kezdődik a parlagfűszezon?
Több mint egy éve már írtunk arról, hogy a parlagfű, amelynek virágpora százezrek életét keseríti meg, újabban gyógynövényként kap publicitást. A megalapozatlan állításokat tartalmazó körlevelek szerzői jellemzően önjelölt szakértők, akiknek ködös összeesküvés-elméletekkel megspékelt irományaiból nemcsak a lóláb, hanem gyakran egy egész kanca kilóg. Ennek ellenére szép számmal gyűjtenek híveket, szégyenére a hazai alapfokú természettudományos oktatásnak...Parlagfűből készít lekvárszerű terméket és olajat Csubák Mária vegyészmérnök és férje. A közös fejlesztés jótékony hatású az emberi szervezetre, a többi között kiválóan lehet vele kezelni az allergiás panaszokat is.A főszereplő, Dr. Csubák Mária a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának docense, végzettségét tekintve vegyész. Bár sem végzettsége, sem munkahelye alapján nem feltételezhető, hogy a gyógynövények hatásainak kutatása a fő kutatási területe, mindez nem is zárható ki teljesen. Tájékozódás alapja lehet a publikációs tevékenység vizsgálata a Magyar Tudományos Művek Tárában. Az itt fellelhető 23 közlemény (ezek több mint fele nem is szakcikk, hanem konferenciaközlemény) közül mindössze 4 foglalkozik a parlagfűvel, ezek közül 2 gombaellenes hatásáról szól, egy pedig a "A parlagfű, mint hasznos gyógynövény" népszerűsítő címmel jelent meg. A szerző cikkeinek zöme talajtani témájú (ami nem meglepő, hiszen Csubák Mária az Agrokémiai és Talajtani Intézetben dolgozik).
A parlagfűről kevesen gondolnák, hogy ennek a gyomként kezelt növénynek hasznos tulajdonságai is lehetnek. Még inkább meglepődnének, ha ismernék a legújabb kutatási eredményeket, melyek számtalan betegség esetén bizonyítják összetevői terápiás hatását. Éppen az allergia enyhítésében van jótékony hatással.
A parlagfű zöld hajtásaiból készült „lekvár" az immunrendszer erősítésére, a szervezet méregtelenítésére, illetve az allergia kezelésére felettébb alkalmas. A parlagfűolaj gazdag telítetlen zsírsavakban, ennek folytán jó hatással van az érfalak permeabilitására és a szervezet koleszterin-háztartásának szabályozására is – fejtette ki Csubák Mária vegyészmérnök a Kossuth Rádió Hajnal-táj című keddi műsorában.
Sajnos, a fenti lényegesebb állítások bizonyítását sem Csubák Mária munkásságában (ott egyetlen, ezzel akár távoli kapcsolatba hozható cikket sem találunk!), sem pedig a tudományos irodalomban nem találjuk meg. A "méregtelenítés", az immunrendszer erősítése, az érfalvédelem feltételezett, bizonyítatlan hatások.
Ha a tényeknél maradunk, a parlagfüvet kémiailag és hatását tekintve kevéssé vizsgált, gyógyászati érték szempontjából ismeretlen növénynek kell tartanunk, nem pedig gyógynövénynek. A növényről eddig publikált adatokat foglalja össze a Kiss Tivadar és munkatársai által tavaly megjelentetett cikk. Ebből kiderül, hogy a parlagfű föld feletti részének kivonata jelentős antimikrobiális hatással rendelkezik. A növény egyes vegyületei (szeszkviterpén-laktonok) sejtszaporodást gátló, antimaláriás hatással is rendelkeztek in vitro (laboratóriumi) vizsgálatokban. Egyes anyagoknak gyulladáscsökkentő aktivitása is van, májvédő, vérzsírszint-csökkentő hatást is leírtak. A vizsgálatok zömét sejttenyészeteken, kórokozókon végezték, néhányat állatokon, a gyógyászati javallatait megalapozó bizonyítékok azonban hiányoznak. Sem humán vizsgálatok, sem széleskörű népi gyógyászati felhasználás nem támasztja alá, hogy a parlagfű bármilyen betegség kezelésében hasznos lenne. Bár elképzelhető, hogy a jelenleg is folyó vizsgálatok ma még nem ismert gyógyhatásaira fényt derítenek, a parlagfű gyógyászati alkalmazása jelenleg – az pollen allergizáló hatását is figyelembe véve – nem biztonságos és nem ajánlott. Jó lenne előbb vizsgálni, bizonyítani, és csak utána pénzt csinálni, és nem pedig fordítva, ahogy nagyon sok világjobbító szándékú, magát meg nem értett zseninek tekintő egyén teszi...
