van-e nyírfacukor a nyírfában?

2012.04.23., Szerző: kodpiszkalo

Bár a kérdés abszurdnak tűnik, a nyírfa (Betula) fajok fő összetevői között nem találjuk meg a nyírfacukrot, kémiai nevén a xilitet (angolul xilitol). Miért nevezték el mégis erről a fáról, és tényleg annyira előnyös-e használata, mint amilyennek a reklámok állítják?

A xilitet  elsőként Emil Fischer (aki később Nobel-díjat kapott, de nem ezért) állította elő bükkfaforgácsból. Vele nagyjából egy időben Bertrand francia vegyész is előállította tölgyfaforgácsból az anyagot. Így tehát a xilitnek "születésekor" nem sok köze volt a nyírfához. A vegyület neve azonban utal arra, hogy fából nyerték: a görög xyl(on) szó fát jelent, az -itol végződés pedig arra utal, hogy a cukoralkoholok közé tartozó anyagról van szó.

A xilit nyírfából is előállítható, sőt ez a nyersanyag jó forrásnak számít, mivel a fa nagy mennyiségű xilánt tartalmaz. A xilán, amely egy xilóz alapegységekből felépülő összetett cukor, xilózzá bontható le (hidrolízissel), majd ennek redukálása eredményezi a xilitet. Egyébként számos gyümölcs, zöldség tartalmaz xilitet, de ipari méretű előállítása  xilózból gazdaságosabb.

Napjainkban leggyakrabban nyírfából, kukoricaszárból és a kipréselt cukornád maradékából állítják elő, mivel ezek az alapanyagok nagy mennyiségű xilózt tartalmaznak. Az internetes fórumokon éles "hitviták" folynak arról, hogy a kukorica-eredetű vagy a nyírfából nyert xilit-e a jobb. Ennek a vitának természetesen nincs értelme: ha a termék tiszta xilitet tartalmaz, teljesen mindegy, miből gyártják, mert ennek az egyszerű, ötértékű cukoralkoholnak nincs emlékezete... A genetikailag módosított kukoricától való félelem miatt sokan (főleg Amerikában) a fából előállított xilitet preferálják, de ennek sincs túl nagy racionalitása, ugyanis a génmanipuláció elsősorban a növények fehérjetermelésére hat, a xilit szerkezetére pedig egyáltalán nincs befolyással.

Miért vált divatossá és miért előnyös a xilit fogyasztása? Elsősorban azért, mert bár kellemes, utóízmentes édes íze van, a kalóriatartalma a répacukorénak mintegy 70%-a, a vércukorszintet pedig jóval kevésbé emeli, mint a répacukor (nádcukor, kristálycukor, kémiailag szacharóz) vagy a szőlőcukor (utóbbiak glikémiás indexe 70, illetve 100, a xilité kb. 10). Kalóriatartalma alacsonyabb, mint a szacharózé, nem mérgező, napi több 10 g (ez meghaladja az édesítésre felhasznált átlagos mennyiséget) több éven keresztüli fogyasztása esetén sem figyeltek meg káros hatásokat. Mindez - a cukorbetegek és fogyókúrázók szempontjából - már önmagában elegendő lenne arra, hogy népszerű, előnyösen alkalmazható édesítőszer legyen, de ezen kívül számos más kedvező hatással is bír.

Legalaposabban vizsgált hatása a fogszuvasodást és fogkőképződést gátló aktivitás, amit számos, embereken elvégzett tanulmány igazol. Összességében elmondható, hogy napi 1-67 g xilit elfogyasztása a fogszuvasodás kockázatát 30-85%-kal csökkentette. Az egyik legnagyobb szabású vizsgálatban (ez volt az 1970-es években lefolytatott ún. Turku vizsgálat) az étrendben a szacharózt teljes egészében xilitre cserélték, és a vizsgálat 2 éve alatt jelentősen kevesebb fogszuvasodást figyeltek meg a kontrollcsoporthoz képest (akik normál étrendet kaptak). Az átlagosan napi 50 grammos mennyiségben tartósan fogyasztott xilitnek nem írták le nemkívánatos hatásait.

A fogszuvasodás-gátló hatás oka máig nem teljesen feltárt, ezzel kapcsolatban több elmélet létezik. Az egyik szerint a xilit hatásának lényege, hogy a szájban élő, cukorból savat termelő mikroorganizmusok nem képesek lebontani. Mások szerint - és ezt is alátámasztják kísérletes adatok - a cukoralkohol gátolja a szuvasodást okozó baktériumok szaporodását. A két előbb említett hatás feltétele, hogy a xilit tartósan érintkezzen a szájüregben lévő mikróbákkal. Erre a célra kiválóan alkalmasak a xilittartalmú rágógumik. De meglepő módon nem csak rágógumizók esetén figyeltek meg kedvező hatást: hasonlóan alacsony (a kontrollnál 30-45%-kal ritkább) a fogszuvasodás xilittartalmú édességet fogyasztók körében is. Az is váratlan volt, hogy a xilitet fogyasztók fogában fokozott remineralizációt (a fog ásványianyag-tartalmának növekedését) figyelték meg, és meglepő módon a fogszuvasodás még évekkel a vizsgálatok lezárulta után is ritkább volt azok körében, akik xilittel kiegészített ételeket/rágógumit kaptak. Az mindenesetre bizonyos, hogy a xilit fogszuvasodást megelőző hatása a szorbittal (rokon szerkezetű  cukoralkohol, szintén használják édesítőszerként) összehasonlítva is jelentős, ami arra utal, hogy hatása még nem teljesen feltárt, többé-kevésbé specifikus hatásokkal magyarázható.

A kellően alátámasztott előnyös hatásokon kívül van néhány, kevéssé meggyőzően igazolt felhasználás is. Bár több irányú, ígéretes vizsgálatok vannak folyamatban a xilittel, ott azért még nem tartunk, hogy oldatát orröblítésre használjuk. Jobb, ha egyelőre nem tartjuk többre, mint ami már igazolt (és ez sem kevés): egy alacsony kalóriatartalmú, vércukrot kevéssé emelő, a fogszuvasodás megelőzésében is jelentős, kellemes ízű édesítőszernek.

És a hátrányai? Nagyobb dózisban (napi több 10 g) hasmenést okozhat, és az ételek elkészítésénél sem mindig válthatja ki a kristálycukrot: nem karamellizálható, az élesztő nem bontja (nem kel meg a kenyér), tartósításra sem szokás használni. És végül: az ára kb. hatszorosa a szacharózének és háromszorosa a szorbiténak...