elkerülhető-e a másnap?

2012.12.31., Szerző: kodpiszkalo

Szilveszter környékén sok újságcikk foglalkozik a másnaposság megelőzésének, kezelésének lehetőségeivel. Évről évre egyre több új módszerről olvashatunk, macskajajos embertársaink láttán azonban mégis az lehet az érzésünk, hogy nincs új a nap alatt, az új módszerek sem jobbak, mint a régi (nem) jól beváltak.

Az Index címlapján megjelent írás, miszerint spárgával (mármint a növénnyel) kezelhető a másnaposság, adta az apropót ahhoz, hogy kicsit közelebbről megvizsgáljuk a másnaposság okait, megelőzésének és enyhítésének lehetőségeit.

Kezdjük az alapokkal: a másnaposság az alkohol (kémiailag pontosabban: etanol) fogyasztásának következménye. Jóllehet az etanol is rendelkezik toxikus hatásokkal, a másnaposságot (és a hosszú távú károsodásokat) nem elsősorban maga a vegyület, hanem lebontási termékei okozzák. Az etanol lebontásának első lépésében két enzim, a CYP2E1 és az alkohol-dehidrogenáz (ADH) játszik szerepet. Az enzimek feladata, hogy az egyébként "magától" is lejátszódó átalakulást (az etanol oxidációját) igen lényegesen meggyorsítsák. Az említett két enzim közül utóbb a jelentősebb, hatására acetaldehid képződik az etanolból, amelyet egy további enzim, az acetaldehid-dehidrogenáz (ALDH) ecetsavvá alakít.

A fő problémát az acetaldehid felhalmozódása jelenti, ugyanis ha több alkohol kerül a szervezetbe, mint amit az ALDH átalakítani képes, a feldúsuló acetaldehid sejtekre kifejtett mérgező hatása a jól ismert tünetekben (hányinger, hányás, izzadás, szédülés, gyors pulzus) manifesztálódik. A másnapossághoz az alkohol okozta kiszáradás is hozzájárul (ezt fejfájásként éljük meg). Rossz minőségű ital fogyasztása esetén egyéb jelen lévő vegyületek is okozhatnak panaszokat. Az etanol mellett ugyanis egyéb alkoholok, aldehidek, ketonok is megjelenhetnek a házilag erjesztett, desztillált italokban, amelyek nem csak másnapossággal, hanem komolyabb következményekkel is járhatnak. A legveszélyesebb vegyület a metanol, amelyből az óvatlanul főzött házipálinkák akár jelentős mennyiséget is tartalmazhatnak (különösen, ha a cefre nem megfelelő, ráadásul a spórolós főző nem különíti el a metanolban dús rézelejét, alszeszt és előpárlatot a pálinkától...). A metanol az elmúlt hónapokban a bűnügyi rovatokban is szerepelt, de a cseh halálesetek oka nem a szakszerűtlen főzés, hanem a hamisítás volt.

A másnaposság kezelésére ajánlott módszerek sora végtelen, elég csak számba venni az ismerősöktől hallott tippeket és körülnézni az interneten (több mint 70 000 Google találat!). Néhány módszer magától értetődően hatásos: a kiszáradás vízivással, a fejfájás fájdalomcsillapítóval, a hányinger hányingert csillapító szerrel (például gyömbérrel) csökkenthető, de vajon van-e olyan csodaszer, amely garantáltan megelőzi vagy elfújja a macskajajt?

Elméletileg a panaszok csökkenthetőek egy olyan szerrel, amely fokozza az ADH és az ALDH enzimek működését. És éppen ez az, amit a spárgáról igazoltak az Index által idézett cikkben. A probléma "mindössze" annyi, hogy ezt patkánymájból kinyert enzimen bizonyították, és sajnos, ami a laboratóriumban, lombikban hatásos, nem mindig (sőt, az esetek többségében nem) hatásos emberen. Nos, hogy mire képes a spárga, nem tudhatjuk, mivel a bejegyzésünk alapját képező írás megjelenése (2009) óta újabb cikkel nem jelentkeztek a kutatók.

