hatásosabbak a rákgyógyszerek a nemtudjuk-miknél?

2017.08.16., Szerző: kodpiszkalo

cancer-389921_640.jpgA daganatos betegeket megtévesztők elleni küzdelem fontos dolog, de nem mindegy, hogy milyen módon és ki ellen küzdünk. Az első szempontnál maradva: jogos igény, hogy csak olyan szereket, módszereket alkalmazzanak a betegek kezelésére, amelyek hatásosságát, biztonságosságát megfelelő minőségű vizsgálatokkal igazolták. 

A hivatalos gyógyászat eszközei a gyógyszerek; minden, ami ezen kívül van: alternatív szer. Szokás néha alternatív és komplementer szerekről is beszélni attól függően, hogy a gyógyszerek mellé, vagy azok helyett alkalmazzák ezeket a készítményeket. Az alternatív szerek és módszerek spektruma rendkívül széles: megtalálhatóak rajta teljesen képtelen, garantáltan hatástalan és veszélyes szerek, és potenciálisan olyanok is, amelyek hatásosak, csak ezt nem igazolták (még?) megfelelő módon. Ha az alternatív szer hatástalan, akkor a beteg rosszul jár, hiszen (ha jól van megválasztva a kezelés) a hatásos gyógyszer szedésének előnyeitől esik el a beteg. S ha daganatos betegségről van szó, ez az életébe is kerülhet.

Nagyon hasznosak azok a vizsgálatok, amelyek arra próbálnak választ keresni, hogy az alternatív szerek, módszerek mennyire hatásosak a már elfogadott gyógyszerekhez viszonyítva. Az ilyen vizsgálatok eredményei alapján a hatástalan szerek sorsa a feledés, a hatásosaké pedig a hivatalos gyógyszerré válás - kellene, hogy legyen. Sajnos, az ilyen kutatás kevés, részben épp azért, mert az alternatív bizniszben érdekeltek számára nem feltétlenül éri meg ilyenekbe fektetni, ha befektetés nélkül is megy az üzlet (a dolog ennél persze bonyolultabb, mert bizonyos szerekbe a szabadalmaztathatóság hiánya miatt nem is lenne érdemes invesztálni - sajnos).

Vannak olyan vizsgálatok, amelyek elolvasása után az az első gondolatom: erre kár volt időt fecsérelni. A minap jelent meg a Yale Egyetem kutatóinak cikke (magyar ismertetője itt) a bizonyítékokon alapuló rákterápiák és az alternatív módszerek hatásosságának összehasonlításáról. Na, ez a cikk pont az előbb említett kategóriába tartozik.

A kutatók 840 olyan rákos beteg túlélését hasonlították össze, akik egy része modern rákterápiában részesült, más részük csak alternatív  szereket alkalmazott. Előbbiek 78,3 százaléka volt életben a diagnózis után öt évvel, utóbbiaknak csak 54,7 százaléka. A verdikt egyértelmű: az alternatív módszerek hatástalanok.

Nos, a helyzet nem ennyire egyszerű. A baj az, hogy a vizsgálatot tervezők mintha alapvető dolgokkal nem lennének tisztában, vagy figyelmen kívül hagynák ezeket. A legfőbb probléma az, hogy az alternatív szerek, módszerek nagy csoportját egy kalap alá veszik, egyáltalán nem nézték meg, hogy a betegek mit alkalmaztak (pedig az auramasszázstól a gyógygombákig elég széles a kör és a vélelmezhető hatásosság mértéke!). Másrészt probléma, hogy egyes ráktípusok esetén is vizsgálták a hatásosságot, s megállapították, hogy daganattól függően az alternatív kezelések és a hagyományos terápia hatásossága közötti különbség eltérő lehet. Ez megint egy olyan megállapítás, amelynek megalapozottsága kétséges: mi van akkor, ha a tüdőrákos alternatívok nagy része pránagyógyászhoz járt, a prosztatarákosok meg döntően piócával kezelték magukat? Mivel egyáltalán nem vizsgálták, hogy a betegek milyen alternatív szereket alkalmaztak, az általánosító, ráadásul még egyes daganattípusokra levont következtetések is hamisak. Ha nagyon sarkítani akarok, akkor akár az is előfordulhat, hogy az összes vizsgált esetben auramasszázst alkalmaztak - ennek hatástalanságából mi következik az összes többi módszerre? Harmadrészt (s ez az egyik legnagyobb gyengeség): nem vizsgálták, hogy a modern terápiát alkalmazók szedtek-e egyéb (komplementer) szert az előírt terápia mellé. Elvileg ez is befolyásolhatja a végeredményt, szertől függően eltérő mértékben, akár negatív irányba is.

