sokszor - ez esetben sincs szó másról, mint egy megalapozatlan, túlhaladott elméletről, amelyet (ál)tudományos szósszal leöntve próbálnak eladni...

Dr. Edward Howell biokémikus, táplálkozás-kutató 50 évnyi kutatómunkája eredményeként, a vitaminok és ásványi anyagok felfedezése óta a legjelentősebb táplálkozás-tudományi felismerésre jutott: egészségünk romlásának elsődleges oka enzimszegény étrendünk. Az enzimek lényege a biológiai erő, melyet a tudomány jelenleg még sem mérni, sem szintetizálni nem képes.

Mik azok az enzimek? Az enzimek katalizátorként működnek, (bio)kémiai reakciókat gyorsítanak föl, amelyek katalizátor nélkül nem, vagy csak nagyon lassan mennének végbe. Így képes a szervezet megemészteni a táplálékot, másolni az örökítőanyagot, felépíteni a szervezetet. Emésztőenzimre példa a gyomorban termelődő pepszin, mely a fehérjék lebontásában vesz részt; a DNS-polimerázok a DNS szintézisében játszanak szerepet; számtalan példát lehetne még sorolni. Gyógyszereink túlnyomó része is enzimeken hat: gátolják, vagy éppenséggel aktiválják működésüket. Az enzimek - ez még fontos lesz - fehérjék, ezt középiskolában is tanuljuk. Megjegyzendő, hogy a ribonukleinsavaknak (RNS) is lehet enzimatikus hatása, de ennek jelentősége az emberi szervezetben jóval kisebb. A ribozimoknak az élet hajnalán lehetett nagy szerepe, amikor még nem voltak fehérjék, de ez nem az írás témájába vág.

A cikkíró egyfajta "biológiai erőről" ír, nézzük mit állít még:

Az enzimek nemcsak kémiai, hanem biológiai szinten is működnek. Ők szolgáltatják számunkra azt az energiát, amit életenergiának, életerőnek, vitalitásnak is nevezhetünk. E nélkül az ember pusztán vitaminokból, ásványi anyagokból, vízből és fehérjéből álló élettelen vegyianyag-rakás lenne.

(...)

Születésünkkor mindannyian egy korlátozott mennyiségű enzim-energiával jövünk világra. Ennek az adagnak ki kell tartania életünk végéig. Minél gyorsabban használjuk el enzim-készletünket, annál rövidebb ideig élünk, ennek ellenére életünk során mindvégig meggondolatlanul pazarlunk.

Életünkben az enzimek kiemelt szerepét bizonyítja, hogy minden tevékenységünkhöz, karunk megmozdításához, a teljes anyagcseréhez, sőt még a gondolkodáshoz is enzimek kellenek. Élelmünk megemésztése is kizárólag enzimek révén lehetséges. 

Az idézett szöveg elég zavaros, az viszont kiderül belőle, hogy - állítólag - korlátozott az az enzimmennyiség, ami életünk során rendelkezésre áll. Igaz ez? Nos, a válasz egyértelműen nem. Az enzimfehérjék, csakúgy mint minden fehérjemolekula, folyamatosan termelődnek és bomlanak le, a fogantatástól kezdve egészen a halálig. Enzimek nélkül tényleg nincsen anyagcsere, gondolkodás, élet, de aki ilyet leír, az nincsen tisztában alapvető biokémiai és élettani kérdésekkel (tegyük hozzá, hogy Howell az 1930-as években kezdte el tevékenységét, akkor még nem volt ekkora ismeretanyag). Visszatérve a biológiai erőre: az enzimaktivitást lehet mérni, s lehetséges enzimeket "gyártani" is, biotechnológiai módszerekkel rengeteg fehérje - így enzimfehérje is - előállítható. Gondoljunk csak az inzulinra, de hozunk majd konkrét példákat enzimekkel kapcsolatban is.

