óvatosan a gyógynövényekkel?

2012.11.09., Szerző: kodpiszkalo

A gyógynövények ártalmatlanságáról, veszélyességéről két szélsőséges vélekedés van: egyesek szerint mellékhatásoktól mentes, teljesen veszélytelen kezelési lehetőséget jelentenek, mások viszont előszeretettel hangsúlyozzák (túl) az alkalmazással járó kockázatokat. A HáziPatika.com-on nemrég megjelent cikk egy olyan tudományos közlésről számol be, amely az utóbbi nézőpontot tükrözi:

Óvatosan a gyógynövényekkel!
Egyes alternatív gyógymódok veszélyessé tehetik a gyógyszereket

A vényköteles gyógyszerekkel párhuzamosan szedett echinacea, kalcium vagy vas a legújabb kutatás szerint mellékhatásokat okozhat. Az eredmények alapján az orbáncfű, a lenmag, a magnézium és a ginkgo is rosszat tehet, ha ilyen gyógyszerekkel ötvözik.

Az International Journal of Clinical Practice szaklapban megjelent tanulmányból kiderül, hogy a népszerű alternatív orvosságok enyhe-súlyos szívpanaszokat, mellkasi fájdalmat, hasi fájdalmat és fejfájást okozhatnak különösen olyan betegekben, akik ezzel párhuzamosan központi idegrendszeri vagy szív-érrendszeri rendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszereket szednek. A warfarint, inzulint, acetil-szalicilsavat, digoxint és tiklopidint szedő betegek számoltak be a legtöbb mellékhatásról az alternatív orvosságokkal illetve étrend-kiegészítőkkel együtt alkalmazva.

A kutatást vezető Dr. Hsiang-Wen Lin, a tajvani Gyógyszerésztudományi Egyetem munkatársa elmondta, hogy a kettő ötvözése befolyásolja bizonyos típusú gyógyszerek felszívódását, eloszlását, feldolgozását és kiürülését a szervezetben. A szakértők ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy az eredmény valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, és az embereknek tisztában kell lenniük az ezzel járó egészségügyi kockázatokkal. (...)

Lin azt is hozzátette, hogy a gyógynövény alapú orvosságok és az étrend-kiegészítők használata rendkívüli mértékben megugrott az elmúlt két évtizedben. Az Egyesült Államokban például a becslések szerint a krónikus és daganatos betegségekben szenvedők több mint 50 százaléka fogyaszt ilyen készítményeket, és a többség a vényköteles gyógyszerekkel párhuzamosan szedi ezeket.

Hát ez így tényleg elég rosszul hangzik. Ha egyes gyógynövények ilyen veszélyesek, szükség van-e rájuk egyáltalán? De vajon tényleg ilyen veszélyesek-e, vagy csak a tények félreértelmezésének, téves beállításának lehetünk tanúi?

Félek, utóbbira elég nagy az esély. Kezdjük azzal, hogy - amint az eredeti cikk címéből és összefoglalójából is kiderül -  nem a gyógynövények mellékhatásairól, hanem gyógyszerek és gyógynövények kölcsönhatásairól van szó. A különbség hatalmas, mert kölcsönhatás csak akkor jelentkezik, ha a beteg egyszerre két szert szed. És hogy a kölcsönhatásba lépő szerek közül melyiket tekintjük bűnösnek, csak nézőpont kérdése.

Mint oly sokszor előfordul, a cikk szerzői a gyógynövényekre húzzák rá a vizes lepedőt. Pedig a felsorolt tünetek csak akkor jelentkezhetnek (és ez fontos, mert nem mindig és mindenkinél alakulnak ki!), ha a beteg a növényt_ÉS_a_gyógyszert együtt szedi.

Ha egy "állampolgár" rendszeresen köt bele másokba és verekszik a kocsmában, akkor általában verekedős alaknak tartják. Ugyanígy, ha X szernek sok másik szerrel van kölcsönhatása, akkor nem alaptalan elsősorban X-et felelőssé tenni az interakciókért. Ha innen nézzük, akkor a legtöbb kölcsönhatási esetben szereplő warfarin sokkal inkább tekinthető "hibásnak", mint a vele interakcióba lépő növények. A warfarin, amelynek hírhedten sok (több tucat gyógyszerrel leírt) kölcsönhatása van, jelentős véralvadásgátló hatása miatt azonban a mai napig fontos gyógyszer. Hozzá képest a kölcsönhatások szempontjából "legveszélyesebb" gyógynövény, az orbáncfű is kismiska. 

A cikkben az öt leggyakrabban kölcsönhatást produkáló növényként az orbáncfüvet, a páfrányfenyőt, a kavát, a gyűszűvirágot és a fűzfát azonosították. Kezdjük onnan, hogy a kavát az EU-ban és az USÁ-ban már betiltották, a gyűszűvirágot ma már egyáltalán nem használják a terápiában, Európában a fűzfakérget is alig. Marad tehát két igen jelentős gyógynövény, az orbáncfű és a páfrányfenyő. E kettőnél a gyógyszerkölcsönhatások megléte egyáltalán nem meglepő, és mivel hatásuk módja jól ismert, előre jósolható (és persze már alaposan dokumentált is), hogy mely gyógyszerek hatását gyengítik vagy fokozzák. Ha a kölcsönhatások ténye és jellege köztudott, könnyű kivédeni kialakulásukat, vagy megfelelő adagolással elkerülhetőek a nemkívánatos következmények. Egyetlen, a cikkben leírt kölcsönhatás sem hat az újdonság erejével, minden ott szereplő eset jól ismert tankönyvi példa. 

Ismert, hogy az orbáncfű fokozza bizonyos májenzimek működését, így több más gyógyszer gyorsabban bomlik le, ezért hatásuk gyengül. Az érintett gyógyszerek listája az orbáncfüvet tartalmazó gyógyszerek (!!!) tájékoztatójában megtalálható, és a kölcsönhatásokról a szakembereknek is tudniuk kell. A páfrányfenyő esetén még egyszerűbb a helyzet: annak vérkeringést javító hatása összefügg azzal, hogy fokozza a véralvadásgátlók hatásosságát, tehát egyáltalán nem meglepő és váratlan a cikkben leírt kölcsönhatás. (A magyar fordításban az Echinaceát és a lenmagot tévesen említik, ugyanis azoknak nincs sok kölcsönhatása, viszont sok esetben ellenjavalltak.)

És hogy mi mindebből a tanulság? Egyrészt az, hogy a gyógynövény-gyógyszer kölcsönhatások bemutatása meglehetősen egyoldalúra sikerült az angol cikkben, amelyben a növények a jó gyógyszerek hatását elrontó negatív szereplőként jelennek meg. Ugyanilyen erővel fordított is lehetne a szereposztás... Másrészt viszont igaza van a magyar címet adó szerkesztőnek: óvatosnak kell lenni a gyógynövényekkel (is), hiszen ezek között is vannak markáns hatású, figyelemre érdemes kölcsön- és mellékhatásokkal rendelkezők. Éppen ezért szerencsés, ha az ilyen növényeket megfelelő betegtájékoztatás után, szakember javaslata, mérlegelése alapján, kontrollja mellett használja a beteg. Az étrend-kiegészítők terjedésével ez a kontroll lazul, megszűnik, de ennek ellenére nem hinném, hogy "az embereknek" kellene tisztában lenni minden, az alkalmazással járó kockázattal...