Még mielőtt bárki félreértené: nem az alternatív szerek melletti védőbeszédet olvashattak. Egy daganatos betegnek az a legjobb esélye, ha orvoshoz fordul, hiszen így részesülhet a legjobb eséllyel gyógyulást nyújtó kezelésben. Elég jó rálátással rendelkezem a hazai alternatív palettára, s ez alapján az a benyomásom: a szerek jó része esetén esély sincs arra, hogy valaha gyógyszerré váljanak. Az általánosító ítélkezés azonban tudományosan, az ilyen kutatások pedig módszertanilag elfogadhatatlanok. Ha elvárjuk, hogy az alternatív szerek gyártói tudományos igényességgel bizonyítsák szereik hatásosságát, ne tudományosan igénytelen módon mondjuk ki felettük az ítéletet!

3 komment

sosemvolt vitaminok

2017.08.13., Szerző: kodpiszkalo

nutrient-additives-505124_640.jpgA huszadik században, a vitaminok felfedezése után a vitaminhiányból adódó betegségek aránya jelentősen csökkent a nyugati világban. A lakosság zöme rendszeresen vagy rendszertelenül multivitamin-készítményeket fogyaszt, a tudatosan táplálkozók pedig törekszenek arra, hogy az étkezéssel fedezzék vitaminigényüket (amennyire lehet). Ma már egy általános iskolás is tudja: a vitamin olyan anyag, amelyre kis dózisban szükségünk van az egészségünk megőrzéséhez, s amelyet a szervezetünk nem képes elegendő mennyiségben előállítani. 

A vitaminok fogalma, az ebbe a kategóriába sorolt anyagok köre az elmúlt évtizedekben változott. Jelenleg 13 vitamint tartunk számon, de a vitaminkutatás történetét tanulmányozva számuk jóval jelentősebbnek tűnhet. A vitaminok száma ugyanis egy ideig nőtt, majd csökkenésnek indult. Vannak vegyületek, amelyeket korábban vitaminnak tartottak, ma viszont már nem. Ennek oka lehet az, hogy az adott anyagból nagyobb mennyiség rendszeres bevitelére van szükség (ezek az elfogyasztandó  mennyiség miatt nem minősülnek vitaminnak), de az is megesett, hogy kiderült: a vitaminnak gondolt vegyület nem esszenciális. A vitaminkutatás hőskorában (ez a 20. század első évtizedeire tehető) extrém összetételű étrendek alkalmazásával, állatkísérletekben próbálták bizonyítani, hogy bizonyos anyagok hiánya hiánybetegséget okoz, pótlásuk viszont tüneteket szüntet meg. Gyakran előfordult, hogy két vagy több vitaminról kiderült, kémiailag lényegileg azonosak, de az sem volt ritka, hogy a vitaminnak titulált anyagról kiderítették: kémiailag nem egységes, hanem vegyületkeverék, amelynek csak egyetlen komponense aktív biológiailag.