Noha emésztőszerveink maguk is termelnek belsőleg valamennyi enzimet, a tökéletes emésztéshez, egészségünk megőrzéséhez a táplálékokban rejlő enzimekre is szükségünk van, melyeket az "élő ételekből" - például a friss nyers zöldségekből, gyümölcsökből, csírákból, hőkezelés nélkül készült ételekből, pasztörizálatlan tejtermékekből nyerhetünk. A tartósan 48 °C feletti hőmérséklet ugyanis megöli az enzimeket, tehát a szokásos főzési hőmérséklet az étel enzimjeinek 100%-át megsemmisíti. Az eredmény a teljesen enzimhiányos étrend, amit manapság nap, mint nap fogyasztunk. A következmény pedig saját enzimkészletünk gyors kimerülése, melynek leginkább mirigyeink, főbb szerveink (ideértve az agyat is) látják kárát. Emellett a vegyi anyagok, élelmiszer-adalékok, az alkohol és a kábítószer ugyancsak iszonyatos mennyiségű enzimet vonnak el véges készletünkből.

Mi a helyzet a táplálékkal bevitt enzimekkel? A szerző helyesen írja (nagyjából), a magas hőmérséklet hatására a fehérjék valóban elvesztik funkcióikat, mivel szerkezetük megváltozik (denaturálódnak). De mi van a nyers ételekkel? Mi történik az azokban található enzimekkel? Sorsuk a lebomlás: a gyomorban lévő pepszin, majd a hasnyálmirigy enzimjei építőelemeikre, aminosavakra bontják a nyers táplálékban található enzimeket. Ezekből a szervezet elő tudja állítani azokat a fehérjéket, enzimeket, amelyek szükségesek az életműködésekhez. A készlet tehát nem "véges".

Amikor fiatalok vagyunk - a magunk termelte enzimek sejtmegújító hatásának köszönhetően - szépek, üdék és energikusak vagyunk. Enzimjeink támogatják a gyors növekedést, és többnyire segítenek kivédeni a súlyos betegségeket is. Korunk előrehaladtával, takarékosság hiányában, belső enzimjeink kifogynak, s a következmény szemmel látható és jól érzékelhető.

Életünk során a gyakori megfázások, lázas betegségek és a szélsőséges hőmérsékleti körülmények szintén enzimforrásunkat apasztják. A legyengült, enzimhiányos test a rák, az elhízás, a szív- és anyagcsere betegségek elsődleges célpontja. Dr. Howell szerint az embereket sújtó, akár halálos degeneratív betegségek nagy része a főtt és feldolgozott, enzimhiányos ételek fogyasztásának következménye. Sok középkorú ember hal meg idő előtt épp enzimjeinek korai elpusztítása, ezzel emésztő és betegség-elhárító képességének gyengülése miatt.

Az ember tovább és egészségesebben élhetne, ha jobban ügyelne értékes enzimjeire. Dr. Howell receptje meglepően egyszerű: fogyasszunk lehetőségeinkhez mérten minél több friss, nyers, hőkezelés nélkül készült, enzimdús, "élő" ételt, a főtt ételek emésztését pedig segítsük enzimpótlókkal, melyek saját súlyuknak gyakran akár az egymilliószorosát is képesek megemészteni. Étrendmódosításunk eredményét akár már egy hónap múlva is lemérhetjük, egészségi állapotunk és energiaszintünk javulásában.

Enzimpótlás? Létező dolog, előfordulhat, hogy valakinek - különféle okokból - nem termelődik elegendő emésztőenzime. Ennek több oka is lehet, gyakran valamilyen hasnyálmirigy-probléma az ok (ez a szerv termeli a legtöbb emésztőenzimet), ekkor szájon át, tablettával pótolhatóak az emésztéshez elengedhetetlen enzimek. A szarvasmarhapankreász-port tartalmazó gyógyszerek egyébként recept nélkül is kaphatóak patikákban. Enzimpótlás a már feljebb említett anyagcsere-betegségeknél is lehetséges egyes esetekben. A Gaucher-kór (a béta-glukocerebrozidáz enzim hiánya következtében a zsírok anyagcseréje szenved zavart) kezelését rekombináns enzimmel végzik. Az idézett részlet több szempontból sem helytálló természettudományos szempontból, az "energiaszint" nem igazán számszerűsíthető, mérhető, akármit is jelentsen az...

