potenciális gyilkos ételek toplistája

2014.05.11., Szerző: kodpiszkalo

A hvg.hu-t  eddig nem a bulvárportálok között tartottam számon, de a lenti cikk olvasása után elgondolkodtam: vajon közéleti írásaik is ennyire megbízhatóak? Jó, tudom, ez a gasztro rovat, de a hitelesség ott is elvárható. Lássuk csak, mit írnak: 

Limabab, rebarbara levél, zöld burgonya, amazon mandula, penészes rozskenyér - ha nem figyel oda, mindegyik lehet akár az utolsó étke is. Íme a legártatlanabbnak tűnő, "nem is gondoltam volna, hogy..." étkek tizes listája

Azért nem esszük annyira forrón a kását! Mint látni fogjuk, a tizes lista tagjainak félrenyelése nagyobb eséllyel okoz azonnali halált, mint a bennük lévő mérgező anyagok.

1. A cseresznye magjának kettéharapásával kéksav (hidrogén-cianid) szabadul fel, ami nagy mennyiségben halálos lehet.

Ami igaz: a régiesen kéksavnak nevezett hidrogén-cianid (HCN) valóban halálos méreg - erről számos krimiből értesülhettünk. Node hogy a cseresznyemagtól ciánmérgezést kaphatunk? Ez már meglepőbb állítás. Számos csonthéjas gyümölcs, köztük a meggy és a cseresznye magjában találhatóak olyan vegyületek, amelyek a szervezetben, pontosabban a bélben HCN-né alakulnak (ezek az ún. cianogén glikozidok). A cseresznye- és meggymagban ezek koncentrációja 3-4 mg/g. A HCN letális (halálos) dózisa 50-300 mg. Ennyi HCN 0,8-5 g cianogén glikozidból képződik. Ennyi cianogén glikozid elfogyasztásához mintegy 200-1500 g cseresznyemagot kellene megenni. S mindez csak akkor érvényes, ha a magot megtörjük, szétrágjuk, és feltételezzük, hogy a cianogén glikozid  - HCN átalakulás 100%-os hatékonyságú. Épp ezért, ha véletlenül lenyelünk 1-2 magot, ne féljünk: ciánmérgezést biztosan nem kapunk. A "potenciális gyilkostól" tehát nem kell annyira tartani...

Az azonban igaz, hogy bizonyos, magasabb ciántartalmú, gyakrabban fogyasztott magok (elsősorban a barackmag) okozhatnak ciánmérgezést, ezzel kapcsolatban számos esetleírás található a szakirodalomban, 

2. A rebarbara levelétől óvakodjon, semmiképp se egye meg, mert magas az oxálsav-koncentrációja, és ez mérgező. A rebarbarának csak a szára ehető, ám ezt is, mielőtt feldolgozná, mossa meg, mivel a növény héja szintén tartalmaz oxálsavat.

3. A csillaggyümölcsöt különösen a vesebántalmakban szenvedők kerüljék, mert a gyümölcs oxálsav tartalma olyan magas, hogy már kis mennyiség is súlyos károkat okozhat.

Oxálsav: veszélyesen hangzik, ugye? Tulajdonképpen az is lehet: krónikus vesebetegeknél a magas oxaláttartalmú étrend vesekárosodást okozHAT. Szerencsére ilyen ritkán fordul elő, azonban az gyakoribb, hogy az arra hajlamosak húgyutaiban kalcium-oxalát vesekő képződik - ez inkább igen kellemetlennek nevezhető, mint nagyon veszélyesnek. Egy egészséges embernek azonban nem kell tartani attól, ha néha oxálsavtartalmú növényeket eszik. Egyébként a legmagasabb oxálsavtartalmú élelmiszerek listáján néhány, Magyarországon nem fogyasztott növényen (pl. kasszáva, amaránt) kívül olyan közismert "nyersanyagokat" találunk, mint a spenót, a metélőhagyma, petrezselyemlevél. Szerencsére, ezeket nem esszük napi rendszerességgel nagy mennyiségben, így nem kell rettegnünk tőlük - és a rebarbarától, valamint a csillaggyümölcstől sem.

4. Az éretlen vagy az öreg, illetve kicsírázott krumpligumókban akár 0,06 százalékos is lehet a szolanin tartalom, ami helyileg izgathatja a nyálkahártyát, de sokkal súlyosabb következménye van annak, ha felszívódik. Ez esetben az anyag a központi idegrendszert megtámadva agyödémát, kómát és görcsöket okoz.

Ebben van igazság, a magas szolanintartalom veszélyes is lehet, de szerencsére ilyen nagyon ritkán fordul elő: a milliárdnyi rendszeres fogyasztó mellett néhány esetet dokumentáltak a szakirodalomban. A szolaninról - és a krumpliról - egy jó és friss írás itt található.

5. A manióka, bár felénk nem túl elterjedt növény, ha mégis felhasználnánk, a főzés előtt mindig alaposan be kell áztatni, és meg kell főzni. A legtöbb maniókafajtában ugyanis különböző mennyiségű cianidot képező cukorszármazék fordul elő.

A manióka (vagy kasszáva) Dél-Amerikában fontos tápanyagforrás, magas keményítőtartalmú lisztjét elterjedten fogyasztják. Bár egyes változatok cianogénglikozid-tartalma magas, a mérgezés áztatással, főzéssel megelőzhető. Ez esetben helyes a cikkben szereplő figyelmeztetés. 