Mivel a vitamin hívószó, a termékek reklámjaiban és marketingjében egyre több olyan vegyület tűnik fel vitaminként, amelyeket ma (már) nem tartunk annak - vagy sosem voltak vitaminként számon tartva. Jelen írás arra vállalkozik, hogy röviden bemutassa a vitaminnak titulált, de az egészség fenntartásához külső forrásból nem feltétlenül pótlandó (vagy egyszerűen nem létező) anyagokat. Íme a sosemvolt vitaminok (valószínűleg nem teljes) listája:

  • B4-vitamin: korábban az arginin és glicin, valamint a riboflavin (B2-vitamin) és piridoxin (B6-vitamin) keverékét nevezték B4-vitaminnak. Az arginin és glicin nem esszenciális aminosavak.
  • B7-vitamin: egy, a galambok emésztését javító anyagot illettek ezzel a névvel; összetételét nem azonosították; I-vitaminként is ismert; a biotin nevű vitamint is szokták B7-vitaminnak nevezni.
  • B8-vitamin: az adenozin-monofosztátot (AMP) és az inozitolt nevezték B8-vitaminnak; nem esszenciálisak.
  • B10-vitamin: egyes források szerint para-aminobenzoesav (PABA); nem szükséges külső forrásból pótolni, mivel a bélbaktériumok megfelelő mennyiségben termelik; más források szerint a folsav és a B12-vitamin keveréke, amely csirkék növekedését fokozta.
  • B11 vitamin: pteroil-heptaglutaminsav (PHGA), a B9-vitaminként ismert folsav egyik formája. Szinonim neve chick growth factor (azaz csirkenövekedési faktor), mivel állatkísérletekben azt figyelték meg, hogy hiányában a csirkék növekedése lassabb.
  • B13-vitamin: orotsav, nem esszenciális.
  • B14-vitamin: kémiailag nem azonosított növekedési faktor (állatkísérletben fokozta a kísérleti egyedek növekedését).
  • B15-vitamin: pangámsav; fogyasztásának nincs bizonyított haszna (tehát nem vitamin), azonban egyes vizsgálatok szerint potenciálisan rákkeltő, ezért forgalmazását több országban tiltják.
  • B16-vitamin: dimetil-glicin (DMG), a glicin aminosav származéka, amelyet az emberi szervezet is képes előállítani.
  • B17-vitamin: a több növényben megtalálható amigdalin "álneve"; daganatellenes hatással reklámozzák, valójában azonban nem képes szelektíven elpusztítani a rákos sejteket. Megfelelően nagy dózisban halált is okozhat, mivel a szervezetben hidrogén-cianid keletkezik belőle. 
  • B20-vitamin: az L-karnitint illették ezzel a névvel; nem esszenciális.
  • B22-vitamin: az Aloe vera növény kivonatát nevezték így - feltételezhetően jól megfontolt marketingokokból...
  • B37-vitamin: állítólag Szabó Gyuri bácsi beszél róla előadásain, mint a parlagfű "vitaminjáról"; természetesen nem létező anyagról van szó.
  • Bc-vitamin: a pteroil-glutaminsavat nevezték így; más források szerint a rovarok növekedését fokozó karnitin neve (egyik sem esszenciális).
  • Bp-vitamin: antiperosis-faktor néven is ismerték; a szárnyasok csontejlődési rendellenességét enyhítették vele, valószínűleg kolinban és mangánban gazdag anyagkeverék.
  • Bf-vitamin: karnitin.
  • Bm-vitamin: mio-inozitol, nem esszenciális.
  • C2-vitamin: anti-pneumonia (tüdőgyulladás-ellenes) vitamin; kémiailag nem azonosított, bizonyítatlan hatású anyag, J-vitaminként is emlegették.
  • F-vitamin: az esszenciális zsírsavakat illették ezzel a névvel. Ugyan ezek a vegyületek valóban szükségesek az egészség fenntartásához, ma már nem tekintik vitaminnak, mivel jelentősebb mennyiségre van szükségünk belőlük. 
  • G-vitamin: riboflavin (B2-vitamin)-aktivitású anyagkeverék.
  • H-vitamin: valószínűleg a biotinnal azonos (vagy azzal azonos hatású) anyag.
  • I-vitamin: lásd B7-vitamin.
  • J-vitamin: lásd C2-vitamin.
  • L1-vitamin: a tejelválasztáshoz szükségesnek gondolt vegyület, valamilyen antranilsavszármazék, amelyet májból állítottak elő.
  • L2-vitamin: a tejelválasztáshoz szükségesnek gondolt vegyület, valamilyen adenozinszármazék, amelyet élesztőből állítottak elő.
  • M-vitamin: élesztőből előállított vérszegénységellenes faktor, kémiailag pterolil-glutaminsav (nem esszenciális).
  • N-vitamin: kémiailag nem azonosított, rákellenesnek feltételezett "vitamin".
  • P-vitamin: a hajszálerek épségét védő anyagok keveréke; kémiailag növényi flavonoidok amelyeket ma is használnak terápiás céllal, azonban nem tekintenek esszenciálisnak.
  • P2-vitamin: állítólag Szabó Gyuri bácsi szerint ez a parlagfű egyik hatóanyaga; fiktív vegyület.
  • Q-vitamin: a Q10-koenzim téves megnevezése. A Q10-koenzim a szervezetben hasznos feladatokat tölt be (elsősorban az energiatermelésben), de nem esszenciális.
  • R-vitamin: a folsavval azonos.
  • S-vitamin: a streptogenin fehérjével rokon, a szárnyasok növekedését fokozó faktor, nem esszenciális; az angol szlengben az (anabolikus) szteroidok megnevezésére is használják.
  • T-vitamin: penészgombákból és rovarokból kinyert, patkányokban a fehérjék hasznosulását javító anyag; kémiailag nem jellemzett, az ember számára nem esszenciális.
  • U-vitamin: a káposztából kinyert, fekély- (ulcus) és baktériumellenes hatása miatt vitaminnak tekintett, valójában nem esszenciális metil-metionin. 
  • V-vitamin: baktériumok növekedését fokozó, azonosítatlan anyag; az ember számára nem esszenciális. Az angol szlengben a Viagra és a vodka "álneve".
  • X-vitamin: az ecstasy (metiléndioxi-metamfetamin) nevű drog fedőneve az angol szlengben.