Kell-e egészséges embereknek enzimpótlás? Legfeljebb akkor, ha egy nagyon nehéz vacsora megfekszi a gyomrunkat: ilyenkor az emésztőenzimeket tartalmazó hasnyálmirigypor segíthet. Laktózérzékenyeknek pedig a laktázenzimet tartalmazó készítmények lehetnek ismerősek.

Az enzim-táplálkozás kifejezés azt az étrendet jelöli, melyben az élelmiszereket nem főzzük meg, hanem feldolgozatlanul, nyersen fogyasztjuk, teljes enzimállományukkal együtt. Noha nagyon kevés ember él folyamatosan ilyen étrenden, a természetben minden más élőlény ezt teszi.

(...)

George A. Drews már 1912-ben könyvet adott ki a nyers ételekről. Úgy vélte a főzés megöli az élelmiszerek „élet princípiumát”. Pedig abban az időben még nem is tudták, hogy az élelemben enzimek vannak, és azok a hőtől elpusztulnak. Mindez még a vitaminok felfedezése előtt volt. A terápiás célú nyers táplálkozás Németországban már az 1920-30-as években népszerű volt. Dr. Gerson először a tuberkulózisos, majd a rákos betegek számára dolgozott ki táplálkozási alapelveket.

A Gerson-diétáról röviden csak annyit, hogy ezt is a hatástalan rákterápiák közé sorolják (ennek ellenére ma is dívik, hazánkban is). Egy kis kitérőt az írás vége felé hadd tegyünk, mert annyira szeretnek a rák szóval dobálózni, mi is szinte minden cikkben említjük. Maga a "rák" szó gyűjtőfogalom. Rengeteg, egymástól is sok mindenben különböző rosszindulatú betegséget takar, melyek lefolyása, kezelése (és gyógyulási aránya) mind-mind eltérő. Éppen ezért, ha rákgyógyszert ajánlgatnak, bátran rá lehet kérdezni: milyen rosszindulatú daganatra hatásos? Akut limfoid leukémiára? Esetleg nem-kissejtes tüdőrákra? Ha azt a választ kapjuk, hogy "mindenre", akkor élhetünk a gyanúperrel, hogy valami nincsen teljesen rendben. 

Említjük, hogy 100 éve, 1908-ban jelent meg Dr. C. S. Potter: Tej diéta, mint gyógyszer krónikus betegségekre című könyve, amely természetesen a régi, nyers, pasztőrözetlen (tehát enzimekben gazdag) tehéntejről szól - noha Dr. Potter akkoriban mit sem tudott a tejben lévő enzimekről, de ettől még terápiája kitűnően működött.

 Erről van szó, ha valaki bővebben utána szeretne nézni. Azért Potternek illett volna tudnia az enzimekről: az elnevezést 1877-ben alkotta meg Wilhelm Kühne német biokémikus. Hogy kitűnően működne a terápiája, arról a szakemberek nincsenek egészen meggyőződve...

Több ezer főnek, 36 órás gyümölcs diétát követően, minimum 4 hetes nyers tej kúrát írt elő, félórás időközönként, napi 32 adagra elosztott 6,5-7 literes mennyiséggel. Mindez – a könyv tanúsága szerint - rendes esetben elegendő volt számos betegségekből való kigyógyuláshoz (pl. többféle bőrbaj, vérszegénység, epebántalom, székrekedés, szénanátha, álmatlanság, gyomorfekély).

A tej gazdag fehérjékben, de fájdalom: ennek 75-80%-a kazein, enzimaktivitása nincsen, elsősorban tápanyag. A maradék 15-20% jó részben laktoglobulin, ennek sincsen számottevő enzimatikus aktivitása. Nem sok enzim van a tejben, ami pasztőrözés során elbomolhatna... Pasztőrözésre a baktériumok elpusztítása miatt van szükség, ennek egyes tápanyagok is láthatják kárát: valamennyire csökken a B- és C-vitamin tartalom is.

