...aranyat, tömjént és mirhát... 1. rész.
(A bölcsek) elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Karácsony környékén különösen nem nehéz kitalálni, miről (kiről) is szól a történet: Jézus Krisztus születéstörténetének részletét olvashattuk, Máté evangélista leírása szerint. De hogy mi is a tömjén és a mirha, azt talán kevesebben tudnák pontosan megmondani. Karácsonyi "minisorozatunkban" először a tömjént mutatjuk be.
Az indiai tömjén (latin nevén Olibanum indicum) a Boswellia serrata (indiai tömjénbalzsamfa) nevű fa kérgéből sebzés hatására kifolyó és levegőn megszáradt gumigyanta. A tömjén áttetsző, gömbölyded vagy szabálytalan alakú, akár 3 cm nagyságot is elérő darabokból áll, amelyek sárgás vagy vörösesbarna színűek lehetnek.
A tömjén az emberiség egyik legősibb kereskedelmi és luxuscikke volt, nem véletlen tehát, hogy a bölcsek értékes ajándékai között szerepelt. Már az ókori egyiptomiak és föniciaiak Kr. e. 1700-ban is ismerték és vallási szertartásaikon füstölőszerként használták meditatív és spirituális képességeik kiterjesztésére. A tömjénégetés a ma is élő vallások közül a katolikusok, de rajtuk kívül a hinduk, a buddhisták, a sintoisták és a zsidók szertartásainak is része.
A keresztény egyház a Kr. u. IV. században kezdte bevezetni a tömjénégetést, azt jelképezve ezzel, hogy a hívek imái felszállnak Istenhez. A katolikus egyház – különösen a keleti ortodoxia – rítusában folyamatosan megmaradt a tömjénezés az istentiszteletek és a körmenetek alkalmával. A tömjén a Bibliában is szerepel (45-ször), mint drága áldozati ajándék, amellyel például Krisztust is köszöntik születésekor a napkeleti bölcsek.
Az indiai ajúrvédikus gyógyászat keretében elterjedten alkalmazzák ízületi panaszok kezelésére. Emellett az aromaterápiában is használják a mentális ellazulás elősegítésére, fejfájás kezelésére, mind magát a tömjént égetve, mind a belőle nyert illóolajat párologtatva. A tömjént, illetve a belőle előállított illóolajat a parfümipar is hasznosítja fixálószerként.
Az újabb tudományos kutatások fényében a tömjénnek a modern gyógyászatban is helye lehet. A tömjénben található ún. boswelliasavak hatásosságát kiterjedten vizsgálják krónikus gyulladásos megbetegedésekben. Ízületi gyulladáscsökkentő hatását számos állatkísérlet igazolja, és a hatás módja is ismert. Embereken is végeztek vizsgálatokat (gyulladásos bélbetegségben és ízületi fájdalmakban, reumatoid artritiszben szenvedőkön). Az eredmények reményt keltőek, ezért elképzelhető, hogy a közeljövőben a tömjénnel vagy vegyületeivel gyógyszerként találkozhatunk. A tömjén és a boswelliasavak azonban még nem részei a modern orvoslásnak, elsősorban azért nem, mert adagolásukkal kapcsolatban nincs egységes álláspont, valamint azért, mert hatásosságuk vizsgálata még nem zárult le. Étrend-kiegészítőként számos, az ízületi panaszok enyhítését célzó komponensei között megtalálható.
A tömjén gyógyászati szempontból is értékes anyag, de természetesen nem csodaszer. Sajnos, rák, impotencia és egyéb súlyos betegségek gyógyítására nem alkalmas.
A bejegyzés a Medicina Kiadó gondozásában megjelent Gyógynövénytár c. könyv alapján készült.
A kép forrása: examiner.com.
Címkék: gyógynövény
Dr. Ványolós Attila 
Szólj hozzá!