kövirózsa - rejtőzködő gyógyhatás

2014.04.14., Szerző: kodpiszkalo

A gyógynövényekkel foglalkozó kutatók egyik fő célja, hogy felderítsék a jól ismert népi gyógynövények hatásmódját, hatóanyagait, és embereken végzett vizsgálatokban felmérjék hatásosságukat. A törekvéseket gyakran siker koronázza (ezt igazolja a modern orvoslás részének tekintett több tucat gyógynövény), de néha még a látszólag evidens gyógyhatások bebizonyítása is várat magára és meglepő nehézségekkel jár. Erre jó példa a kövirózsa, ez az évelő növény, amely nálunk csak a Villányi-hegységben él vadon, de falakon, háztetőkön és kertekben sok helyütt találkozhatunk vele. (...) A népi gyógyászatunkban fülfűként is ismert kövirózsa leveleinek kipréselt és fülbe csepegtetett nedvével ma is sok helyütt csillapítják a fülfájást, de különböző eredetű sebek kezelésére (égett, vágott stb.) és rovarcsípések okozta viszketések megszüntetésére is ismert házi orvosság.A növény fő felhasználási célja a Kárpát-medence magyarlakta területein ugyanaz. Egy Szeged környéki gyűjtés szerint "fülfájás esetén a kűrózsa, azaz kövirózsa, népi nevén fülbecsöppentő nedvét csavarták a beteg fülbe."
Több száz kilométerrel odébb, Csíkszentdomokoson "leveleiből kicsavart levét a fájós fülbe csepegtették". De nem csak nálunk, hanem más országokban, kontinenseken is ugyanilyen célra alkalmazták: az észak-amerikai cseroki indiánok a növény préslevével fülfájást kezeltek, és ugyanilyen tradíciót Horvátországban is leírtak. Svájcban a kipréselt levet borogatásként használták.

Úgy tűnik, a kövirózsa régóta a különböző népek népi gyógyászatának a része, és nem valószínű, hogy hagyományos alkalmazása egyazon forrásra lenne visszavezethető. Sokkal valószínűbb, hogy ezeken a földrajzilag távoli helyeken a növény gyógyászati hasznára egymástól függetlenül figyeltek fel. Ennyire egybecsengő felhasználás esetén joggal feltételezhető: nem véletlenül és nem alaptalanul használták, használják a növényt fülfájásra. Mivel a hatásosság fülfájásnál eléggé könnyen ellenőrizhető, hatástalanság esetén már régen feledésbe merült volna a kövirózsa, mint gyógynövény.

És hogy mit bizonyítottak tudományos vizsgálatokban a növény hatásáról? Hát, nem sokat. Patkányokon antinociceptív (fájdalomérzést megszüntető) és gyulladáscsökkentő hatását igazolták szegedi kutatók, ugyanakkor ezek az aktivitások nem nagyon markánsak. Budapesti kutatók az antinociceptív hatás kimutatásán túl a növény összetételét vizsgálták - és megállapíthatjuk, hogy már ezzel a két cikkel is kövirózsakutató-nagyhatalomnak számítunk, mivel a PubMed adatbázisában összesen 11 közleményt találunk a növényről. Embereken végzett vizsgálatról egyetlen cikk sem számol be. Hatóanyagai, hatásának módja máig nem ismert, ezek feltárása a jövő feladata.

Mi következik mindebből? Egyvalami biztosan nem: a bizonyítékok hiánya nem bizonyíték a hatástalanságra. Ez az, amit sokan, sokszor elfelejtenek, vagy figyelmen kívül hagynak. Ugyanakkor a másik véglet is ugyanilyen tévút: nem tekinthetünk minden növényt gyógynövénynek mindaddig, amíg valaki be nem bizonyítja róla, hogy hatástalan vagy éppenséggel mérgező. Nem árt, ha ilyen kérdésekben elfogulatlanul, a rendelkezésre álló összes adat bitrokában ítélünk. A hagyományos gyógyászat megfigyelései sokszor nagyon hasznosak lehetnek (feltéve, hogy nem valamiféle termékpromóció eszközeiként rángatjuk elő hajuknál fogva őket). A kövirózsa jó példa arra, hogy esetenként épp a népi gyógyászat jól megalapozott és dokumentált megfigyelései emelhetnek ki egy gyógynövényt a bizonyítatlan hatású növények százai közül a további célzott kutatásra érdemes növények szintjére.

Kép forrása a wikimedia