szódabikarbóna, citromlé: meddig fokozható?

2016.08.30., Szerző: kodpiszkalo

Az értéktelen egészségügyi tanácsokat osztogató weboldalaknak se szeri, se száma. A stupiditási lista élén nagy a tolongás, de egy viszonylag új versenyző nagy lendülettel tör élre: a ripost.hu Medicina rovatát szerkesztők olyan szintű dilettantizmussal írják a cikkeiket, hogy az már felveti a szándékos veszélyeztetés gyanúját (ingyen senki nem lehet ennnyire... tájékozatlan).

Itt van például az egyik tegnapi tudománytalan-fantasztikus cikk: Éle­tet ment így a szó­da­bi­kar­bóna: ke­verd cit­rom­mal! Ugye tudjuk, hogy a szódabikarbóna és a citrom külön-külön csodákra képes. Az egyik kiváló háztartási tisztítószer, utóbbi a limonádé, saláták és egyes levesek kimaradhatatlan alkotórésze. A citromlé ezen kívül egy egészséges élelmiszer (ami nem jelenti azt, hogy gyógyító hatású is - bár ezt sokan összekeverik...). Arra sajnos nem jók, amire oly sok honfitársunk hasznosnak véli: sem a citromlé, sem a szódabikarbóna nem gyógyítja a rákot. Persze, ha valaki ezzel ellentétes tévhitben ringatja magát, annak tetszetős lehet két csodás összetevő kombinálása, ami még csodásabb hatások elérésével kecsegtet. Csakhogy sajnos mindez nem igaz, sőt: a citromlé és a szódabikarbóna éppenséggel semlegesítik egymást...

tejallergia és protonok

2016.08.13., Szerző: kodpiszkalo

"Rosszul vagyok a tejtől. Biztosan tejallergiám van. Vagy laktózallergiám? Vagy tejcukorérzékeny lehetek? Vagy laktóz-intoleranciában szenvedek? Esetleg a tejérzékenység kínoz?" Ha az interneten, vaktában próbálunk tájékozódni, bizony, könnyen válhatunk bizonytalanná... Nem árt szakember tanácsát kérni, aki nemcsak azt magyarázhatja el, mi a különbség az allergia és az intolerancia között, hanem arra is képes, hogy megállapítsa, pontosan mi is okozza a tüneteket. S ha világossá válik az ok, étrendi és egyéb tanácsokat is tud adni ahhoz, hogy tünetmentesen és egészségesen élhessünk. Mindehhez "csak" jó dietetikusra és gasztroenterológusra van szükség. 

Sajnos, néha a szakemberek is öszetévesztik a szezont a fazonnal, ami könnyen összezavarhatja és elbizonytalaníthatja a  beteget. Nem árt például, ha a szakember nem keveri a tejcukor/tejfehérje-allergiát/intoleranciát (az előbbi szavak kombinálásából 4 "elméleti betegség" neve rakható ki, de a beteg legtöbbször csak az egyikben szenved). A valóságban két fő eset lehetséges: a beteg a tejben található fehérjére allergiás (túlérzékeny) vagy a tejcukorra intoleráns (érzékeny). A két állapot nagyon eltérő tünetekkel és hosszú távú következményekkel jár. A laktóz-intolerancia egyes esetekben elmúlik, vagy ha nem is történik meg ez a kedvező fordulat, a tünetek kordában tarthatóak (a laktóztartalmú élelmiszerek kerülésével vagy laktázenzim pótlásával). A tejfehérje-allergia esetén is gyakori, hogy megszűnik a túlérzékenységi reakció (a kisgyermekként tejfehérje-allergiások 90%-a "kinövi" a betegségét). Az allergia immunológiai okokra vezethető vissza, az intolerancia viszont alapvetően emésztési zavar. 

koffeinmentes-e a zöld tea?