Hozzátette: Magyarországon a parlagfű ilyenfajta felhasználása újdonságnak számít, gyógynövényként azonban már az indiánok is használták.
Ezzel kapcsolatban valóban vannak adatok, pontosabban adat: egy USÁ-ban íródott könyv valóban megemlíti, hogy az indiánok használták bőrtünetek, láz és néhány egyéb betegség kezelésére, de pár sorral lentebb a szerző a növény allergizáló hatására hívja fel a figyelmet - ezt a magyar citálók már nem idézik... Ez az egy, egészen eltérő alkalmazási célokat felsoroló hivatkozás elégtelen ahhoz, hogy megítélhessük a növény valós értékét (más támpont pedig nem nagyon van...).
Az allergiaszezon kapcsolatban a vegyészmérnök hangsúlyozta: a termékeket 2-3 hónappal az idény előtt el kell kezdeni fogyasztani, hogy a szervezet felkészülhessen rá.
A növény virágzási időszakában – ami július közepétől október végéig tart – a légúti allergia kialakulásának az esélye megnövekszik. A növény extrém virágporkibocsátása során a levegő pollenkoncentrációja főszezonban elérheti a 700 db/m3 értéket is (az allergiás tünetek kialakulásához azonban köbméterenkénti öt pollen is elegendő!). A túlérzékenységi kórfolyamatot a felső légutak nyálkahártyáján megtapadt pollen indítja el. A virágpor felületén lévő fehérjék kapcsolatba kerülnek a nyálkahártyával, ezt követően a szervezetben megindul az azonnali allergiás reakció. Bár a virágzás előtti parlagfű nem okoz szénanáthát, a növény érintése csalánkiütéseket okozhat. Az ún. atópiás dermatitisz a növény szeszkviterpén-lakton tartalmával magyarázható (a szeszkviterpén-lakton szerkezetű molekulák egy része közismert allergén). Az ezt bizonyító vizsgálatokat atopiás dermatitiszben szenvedő svéd farmerekből álló csoporton végezték. Parlagfű kivonattal, valamint szeszkviterpén-lakton keverékkel bőrpróbát végeztek. Azt tapasztalták, hogy a tünetek mindkét kezelés hatására erősödtek, a viszketés fokozódott, valamint újabb kiütések jelentek meg. A növény szájon át történő elfogyasztása ugyanakkor nem jár a szénanáthára jellemző heves tünetekkel (legalábbis nincsenek erre utaló adatok, és az allergia kialakulásának mechanizmusa alapján sem valószínű). A pollent is tartalmazó, virágzó növény elfogyasztása esetén sem a bélrendszerbe került virágpor által provokált allergiás reakció kialakulása a legnagyobb veszély, hanem az eközben a légutakba jutott virágpor által okozott túlérzékenységi tünetegyüttes.
Csökkenthető-e a parlagfűallergia parlagfűvel? Látszólag abszurd a kérdés, és bár a válasz igen, azonnal megjegyezném: igen, de nem úgy, ahogy Csubák Mária és még sokan mások hirdetik. Az allergiás betegségeket (sok egyéb mellett ) ún. allergén-specifikus immunterápiával is kezelhetik. A kezelés során alkalmazott szerek természetes allergénkivonatot vagy módosított allergént (azaz az allergiát kiváltó anyagot, ez esetben a virágpor egyes komponenseit) tartalmaznak. A kezelés során hosszú ideig (3-5 év), megfelelő gyakorisággal (először hetente, majd növekvő időintervallumban) növekvő mennyiségben a páciensnek allergént adnak. Ezzel a módszerrel hiposzenzibilizálható, azaz az allergénre érzéketlenné tehető az immunrendszer. A kezelés költséges, hosszadalmas és eléggé körülményes, ráadásul korlátozott hatásossága is gátolja széles körű elterjedését. És ami lényeges: erre a célra nem a növény kivonatát, hanem a virágport használják, ellenőrzőtt dózisban és körülmények között, mert az óvatlan alkalmazás súlyos allergiás reakciót okozhat.
Mindez persze szőrszálhasogatásnak tűnhet azok szemében, akik hinni szeretnének a parlagfűben, vagy akik anyagi boldogulásukat keresik a növényben - például bizonyos Csubák Mária kistermelő, aki ismeretterjesztő tevékenysége mellett arra is talál időt, hogy hiánypótló termékekkel, például parlagfűlekvárral lássa el az érdeklődő nagyközönséget...
Dr. Ványolós Attila 
77 komment