Egy módszer hatásossága úgy ítélhető meg a legbiztosabban, ha a gyógyszerek vizsgálatára kidolgozott módon, azaz randomizált, kontrollos vizsgálatban tanulmányozzák. Ezek lényege, hogy a módszert egy másik, már bizonyított módszerrel hasonlítják össze (aktív kontroll), vagy placebó (azaz valóságosnak látszó, de hatóanyagot nem tartalmazó) termékkel történik az összevetés. Aktív kontrollos vizsgálat esetén akkor tarthatjuk hatásosnak a vizsgált szert/módszert, ha legalább az aktív kontrollhoz hasonlóan hatásos, placebókontroll esetén a placebónál nagyobb hatásosság az elvárás. A hatásosság összehasonlítása természetesen sosem "ránézésre", szubjektíven történik, hanem statisztikai módszerekkel. Mindezen túl, a legmegbízhatóbbak azok a vizsgálatok, amelyek kettős vak elrendezésűek: sem a vizsgáló, sem a vizsgálatban részt vevő nem tudja, hatásos kezelést kap-e, így a szubjektív befolyás minimálisra csökkenthető. 

Nos, mindez ismeretében lássuk a medvét, azaz az embereken történő bizonyítást. Egy cikkben 15 olyan módszer hatásosságát vizsgálták, amelyről rendelkezésre álltak randomizát, kontrollos, kettős vak humán vizsgálatok. A vizsgált szerek gyógyszerek (propranolol, tropiszetron, tolfenaminsav), glükóz, fruktóz, borágóolaj, articsóka, fügekaktusz vagy élesztő kivonatát tartalmazó készítmények voltak. Az elemzés adatai lelombozóak: egyetlen kezelést sem találtak bizonyítottan hatásosnak, csupán a tolfenaminsav, a borágóolaj és az élesztőkészítmény eredményeit ítélték reményt keltőnek. Sajnos, az elemzés megjelenését követő években sem jelent meg olyan, áttörést jelentő cikk, amely alapjaiban változtatná meg a másnaposság kezelésének lehetőségeit.

Mit tehetünk akkor? Legjobb, ha követjük a fent említett elemzés szerzőinek tanácsát:

The most effective way to avoid the symptoms of alcohol induced hangover is thus to practise abstinence or moderation.

Azaz: a legjobb módszer az absztinencia vagy az alkoholfogyasztás mérséklése. És ha ez mégse sikerülne, válasszunk egy régi, többé-kevésbé jól bevált módszert...

Kép forrása: http://fitnessanddefense.com/remedy-for-hangover/

gyógyítja-e a rákot az aloe?

2012.12.29., Szerző: kodpiszkalo

Régi tapasztalat, hogy az álhírek gyorsan, széles körben terjednek és sokáig keringenek az interneten. Lehet cáfolni, érvelni, az észérvek kevésbé "penetrálnak", a féligazságok, ferdítések esetén azonban mindig akad valaki, aki továbbküldi ismerőseinek a fantasztikusabbnál fantasztikusabb történeteket, "hasznos" ismereteket. Ennek egyik jó példája az alábbi, aloéról szóló írás, amely több hónap után újra bepottyant a levelesládámba:

Az alábbi szöveg egy braziliai ismerősöm révén került a birtokomba. Íme: A Santo Domingoban megjelenő Listin diario a minap arról számolt be, hogy egy brazíliai ferences testvér, bizonyos Fray Romano felfedezte a rák ellenszerét. Egyébként az érdemes férfiú a beléni (Brazília) szeminárium professzora. Amint fény derült szenzációs felfedezésére a sajtó legott megrohamozta a szemináriumot, ahol Romano testvér készségesen elmondta, hogy felfedezésében nincs semmi rendkívüli. Egyszerűen visszatért az ősi, a természetben fellelhető növényekre épülő gyógymódokhoz. Azokhoz, melyeket a legnagyobb gyógyító, maga a teremtő Isten bocsátott mindnyájunk rendelkezésére. Receptjéért, tanácsaiért természetesen nem kér pénzt, ahogyan Jézus sem tette.
A gyógyító szer jótékony hatása már az első héten megmutatkozik, s mivel már eddig is nagyon sok ember egészségét visszaadta, receptjét Romano testvér felrakta a világhálóra is, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen. Íme a recept: Hozzávalók: fél vagy egy kilogramm virágméz, két nagy, vagy három kisebb levél aloe vera, három evőkanál konyak, whisky, vagy pálinka.