 

Felhasznált források: 

Gerald F. Combs: The Vitamins
Kelemen János: Vitaminok
Urban Dictionary

végleg bezárják az antalvali.com-ot!?!

2017.06.25., Szerző: kodpiszkalo

kep1.jpgNa jó, csak én zártam be épp az előbb a böngészőm bezár gombjára kattintva. Talán nem hazudtam túl nagyot, csak a hatásvadászat kedvéért nem bontottam ki a az igazság minden részletét. Egy biztos: sokkal többen kattintottak így az írásra, mintha csak azt írtam volna: Antal Valira hivatkozva részben indokolatlanul ijeszgetnek a paracetamollal.

Ma már a komolyabbnak tűnő lapok, weboldalak is alkalmaznak hatásvadász címeket. Ennek oka egyszerű: a figyelmefelkeltő, sokat ígérő címre többen kattintanak, ami viszont hirdetési forintokként realizálódik. Lassan hozzászokunk ehhez, és egy rettenetes, borzalmas, hátborzongató tartalmat ígérő cím hatására nem megy fel a vérnyomásunk. Nagyobb baj, hogy az olvasók jelentős része csak címeket olvas (még ha rá is kattint az adott hírre), így számukra a hír a hatásvadász címnek megfelelően elferdítve rögzül.

Jó példa erre tudatosanelok.hu nemrég közzétett "híre", amelyben Antal Valéria kozmetikusra hivatkozva közlik: 

Visszahívnak több paracetamol tartalmú gyógyszert, mert kiderült életveszélyesek!

Le mernék fogadni, hogy számos olvasó a cím elolvasása után bólint: hát persze, ez sejthető volt, csak baj van a gyógyszerekkel, megetetik velünk ezt a sok szemetet, a szemét gyógyszerlobbi, régen minden jobb volt, nagyapámék jól megvoltak a sok szemét gyógyszer nélkül, ésatöbbi, ésatöbbi. A cím természetesen ferdít, mint ahogy az írás többi része is (előbbiért a tudatosan élők, utóbbiért a kozmetikus a felelős).