6. A brazil dió, vagy más néven amazon mandula a világon a legsugárzóbb termés. Magas rádiumtartalma miatt sokat semmi esetre sem érdemes befalni belőle.

A brazil dió, azaz a Bertholletia excelsa nevű fa magja valóban magas koncentrációban tartalmaz rádiumot (pontosabban a Ra-226 és Ra-228 izotópokat). Ez a növény ugyanis speciális, igen szerteágazó gyökérzetével a talajból igen hatékonyan "felszívja" a rádiumot, és nem csak ezt, hanem a szintén egészségre káros (bár nem radioaktív) báriumot is. A mag báriumkoncentrációja kb. 0,1-0,3%, rádiumtartalma az ételeinkben átlagos arány ezerszerese. Mivel brazil diót nem eszünk túl gyakran, a radioaktivitás az európaiakat nem veszélyezteti különösebben. A dió azonban gyakran gombafertőzött, a gomba által termelt májkárosító aflatoxinok komolyabb veszélyt jelentenek, mint a rádium. Épp ezért az EU megszigorította az importált brazil dió ellenőrzését a májkárosító vegyületek kiszűrésére. 

7. A vörös vesebabot megfőzve kiváló ételek készíthetők, nyersen fogyasztva intenzív borzasztó hányingert és hányást idéz elő.

A megoldás: ne együnk nyers babot! (nem is szoktunk...) A vörös vesebab ugyanis nagyon nagy mennyiségben tartalmaz fitohemagglutinint, ez a vegyület pedig mérgezési tünetként hányingert (is) okoz. A bab áztatása, az erre használt víz kiöntése, majd a legalább fél órás főzés századára csökkenti a fitohemagglutinin-tartalmat - így a bab már ártalmatlan. A nálunk népszerűbb fehér- és tarkabab is tartalmazza ezt a vegyületet, de jóval alacsonyabb koncentrációban.

8. Ez a limababra is igaz, ráadásul ez nagyobb arányban tartalmaz cianidot, ezért legalább 10 percig főzni kell, hogy fogyasztásra alkalmassá váljon.

Valóban, a limababban is van fitohemagglutinin, igaz, kevesebb, mint a vörös vesebabban - és ugyanolyan módszerrel semlegesíthető. A ciánmérgezés (egyébként sem túl reális) esélye is kiküszöbölhető az említett főzéssel.

9. A szerecsendiótól kis mennyiségben jobb hangulatot okoz, de már akár két evőkanálnyi mennyiségtől is lehet hallucinálni, nagyobb adagban pedig akár halált is okozhat.

Kis mennyiségű szerecsendió ízesítésre jó - ezért soroljuk a fűszerek közé. A szerecsendió a trópusi területeken sokfelé elterjedt, értékes fűszert szolgáltató fa magja, amelynek terméshéját Ázsiában ételek készítésére használják. Akár 15% illóolajat is tartalmazhat, amelyben említésre érdemes mennyiségű fenilpropán-típusú miriszticin (5-10%) és szafrol (1-3%) található. Ezeknek tulajdoníthatóak a szerecsendió mérgező hatásai. Már néhány szerecsendiómag elfogyasztása központi idegrendszeri tüneteket (hallucinációt is) okozhat, mivel a miriszticin és rokon vegyületei a szervezetben amfetaminszerű vegyületekké alakul. Szerencsére a szerecsendió íze nagy mennyiségben túl kellemetlen ahhoz, hogy divatos droggá válhasson, vagy hogy véletlenül megmérgezhessük magunkat vele.

10. A penészes rozskenyér az LSD-hez hasonló formájú vegyületeket tartalmaz.

Na, ez a legjobb. Erről az egy mondatról egy egész kötetnyi magyarázatot lehetne írni – megpróbálom rövidebben. A középkorban volt egy Szent Antal tüze néven ismert betegség, amely a végtagok üszkösödésével, hallucinációkkal társult, és esetenként halállal végződött. Ma már tudjuk, hogy a betegséget az okozta, hogy gombával fertőzött gabonából készült kenyeret fogyasztottak. A Claviceps purpuea gomba különbozó gabonákat, pl. rozst megfertőzve olyan alkaloidokat termel, amelyek erős érösszehúzó és hallucinogén hatása a fent vázolt tünetek kialakulásához vezet. Ezek az alkaloidok (az ún. ergotalkaloidok) a lizergsav származékai, nevezett sav pedig az LSD előállításának kiindulási anyaga. Mindebből persze nem következik az, hogy a penészes kenyér LSD-hez hasonló „formájú” vagy hatású anyagokat tartalmaz. A penészes kenyér „legendája” az interneten ennek ellenére nagyon népszerű, számtalan egyedi recept ihletője. A hallucinogén hatásért felelős anyagok kialakulására a penészes kenyéren vajmi kevés az esély (ehhez az kellene, hogy pont a C. purpurea fertőzze meg), sokkal valószínűbb, hogy a penészesedést okozó gomba más rendszertani egységbe tartozik, és rosszabb esetben valamilyen mérgező, pl. májkárosító anyagot termel.

Bár a hvg.hu írásában vannak részigazságok, az egész így egyben sokkal inkább rémhírterjesztésre alkalmas, mint tájékoztatásra - azonban kétségtelen, hogy bombasztikus, bár nem teljesen igaz szöveggel könnyebb növelni a kattintásszámot. Így múlik a világ dicsősége, s így halad a sajtó a bulvárosodás nem is annyira rögös útján...

Kép forrása: blog.timesunion.com