az élet iskolája

2017.02.05., Szerző: kodpiszkalo

Mi értelme van iskolába járni? Az életnek tanulunk, nem a tanárok kedvéért - elméletileg. A valóság persze néha ennek szöges ellentétét mutatja: előfordul, hogy olyan emberek, akikről feltételezhető, hogy kémiából legalább kettest kaptak az általános iskolában és a középiskolában, épp a lényeget nem értik. Azt a lényeget, amely birtokában képesek lennének értelmezni a körülöttük lévő világot. Ha az ehhez szükséges minimális tudás és készség hiányzik, akkor az ember nem érti, félelmetesnek találhatja környezetét: csupa fenyegető jelenség, vegyület, s hajlamossá válhat a szorongásra, paranoiára, rosszabb esetben összeesküvés-elméletek gyártására. S ha van közönsége, terjesztésére is... Kétségtelen, hogy az élet iskolájában is sokat lehet tanulni, de van, ami mégiscsak alapvetően az iskolapadban sajátítható el.

Jó példa minderre Schobert Norbert fitneszguru egyik facebook-bejegyzése.

C17H21NO4 ez a kokain vegyjele.C12H22O11 ez pedig a répacukoré. Érdekes, nem? Patkánykísérletekben a cukor az egyedek 80%-a esetén addiktív volt, míg a kokain csak a 20% esetében. Elgondolkodtató.

Később módosította a bejegyzést:

Két képlet és milyen hasonló. Érdekes, hogy patkánykísérletben a szacharóz addiktívabb.

Valóban elgondolkodtató. Kár, hogy nem gondolkodott el, mielőtt mindezt kiposztolta... Ahelyett, hogy mélyebb fejtegetésbe mennék, röviden leírom, mi lenne az a tudás, amellyel a középiskolai tananyag sallangjainak elfelejtése után is rendelkezni kellene:

• A vegyjel a kémiai elemek egy- vagy kétbetűs rövid neve. Így például a H a hidrogén, a C a szén, az N a nitrogén, az O az oxigén vegyjele.
• A szerves molekulák több atomból állnak, legegyszerűbben összegképlettel jellemezhetjük őket. Az összegképlet megmutatja, hogy egyetlen molekulában miyen atomok találhatóak, s azokból hány építi fel a vegyületet. Így a répacukor (szacharóz) összegképletéből megtudhatjuk, hogy 12 szén-, 22 hidrogén- és 11 oxigénatom összekapcsolódásával keletkezik. Az összegképet azonban nagyon kevéssé jellemez egy vegyületet: nem derül ki, hogy az atomok hogyan kapcsolódnak egymással, nem ismert a molekula térszerkezete sem. Pedig mindennek nagyon nagy jelentősége van: a szervezetünkben található receptorok, enzimek nem az összegképlet, hanem a szerkezet alapján ismerik fel a molekulákat, azaz ez az alapja annak, hogy egy anyagra hogyan reagál a szervezet.
  Ha mindezt egy nagyon suta hasonlattal szeretném megvilágítani: a testtömeg, a zsírszövet és az izomtömeg aránya ugyan jellemezhet egy embert, azonban ez alapján lehetetlenség megmondani, hogy rólam van-e szó, Pista bácsiról, vagy Rózsika néniről... 
•  A kémiai összegképletek hasonlatossága szerves anyagok esetén nem meglepő. Bár a szerves vegyületeknek sokféle definiciója létezik, az bizonyos, hogy a legtöbb szerves vegyület tartalmaz szenet, hidrogént és oxigént. Ha tehát ránézünk egy molekula összegképletére, és van benne C, H és O, ne lepődjünk meg: ez még semmiféle valós hasonlóságot nem bizonyít...
• De még akkor sem beszélhetünk valósi hasonlóságról, ha az összegképlet azonos: a C2H6O összetétellel az etanol és a dimetil-éter is jellemezhető. Míg előbbi számos szeszesital "hatóanyaga", utóbbi szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú, és egyéb kémiai, biológiai jellemzőiben is teljesen különbözik az etil-alkoholtól. Csúnya kifejezéssel ezeket szerkezeti izomereknek is nevezhetnénk, de ha ez már nem is rémlik, legalább annyira érdemes lenne emlékezni, hogy az összegképlet önmagában nem elegendő egy vegyület jellemzésére.