2016.08.09., Szerző: kodpiszkalo

Az élvezeti célú teafogyasztás hazánkban is egyre népszerűbb: egymás után nyílnak a teaházak, és az üdítőitalok piacán is növekvő arányt képviselnek az ízesített jeges teák. A fekete tea mellett divatba jött a zöld tea is, amely az elmúlt húsz évben vált ismertté és kedveltté Magyarországon. Számtalan előnye között gyakran említik, hogy a fekete teával ellentétben nem tartalmaz koffeint, más közlések szerint pedig a koffeinnél jóval kedvezőbb hatású anyag, a tein található benne. A teint egy Oudry nevű kutató azonosította 1827-ben a tea élénkítő hatásáért felelős anyagként. Néhány évvel később kiderült, hogy a tein azonos az 1820 tájékán nagyjából egy időben többek által a kávéból tisztán előállított koffeinnel. A koffein szerkezetét egyébként Hermann Emil Fischer a 19. század végén azonosította, valamint megvalósította totálszintézisét is. Ennek nem kis szerepe volt abban, hogy Fischer 1902-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.

koffein = tein

Teaital előállítására legrégebb óta az Ázsiában honos örökzöld teacserje (Camellia sinensis) levelét használják fel. Az egyik legismertebb legenda szerint Buddha ivott először teát, akinek meditálás közben egy tealevél hullott a csészéjébe. Hasonló, de jobban dokumentált történet, amely szerint a teát Sen Nung kínai császár fedezte fel Kr. e. 2737-ben, akinek poharában lévő forró vízbe véletlenül beleesett a növény levele. Bár a tea történelmének kezdete ma már nehezen tisztázható, tény, hogy Ázsiában a teafogyasztás évezredek óta nem csak a kultúra, hanem az egészséges életmód része is.

jobb-e a szerves C-vitamin, mint a szervetlen?

2016.07.23., Szerző: kodpiszkalo

Hát persze, hogy jobb. Sőt, csak az a jó. Mivel csak szerves C-vitamin létezik.

Aki ebben egyetért, annak fölösleges is tovább olvasnia. Aki viszont felháborodik, vagy nem hiszi el "bemondásos alapon" mindezt, esetleg kételkedik abban, hogy szervetlen C-vitamin nem létezik, annak ajánlott kicsit részletesebben elmerülnie a témában.

A szerves és "szervetlen", és egy lépéssel továbbmenve a természetes és szintetikus C-vitamin szembeállítása alapvetően semmi mást nem szolgál, mint marketing célokat. A hazai C-vitaminpiac eléggé telített, sok száz termék verseng a fogyasztók pénzéért. Sikeres csak az lehet, aki kitűnik a tömegből: alacsonyabb árral, díszesebb csomagolással, szimpatikusabb reklámarccal - vagy pedig egy ordas nagy csúsztatással. Nem tudom, ki találta ki a szerves vs. szervetlen C-vitamin-hazugságot, és azt sem, hogy ki operált elsőként a természetes C-vitamin mítoszával, de mára ezek alaposan beivódtak a köztudatba. Számos cég próbál azzal tisztességtelen előnyt kovácsolni hogy a saját "szerves" vagy "természetes" C-vitaminját a versenytársak terméke elé helyezi.

köldökgyertya

2016.05.22., Szerző: kodpiszkalo

Van egy kis fölösleges pénze? Javaslom, ajánlja fel valamilyen jótékony célra. Persze van, aki nem ezt teszi: a papírpénz meg is gyújtható, sőt, a WC-n is le lehet húzni. De ami még jobb: teljesen haszontalan temékeket is vehetünk belőle. Sokakat ez nagyobb elégedettséggel tölt el, mintha tábortüzet raknának a megtakarításukból.

Az értelmetlen, haszontalan termékek között jelentős arányban találhatóak olyanok, amelyeket a vásárlók egészségük megjavítása érdekében vásárolnak. A fogyasztószerek pedig ezen az alkategórián belül is biztosan a dobogón vannak.

Sajnos, sokan képtelenek elfogadni, hogy kevesebb evéssel és több mozgással tehetünk a legtöbbet a testsúlycsökkentésért. Nem véletlenül: nem könnyű lemondani a finom falatokról, s a sportolásban pedig az a legrosszabb, hogy nagyon fárasztó. Hát nem könnyebb a kényelmes fotelben hátradőlve, csipszet majszolgatva bevenni egy fogyasztópirulát, vagy valamilyen, különösebb strapával nem járó hókuszpókusszal lefogyni? Hát de. S erre a pofonegyszerű felismerésre egészen nagy iparág épült.

önnek is jár a gyógyszerkönyvi minőség!