"Az USA-ban egy anilinszármazék, a fenacetin, majd napjainkban a paracetamol a legelterjedtebb láz- és fájdalomcsillapító. (..) A fenacetin vesekárosító hatása miatt sok országban már teljesen kivonták a forgalomból. Nálunk a Dolor összetevőjeként még ma is forgalmazzák. Alkotórésze az Antineuralgica tablettának is".

A Dolor nevű gyógyszert már kivonták forgalomból, az Antineuralgica is csak elméletben létezik, a patikák polcain nem található meg (engedélyét nem vonták vissza, de nem gyártják). Jelenleg tehát nálunk sincs forgalomban fenacetint atratalmazó gyógyszer (mellesleg a fenacetin valóban eléggé elavult hatóanyag).

"A paracetamol Magyarországon először Rubophen néven több, mint 10 éve került forgalomba. 
Ma számos vény nélkül kapható, ún. meghűlés elleni kombinált szer alkotóeleme. Nagy dózisban a paracetamol máj- és vesekárosító. Terápiás adagban mellékhatás ritkán fordul elő, érzékeny egyéneken túlérzékenységi reakciók, pl. bőrvörösség, bőrkiütés alakulhat ki, ritkán asztma, orrnyálkahártya-duzzanat jelentkezik, nagy adagban azonban a májszövetelhalás következtében halálos májkárosodást is okozhat. Korai tünetei: étvágytalanság, hányinger, hányás, izzadás, általános gyengeség, rossz közérzet. 
Számos gyógyszer lebomlását, felszívódását megváltoztatja, szedésekor gondoljunk erre. 
Sajnos sokan nincsenek vele tisztába, hogy mennyi a nagy dózis! Egyes forró italporoknál már napi 3 pohárnyi is károsíthatja a szervezetet!!! Ezekkel kell vigyázni: (és itt következik egy hosszú lista a paracetamolt tartalmazó szerekről)."

Félni kell a paracetamoltól? Igen is, meg nem is, Ez a nagyon hatásos, megfelelően adagolva biztonságos fájdalom- és lázcsillapító az USÁ-ban évente több mint 50 000, jellemzően májkárosodással összefüggő gyógyszermérgezés (a betegek fele kórházban köt ki), és mintegy 500 haláleset közvetlen oka. Meglepő módon a jóval kisebb Egyesült Királyságban is hasonló a halálesetek száma, és ez annak hatására sem csökkent, hogy csökkentették az tabletták dobozonkénti számát. 

Pedig a túladagolást nem is olyan könnyű elérni: az ajánlott dózis (ami felnőtteknek 500-1000 mg, napi max kb. 4000 mg) sokszorosa esetén alakul ki a mérgezés.Felnőtt, májbetegségben nem szenvedő, a szert rövid ideig - max. 3 napig -  használó beteg szervezetét nem károsítja 3 adagnyi paracetamol (ez tulajdonképpen az ajánlott adagoláson belül van). Ha ezt többszörösen túllépjük, a paracetamol májkárosító hatású. Mivel túldozírozva a májban nem tud megfelelően lebomlani, mérgező vegyületté alakul, amely károsítja, elpusztítja a májsejteket. Ugyan van ellenszer a mérgezésre, de paracetamolmérgezésben a betegek sokszor tünetmentesek, vagy csak hányingerre panaszkodnak. Amikor már súlyosabb tünetek jelentkeznek, a beavatkozás elkésett: a májkárosodás akár visszafordíthatatlan is lehet. 