• A kokain és a répacukor összegképletében (ha a számokat nagyvonalúan figyelmen kívül is hagyjuk) van egy "aprócska" különbség: az N betű. A nitrogéntartalmú szerves vegyületekre jellemző, hogy általában markáns élettani hatásokkal rendelkeznek. Ennek az az egyik oka, hogy a  szervezetben számos ingerületátvivő anyag, és egyéb, a szabályozásban fontos vegyület nitrogént tartalmaz. Azok az anyagok, amelyekben nitrogén található (például a növényi alkaloidok) képesek lehetnek az ingerületátvivő anyagok receptoraihoz kapcsolódni, azon hatást kifejteni - ez sokszor mérgező hatásként figyelhető meg. A kokain is egy növényi alkaloid, amely a dopamin, noradrenalin és szerotonin szintjátt befolyásolja az agyban, ezzel magyarázató hatása.
• Ha más hasonlóság: a csimpánz és az ember DNS-e között kisebb az eltérés, mint a Norbert által hozott példában...

Frissítés: A bejegyzés megjelenése után rájöttem, hogy elkövettem egy hibát: az utolsó bekezdés túlságosan felületesre sikerült, ezért felhasználható a szacharózfüggőséggel kapcsolatos féligazságok igazolására (ez meg is történt Norbi Update facebook-oldalán). Ezért úgy döntöttem, ezt a bekezdést ma (2017. február 8-án) törlöm. Akit érdekel, hogy mi szerepelt a törölt részben, az alábbi szövegrész kijelölésével láthatóvá teheti.

Mint minden féligazságnak, az itt elemzett tömör bejegyzésének is van némi valóságtartalma. A répacukor a diszacharidok közé tartozó olyan vegyület, amely bizonyos dózisig nem károsítja a szervezetet. Ez a vegyület számos növényben természetes módon megtalálható. A répacukor a szervezetben glükózzá és fruktózzá alakul. Ha túl sok répacukrot (szacharózt) eszünk, a vérünkben túl magas lesz a vércukorszint (ez a glükóz koncentrációját jelöli), ami hosszú távon II. típusú cukorbetegséghez vezethet. Ez a betegség (nagyon leegyszerűsítve) azért alakul ki, mert a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei (ez a vegyület csökkenti a glükózszintet a vérünkben) a tartósan magas glükózszint esetén kimerülnek, károsodnak és el is pusztulhatnak. A tartósan magas glükózszint ilyen esetben állandósul, és károsítja a különböző szerveket, szöveteket, rontja az életkilátásokat. A túl sok répacukor fogyasztása nem jó, ez egyértelmű. Az is igazolt, hogy létezik szacharózfüggőség (ezt némelyek eufemisztikusan "édesszájúságnak" nevezik), s sajnos ezt a vegyületet a kölönböző cukrozott élelmiszerekben túl gyakran fogyasztjuk. Veszélyessége azonban nem említhető egy napon a kokainnal: a cukorfogyasztók jelentős része nem pusztul bele a függőségbe, míg a kábítószerfüggők testi és lelki leépülése, az egyéb szerek iránt is kialakuló függőség jól dokumentált. A szacharóz azáltal veszélyes igazán, hogy míg a kábítószerek a köztudatban veszélyes anyagokként vannak jelen, addig a cukor(túl)fogyasztás veszélyeivel sokszor még maguk a cukorbetegek sincsenek tisztában. S ha pedig igen, sokszor nincs elég akaraterejük, hogy kevesebb cukrot fogyasszanak. A cukor és a kokain addiktív potenciálját össze lehet hasonlítani (ezzel kapcsolatban történtek vizsgálatok), de az egésznek semmi köze a két anyag kémiai hasonlóságához. A cukorfogyasztás elleni harcnak számos módja van, de a tévinformációk terjesztése nem tartozhat az elfogadható eszközök közé...