2016.04.28., Szerző: kodpiszkalo

A betegek, a vásárlók bíznak a gyógyszerészben és bíznak a gyógyszertárakban kapható termékek minőségében (az ún. "gyógyszerkönyvi minőségben"). Ez az oka annak, hogy sokszor olyan anyagokat is a patikában keresnek, amelyeket a sarki vegyesboltban is megvehetnének. Ők azok, akik megdöbbenéssel nyugtázzák, hogy az általuk ártalmatlannak vélt anyagokat (pl. aszkorbinsav, konyhasó, napraforgóolaj) a gyógyszerész egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben hajlandó kiadni számukra. Pedig a patikus nem tesz mást, mint betartja a hatályos jogszabályokat és rendelkezéseket.

Mi is az a "gyógyszerkönyi minőség"?

A Magyar Gyógyszerkönyv sok száz gyógyszeralapanyag leírását tartalmazza. Ezek között számos hatóanyag és sok ún. segédanyag is található (ide sorolhatóak a növényi olajok, a nátrium-klorid stb.). Függetlenül attól, hogy egy vegyület, egy anyag erős hatású hatóanyag-e vagy sem, a Gyógyszerkönyv szigorú minőségi követelményeket fogalmaz meg (pl. tisztaság, állandó minőség). A gyógyszertárakban kapható anyagok ezért is élvezik sok fogyasztó bizalmát.

Vannak ugyanis olyan előírások, amelyek megtiltják, hogy a gyógyszertárban gyógyszeralapanyagokat "kimérve" forgalmazzanak nem gyógyászati célra (pl. tartósításra, fogfehérítésre). Vagy ha ki is adhatóak, mindössze néhány grammot vagy millilitert kaphat az ennél nagyobb mennyiséget igénylő vásárló. A korlátozás azon a filozófián alapul, hogy a gyógyszeralapanyag alapvetően gyógyászati célra alkalmazandó. Azok az anyagok, amelyek önmagukban is használhatóak gyógyításra (pl. aszkorbinsav), csak korlátozott, gyógyászatilag indokolt mennyiségben adhatóak ki; amelyeket veszélyesnek vagy gyógyászatilag haszontalannak ítéltek (pl. szalicilsav, szódabikarbóna), egyáltalán nem forgalmazhatóak nem gyógyászati célra. 

piruvát, a zsírégetők királynője?

2016.04.25., Szerző: JéBarbi

MLM-terjesztők és testépítő webáruházak jóvoltából tett szert az utóbbi években nagy népszerűségre egy sokak számára ismeretlen vegyület, a piruvát. Anyagcsere-köztitermékből a fogyni vágyók csodafegyverévé vált, amely a kívánt alakot és erőt, egyszóval a vágyott testi tökéletességet hozhatja el a fogyasztók számára. Több „szakértő” edző is ajánlja fizikai teljesítményt fokozó, „anyagcserepörgető” szerként, azonban állításuk szerint a vegyület zsírégő aktivitását a szívre valamint a vérnyomásra gyakorolt jótékony hatása is kiegészíti. Az ígéret szép szó… Lássuk, mit tud belőle betartani a piruvát.

Mi is az a piruvát?

A piruvát egy olyan, minden sejtünkben megtalálható anyag, amely a fehérjék és szénhidrátok lebontása során keletkezik, majd tovább alakulva részt vesz az energiatermelő folyamatokban. A piruvát (a piroszőlősav savmaradéka) a sejtplazmában a laktát-dehidrogenáz enzim hatására tejsavvá alakulhat, valamint a mitokondriumba jutva a piruvát-dehidrogenáz segítségével acetil-koenzim A-vá dekarboxileződhet.

„A zsírégetők királynője”

Habár több forgalmazó is favorizálja a piruvátot, mint zsírégető szert, egyetlen egy összehasonlító klinikai vizsgálat sem áll rendelkezésünkre, amelyben a piruvát hatását más „zsírégető” szerekkel hasonlítanák össze . Sőt, abban az igen csekély számú, gyengén kivitelezett klinikai vizsgálatban is, amelyekben három szénatomos cukrok (triózok) testsúlyra gyakorolt hatását vizsgálták, többnyire együttesen alkalmaztak dihidroxiacetont és piruvátot. A vizsgálatokban a vegyületek keverékét az interneten olvasható dózisokhoz (3-6 g/nap) képest általában tíz-harmincszoros mennyiségben fogyasztották a kórosan elhízott vizsgálati személyek.