Mi lehet az oka, hogy egyes országokban ilyen nagy mértékben túladagolnak egy (megfelelően szedve biztonságos) gyógyszerkészítményt? A válasz nem egyszerű, de a hazai adatokat szemlélve találhatunk (rész)magyarázatot. Bár Magyarországon a hatóanyag az 1960-as évek óta forgalomban van (nem pedig 10 éve, mint Antal Vali gondolja), felhasználása 1996, a médiában történő szabad reklámozás kezdetétől ugrott meg igazán. Az ezredfordulón évente 30-50 mérgezéses eset fordult elő - ami 10 millió potenciális fogyasztóra vetítve, a nyugati adatokkal összehasonlítva nem is olyan vészes szám. A baj az, hogy ha a fogyasztói "tudatosság" (ez azt jelenti, hogy a beteg inkább saját döntés, mint a szakember tanácsa alapján választ) az USÁ-ban látható szintre fejlődik, akkor ebben a mutatóban akár be is érhetjük a korlátlan lehetőségek hazáját. Nincsenek illúzióim: amikor azt látom, hogy már legalább 15 éve ugyanazokkal az ócska termékbemutatós trükkökkel verik át honfitársaim ezreit, irreális lenne azt feltételezni, hogy a gyógyszervásárlásban és -fogyasztásban tudatosabbak lennénk. Nem várható el a fogyasztótól (azaz elvárható lenne, elvileg), hogy megnézze a gyógyszerek tájékoztatóját, és biztos, ami biztos alapon ne vegyen be egyidejűleg 4 különböző nevű, de ugyanúgy paracetamolt tartalmazó szert.

A valódi veszély tehát nem a paracetamol, hanem az, ha nem megfelelően (az adagolási előírásokat figyelmen kívül hagyva) alkalmazzuk. Ezért tehát nem kivonni kell a hatóanyagot, hanem tenni annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő túladagolás sem azért, mert a beteg nem tudja, mennyit kellene bevenni, sem pedig azért, mert jóhiszeműen egyszerre több paracetamoltartalmú készítményt szed. 

A 2000-es évek közepén, a vásárlók érdekeinek téves értelmezésétől vezérelve néhány gyógyszer (köztük paracetamoltartalmúak) forgalmazását lehetővé tették benzinkutakon, drogériákban. Mintha a jogszabályokat írók számára nem lett volna világos: a paracetamolkészítmények ilyetén "rászabadítása" a fogyasztókra - a túlfogyasztást gerjesztő reklámokkal együtt - egyértelműen fokozza a paracetamolmérgezések kockázatát. 

Ami most történt, az a címmel ellentétben nem a paracetamol betiltása, visszahívása, hanem mindössze arról van szó, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet döntése alapján ezek a készítmények (újra) csak patikákban lesznek kaphatóak. Ott ugyanis a szakemberek (a benzinkutasokkal, bolti eladókkal ellentétben) tájékoztatást adhatnak a helyes adagolásról és megelőzhetik azt, hogy a beteg egyszerre több, paracetamoltartalmú gyógyszert szedjen. 

vigyázat, paraziták!

2017.06.16., Szerző: kodpiszkalo

710252.jpgA paraziták igen veszélyesek, akár halált is okozhatnak. Szerencsére a nálunk élő paraziták nagy része nem ennyire veszélyes, többnyire csak megkeserítik az életünket. Például kicsalják a gyanútlan internetezők pénzét. Az ilyen csalásoknak sokféle módozata van, az egyik leghatásosabb, amikor a kliensre úgy ráijesztenek, hogy önként átulatalja a pénzét a rajta élősködőknek. Különösen aljas módszer, ha az ijesztgetés tárgya az egészség megőrzése - mert az egészség sok, nagyon sok pénzt megér...

A hazug embert könnyű utolérni, mégis sokan bedőlnek az átlátszó hazugságoknak. Erre jó példa az az oldal, amely parazitafertőzésekkel riogatva sóz rá a kliensekre egy (jó esetben csak) hatástalan teát. Ahhoz, hogy rájöjjünk, arra, hogy hazudnak nekünk, nem szükséges a téma szakértőinek lennünk: elegendő lenne rákeresni az interneten a "Közegészségügy Országos Intézményé"-re és idézett "vezető kutatójának" nevére, s rájönnénk: egy nem létező intézmény nem lézető kutatója nevében hazudnak nekünk...

Részletek és cáfolatok lent:

Az Egészségügyi Világszervezet szerint az élősködők okozzák a halálos betegségek nagy részét az emberi testben. A betegségek a májgyulladástól és a gyomorfekélytől, akár a rákos daganatokig is terjedhetnek. Minden évben, 15 millió ember hal meg a paraziták miatt.