Elkészítés: Törüljük le a port és törjük le a töviseket az aloe vera levelekről (de nehogy meghámozzuk), majd késsel daraboljuk egészen apróra, aztán a mézet, az apróra vágott levéldarabokat és az italt öntsük egy mixerbe és addig mixeljük, amíg krémszerű, olajos sűrítménnyé válik. Ezt töltsük egy üvegbe és tegyük a hűtőbe, de akár szobahőmérsékleten is tárolhatjuk. A barát szerint naponta háromszor egy-egy evőkanálnyit igyunk meg belőle, legalább negyedórával a főétkezések előtt. Egy kúra tíz napig tart. Utána célszerű orvoshoz fordulni, hogy megbizonyosodjunk arról, valóban csökkent-e a tumor. A teljes gyógyuláshoz általában négy, egyenként tíznapos kúrára van szükség. A készítmény egyetlen mellékhatásaként piros foltok jelenhetnek meg a bőrön, de ezek teljesen veszélytelenek. Bár Romano testvér kifejezetten a rák ellen dolgozta ki, a készítmény nemrég egy huszonkilenc éves, sclerosis multiplexben szenvedő apácát is meggyógyított. Mivel a segítség mindenkinek egyformán jól jön, rákbeteg embertársainknak különösképp, kérlek, ezúttal tedd félre lustaságod, előítéleteid, és titkos másolatként, küldd tovább ezt a levelet, hogy mások is hozzájussanak. Jó egészséget adjon az Úr!

A növénnyel már foglalkoztunk részletesebben, itt röviden csak annyit, hogy az aloe több mindenre használható gyógynövény (székrekedéstől a bőrgyulladásig), de rák gyógyítására nem alkalmas. Ilyen jellegű gyógyhatását senki, sehol nem bizonyította, és a növény összetétele, hatóanyagainak jellege alapján nem is várható ilyen drámai hatás (persze az nagyon jó hír lenne, ha mégis igazolnák ennek az ellenkezőjét). Erről a körlevélről az Amindenit! blogon olvasható érdekes írás. Aki nem a tudományos bizonyítékok ("csupán" a józan ész) oldaláról közelít a kérdéshez, annak elgondolkodtató lehet, hogy Romano atya egy aloe termékek forgalmazásával foglalkozó cég "reklámarca"...

A kép forrása: http://www.aloe.si/romano-zago/ 

...aranyat, tömjént és mirhát... 2. rész.

2012.12.26., Szerző: kodpiszkalo

(A bölcsek) elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

A napkeleti bölcsek Jézusnak szánt egyik ajándéka, a mirha a Commiphora molmol (szomáliai balzsamfa) kérgéből kifolyó és levegőn megszilárduló, 2-10% illóolajat tartalmazó mézga-gyanta. A mirhát – kultikus és gyógyászati célokkal – évezredek óta alkalmazzák. Az ókori Egyiptomban balzsamozó szerként használták. Az ókorban a tömjénnel együtt az egyik legértékesebb árucikk volt. A Biblia többször említi, és ma is különböző vallások rituális füstölőszere, szent „olaja". Régóta alkalmazzák gyógyszerként Észak- és Kelet-Afrikában valamint az indiai ajurvédikus orvoslásban.

...aranyat, tömjént és mirhát... 1. rész.

2012.12.23., Szerző: kodpiszkalo

(A bölcsek) elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

Karácsony környékén különösen nem nehéz kitalálni, miről (kiről) is szól a történet: Jézus Krisztus születéstörténetének részletét olvashattuk, Máté evangélista leírása szerint.  De hogy mi is a tömjén és a mirha, azt talán kevesebben tudnák pontosan megmondani. Karácsonyi "minisorozatunkban" először a tömjént mutatjuk be.

Az indiai tömjén (latin nevén Olibanum indicum) a Boswellia serrata (indiai tömjénbalzsamfa) nevű fa kérgéből sebzés hatására kifolyó és levegőn megszáradt gumigyanta. A tömjén áttetsző, gömbölyded vagy szabálytalan alakú, akár 3 cm nagyságot is elérő darabokból áll, amelyek sárgás vagy vörösesbarna színűek lehetnek.

növényvédőszer a tápszerben?

2012.12.12., Szerző: kodpiszkalo

Döbbenetes hírt olvashattunk a naturahirek.hu-n: az oldal szakértői növényvédőszert azonosítottak néhány csecsemőtápszerben! És nem is kellett laboratóriumi vizsgálatokat folytatniuk, hiszen a gyártók nyíltan vállalták, hogy a réz-szulfát nevű vegyülettel egészítik ki a termékeiket! Íme a drámai tudósítás:

Miért van réz-szulfát – egy ismert gyomírtó, gombaölő és növényvédő szer- a tápszerben? És miért van büszkén feltüntetve a termékek címkéjén, mint feltehetően tápláló összetevő? Gombákat, vízi növényeket és gyökereiket, akváriumi halak és a csigák parazitáit, valamint algákat és baktériumokat, például az Escherichia colit is megölő réz-szulfát aligha való emberi fogyasztásra, még kevésbé csecsemők táplálására.