Dr. Potter nyilván nem tudta, hogy nyers tej diétája tulajdonképpen enzim-kúra. Ha legalább 4 hétig csak nyers ételt eszünk - annak összes enzimjével - az valóban elementáris hatást gyakorol testünkre. Mindez persze csak a nyers tejre vonatkozik, hiszen ha hőkezeléssel elpusztítjuk benne az enzimeket, elveszíti egészségfenntartó elemeinek egy részét, és gyógyító tulajdonságainak nagy részét.

Az elementáris hatás igaz, ha azt az elementáris hatású hasmenést tekintjük, amit valószínűleg okoz a napi 6,5-7 liter tej, tehát a székrekedést gyógyíthatja... A kezeletlen tejben lévő baktériumok TBC-t, brucellózist és még egy sor betegséget okozhatnak, nem véletlen (és különösen nem az emberiség elleni bűntény) a pasztőrözés. Egyébként a tejjel kapcsolatosan is terjed sok minden az interneten, a "rossz híreknek" szerencsére kevés az alapja.

A távol-keleti országokban jóval előttünk járnak abban, hogy az Aspergillusból és más gombákból előállítsák a fehérjék, szénhidrátok és zsírok megemésztéséhez szükséges enzimeket, melyeket megszárítanak, porrá őrölnek és kapszuláznak. Különösen a gyomorban történő előemésztéshez alkalmasak, mivel olyan gyengén savas közegben működnek a legjobban, amilyen a gyomor az étkezés utáni fél-egy órában. Ha nyers ételt rágunk, a benne lévő enzimek révén az emésztés már a szájban azonnal megkezdődik, mielőtt még lenyelnénk a falatot. Ennek megfelelően az enzim kapszulákat is étkezés közben kell bevenni, hogy pótoljuk azokat az enzimeket, melyeket megfőzött ételünkben előzetesen már elpusztítottunk. A táplálék-kiegészítésként használt mennyiség azonban nem elegendő a komolyabb betegségek gyógyítására, ahhoz huzamosabb ideig nagyobb dózisokat kell fogyasztanunk szakszerű orvosi ellenőrzés mellett.

Tehát még egyszer, utoljára:

• az élethez szükséges enzimeket az egészséges szervezet folyamatosan termeli, nem fogyunk ki belőlük
• ha nyersen eszünk bármit is, hiába nem főzzük meg, enzimei nem igazán fognak tevékenyen részt venni az emésztésben
• előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor szükséges lehet az enzimek (emésztő- vagy más enzimek) pótlása valamilyen úton-módon, ez viszont az esetek nagy részében orvosi felügyelet mellett történik. Szóval nem, nem járnak előttünk a távol-keleti országok lakói.

Még valami. Feltűnt önöknek, hogy mikor működtek az írásban említett szerzők? Howell 1930-tól 1970-ig dolgozott, Drews 1912-ben publikált, a Gerson-terápia is hasonló időben született, Potter 1908-ban jelentette meg könyvét. Amikor a szerzők nagy része alkotott és dolgozott még nem volt ismert a penicillin (1928, Fleming), az inzulin (1921, Banting),  sokkal kevesebb ismeretünk volt a szervezet működéséről, s sokkal szerényebb volt az orvosok eszköztára is. Hahnemann is ezért lett hamar sikeres: a kor módszereihez képest az ő gyógymódja meglehetősen szelíd volt. Azóta előrelépett az orvostudomány, s a homeopátia nem állja meg a helyét a modern gyógymódokkal szemben. Mai tudással persze könnyű ítéletet mondani a régi módszerek felett: de azok, akik a mai napig reklámoznak túlhaladott terápiákat ezt, vajon miért nem teszik meg?

A kép a szarvasmarha laktoglobulin térszerkezetét ábrázolja (link).