a medvetalp nem játék

2014.06.27., Szerző: kodpiszkalo

„Vigyázat, veszélyes! Vakságot és kiütéseket okozhat!” – ilyen feliratú táblákkal figyelmeztetik a lakosokat a Tisza-menti Gergelyiugornyán. (...) Balogh Lajos botanikus a Híradónak elmondta, ha valaki megsérül a növény miatt, célszerű orvosi segítségért folyamodnia. „A növény nedvének a bőrre kerülésével, vagy egyáltalán a növény érintésével okoz heves bőrgyulladást, hólyagosodást, égési sérüléseket, amelyeket ha megtapasztalunk, mindenképpen orvoshoz kell fordulnunk.

Eredménnyel gyógyítható, de oda kell rá figyelni” – mondta a szakember. A növény nedve súlyosabb esetben vakságot, sőt egyes vélemények szerint akár bőrrákot is okozhat. A kaukázusi medvetalp azért is veszélyes, mert nagyon gyorsan szaporodik. 

Hasonló hírekkel találkozhattunk az elmúlt napokban erről a sokak által kevéssé ismert növényről, a kaukázusi medvetalpról. És most kivételesen csak kicsit túloznak a híradások: ugyan egykönnyen nem fogunk megvakulni (meghalni sem) a növénytől, de ettől még nagyon veszélyes.

Két szempontból is az: egyrészt azért, mert az ún. özönnövények közé tartozik. Az özönnövények (más néven inváziós vagy adventív növények) jellemzően olyan fajok, amelyek természetes előfordulási helyüktől távol megtelepedve, a kialakult ökológiai egyensúlyt felborítva rendkívül gyors módon kezdenek terjedni, és ez gyakran az őshonos növények kiszorulásával jár. Ritkán előfordul, hogy őshonos növények szaporodnak el túlzott mértékben, de sokkal jellemzőbb az adventív, az új élőhelyen kár- és kórokozóktól, "versenytársaktól" nem fenyegetett növények túlságos térnyerése. A globalizációval az özönnövények terjedése egyre gyorsabb, mivel a világot behálózó kereskedelmi kapcsolatok révén a magvak több ezer kilométerre is könnyedén eljutnak. A hazánkban legveszélyesebbnek ítélt özönnövények 33-as listáján olyan jól ismert fajokat találunk, mint a bálványfa, a gyalogakác, a kanadai aranyvessző, a selyemkóró és az ürömlevelű parlagfű. Az, hogy egy fajt veszélyesek minősítettek a lista összeállítói, nem feltétlenül jelenti azt, hogy közvetlenül veszélyezteti az egészséget, sőt. A listán találunk gyógynövényeket is, ilyen például a kanadai aranyvessző, vagy (mező)gazdasági szempontból jelentőset (akác). De vannak olyan fajok is, amelyek nem csak az ökológiai egyensúlyt veszélyeztetik, hanem egészségkárosítóak is lehetnek: ilyen a parlagfű és a kaukázusi medvetalp (amely nem véletlenül érdemelt külön fejezetet az Özönnövények c. könyvben).

A kaukázusi medvetalp, latin nevén a Heracleum mantegazzianum Nyugat-Kaukázusból származó faj, amely a 19. század elején dísznövényként került az európai botanikus kertekbe. A kontinens több országában már az 1800-as években megfigyelték kivadult példányait. Jelenleg Nagy-Britanniában, Németországban, Dániában és Svédországban jelent igazán komoly problémát terjedése. Hazai előfordulásáról először 1880-ban számoltak be, majd a 20. század második felében váltak gyakoribbá az ezzel kapcsolatos adatok. Zirc és Csesznek környékén, a Zemplénben és a Mátrában, valamint a Felső-Tisza-vidéken dokumentálták a megjelenését. A mostani híradásokban is utóbbi helyről jelentették előfordulását. 

A kaukázusi medvetalp igen "versenyképes" faj. Az európai flóra legmagasabb (akár az 5 métert is elérheti!) lágyszárú növénye, amely hatalmas leveleivel leárnyékolja a talajt, így könnyen kiszorítja fényigényes versenytársait. Ha nagy területen terjed el, hatékonyan csak gyomirtókkal szorítható vissza (a kaszálás, azon kívül, hogy veszélyes is lehet, nem igazán hatásos), egy-egy példány a legkönnyebben úgy irtható ki, ha gyökerét kb. 10 cm-vel a föld alatt elvágjuk.

Az emberre elsősorban azért veszélyes, mert olyan anyagokat tartalmaz (gyakorlatilag a teljes föld fölötti része), amelyek erősen fényérzékenyítő hatásúak. És ehhez a növényt nem kell megenni, elegendő, ha a hajtás kontaktusba kerül a bőrrel. A benne lévő furokumarin típusú vegyületek fokozzák a bőr fényérzékenységét, ezért a napsütés hatására az érintett területek leégnek, akár súlyos, nehezen gyógyuló, hólyagos égési sérülések is keletkezhetnek. Ezt legkönnyebben úgy előzhetjük meg, ha ismerjük a növényt és elkerüljük. Ha mégis "kapcsolatba kerültünk" a medvetalppal, az a legfontosabb, hogy legalább 1 napig óvjuk a napsütéstől az érintett testrészt. Ha így teszünk, az égési sérülés nem alakul ki. Ha későn (vagy egyáltalán nem) eszmélünk, az égési sérülés enyhébb esetben ellátható az otthon elérhető spray-kkel, kenőcsökkel; ha súlyosabb a helyzet, például hólyagosodás esetén, orvoshoz kell fordulni. A vakság, bőrrák szerencsére nem reális veszély, de jobb vigyázni: ahogy a medve, úgy a kaukázusi medvetalp sem játék.

Kép forrása: wisplants.uwsp.edu és cabi.org