A csecsemőket gyakran "miniatűr felnőtteknek" tekintik toxikológiai kockázatértékelések szempontjából. Valójában ennél azonban sokkal érzékenyebbek a környezet káros hatásaira. Ahelyett, hogy csökkentenék vagy teljesen megszüntetnék az egyébként elkerülhető vegyi expozíciót csecsemők esetén, a vegyipar hangsúlya mindig az "elfogadható szintű kár" okozásán van- mintha létezne ilyesmi!

Ha tényleg így lenne, akkor ennél nem is lenne nagyobb gazemberség a világon. De vajon így van-e? Tényleg ennyire veszélyes anyagról van szó? Nem kell messzire menni, a Wikipediáról beszerezhetőek a lényegesebb információk:

saját vizét issza vissza?

2012.12.09., Szerző: kodpiszkalo

Aki azt hiszi, hogy az alternatív terápia kifejezés még nem járatódott le eléggé, az biztosan nem hallott még a vizeletterápiáról. Nem, nem a vizeletkiválasztással kapcsolatos betegségek kezeléséről van szó, hanem a kezelést a vizelettel végzik, közelebbről a vizelet szájon át történő alkalmazásáról (=megivásáról) van szó. A jámbor érdeklődő még akár komolyan is vehetné a dolgot, ha csak abból indul ki, hogy egy magát pszichológusnak tituláló (ergo középiskolát, egyetemet végzett, biológiát, élettant tanult) egyén honlapján olvassa mindezt.

A vizeletterápia, latinul uroterápia (amelyről Magyar László András kitűnő és élvezetes Különös gyógymódok kislexikona c. művében részletesebben is olvashatunk) a saját vagy idegen vizelettel belsőleg vagy külsőleg végzett ősi, a világ számos részén, nagyon sok betegség kezelésére alkalmazott gyógymód. Többek között olyan, a maguk idejében gyógyíthatatlan betegségek esetén is alkalmazták  (sikertelenül), mint a halálos torokgyík (amely ma már a védőoltásoknak hála eltűnt), a malária, vagy a C-vitaminhiány miatt kialakuló skorbut. A vizeletet Galénosz is ajánlotta kezelésre, de a 18. század közepére a terápiás alkalmazás visszaszorult. A 20. század elején John W. Armstrong javasolta újra a vizelet alkalmazását, de már csak a saját húgy fogyasztását ajánlotta. Napjaink reneszánsza az 1980-as évek Amerikájából indult, Bartnett és Adelmann természetgyógyászoknak "köszönhetően". Sajnos, hazánkba is eljutott, és többek között a már fent említett, az alábbiakban elemzendő honlap népszerűsíti ezt az egyidejűleg abszurd és perverz gyógymódot. Lássuk, miről is van szó:

régi, tehát jó?

2012.12.05., Szerző: kodpiszkalo

Egy tanácsadó fórumon (betegek adnak tanácsot egymásnak) az egyik gyomorsavtúltengéssel kapcsolatos érdeklődő kérdésére jó szándékú betegtársa Bakos Ferenc parasztorvos verses útmutatóját ajánlotta tanulmányozásra. A tananyag versbe szedése hasznos praktika a lexikális adatok megtanulására, ráadásul, ha nem kín a rím, még szórakoztató is lehet. Kérdés persze, hogy mennyire helytállóak egy képzetlen népi gyógyító   tapasztalatai? Valóban ez a hetven éves szöveg a jelenleg elérhető leghasznosabb forrás, ha a különböző betegségekre alkalmazható szerekről, módszerekről szeretnénk tájékozódni? Jómagam néhány éve hallottam először ezt a verset egy szakmai konferencia bankettjén, ahol nagy sikert arattak a rímbe szedett jó tanácsok. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy ez a valóban humoros költemény egyeseknek ma is etalonnak számít. De ha már így van, vettem magamnak a bátorságot, hogy a szerző iránti tisztelettel, de mai tudásunkat tükröző jegyzetekkel lássam el a művet. 

Világéletemben segítni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.

Bizony. Fűben-fában orvosság van. De azt néha elfelejtjük, hogy nem minden betegség gyógyítható sem fűvel, sem fával (mint ahogy gyógyszerekkel sem gyógyítható meg minden).