Elég magas labda, könnyű lecsapni. Egyrészt a WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint a legtöbb haláleset oka szív-érrendszeri eredetű betegség; másrészt nem 15, hanem "csak" 1 millió ember hal meg évente paraziták által okozott betegségben; harmadrészt az említett betegségeket (fekélytől a daganatig) NEM paraziták okozzák. Ha valaki nagyon aggódik a paraziták miatt, megnyugtathatom: Magyarországon alig fordul elő olyan eset, amikor valaki halálát parazitafertőzés okozza. A leggyakoribb parazita-eredetű betegségek ugyanis elkerülnek bennünket - szerencsére a magyarországi klimatikus és higiénés körülmények nem kedveznek a terjedésüknek. A nálunk előforduló parazitafertőzések túlnyomó zöme csak enyhe panaszokat okoz, jól gyógyítható.

Röviden: Magyarországon a parazitaveszély közel sem annyira fenyegető, mint az átverős reklám lállítja. Ennek szemléltetésére álljon itt az a táblázat, amely tartalmazza a 2013-ban előfordult, mintegy 1 millió, parazitafertőzés miatti haláleset csoportosítását (csak összehasonlításként: évente mintegy 50-60 millió haláleset történik a Földön, ennek kb 15%-a szív-érrendszeri eredetű).

Betegség Halálesetek száma Előfordul hazánkban?
Malária 854 600 nem
Leishmaniázis (kala-azar) 62 500 nem
Kriptosporidiózis 41 900 igen
Amőbiázis 11 300 igen, de nem okoz halált
Chagas-kór 10 600 nem
Álomkór 6 900 nem
Bilharziázis 5 500 nem
Orsóférgesség 4 500 igen
Echinococcus féregfertőzés 2 200 igen
Simafejű galandféregfertőzés 700 igen


Az elhalálozás 92%-át a paraziták okozzák. Ez nem csak a betegségek általi elhalálozásokat mutatja. Az úgynevezett "természetes elhalálozás" túlnyomó többségét az élősködők jelenléte okozza az emberi testben.

A 92% ordas hazugság. Mint ahogy az is, hogy a természetes elhalálozást paraziták okoznák - ilyen esetekben a halál oka valósában a szervezet természetes "elhasználódása". Mindenesetre félelemkeltésre tökéletesen alkalmas állítás - az ember itt már szinte várja, hogy megmensték...


Rengeteg különböző típusú parazita élhet a test különböző szerveiben, más-más súlyos következményeket okozva. A bélférgek nagyon veszélyesek. Szó szerint elpusztítják a bélrendszert, ami halálhoz vezet. Rajtuk kívül több ezer élősködő tartózkodhat a májban, az agyban, a tüdőben, a vérben, vagy akár a gyomorban. Ezek közül majdnem mindegyik halálos. Néhány már a legelején agresszíven viselkedik, ami a test elpusztulásához vezet. Más fajták pedig rejtve maradnak, egészen addig, amíg a számuk el nem éri azt a mennyiséget, amit az emberi test már nem képes tolerálni, ezért a fertőzött személy meghal. Meggyőződésem, hogy majdnem minden emberben vannak élősködők. (...) Kétségtelenné vált, hogy a bélférgek is okozhatnak rákos megbetegedéseket. 

A rettegés (és a hazugság) fokozódik! Merthogy a fentiekből semmi nem igaz.

De a lényeg most jön: honnan tudhatjuk meg, hogy paraziták élősködnek bennünk?

Az élősködők jelenlétének első tünetei:

  • Allergiás reakció (bőrkiütések, begyulladt szemek és orr);
  • Gyakori megfázás, gyulladt torok, eldugult orr;
  • Krónikus kimerültség (Gyors elfáradás, bármit is csinálsz);
  • Gyakori fejfájás, székrekedés vagy hasmenés;
  • Ízületi és izomfájdalmak;
  • Idegesség, alvás és táplálkozási zavar;
  • Karikás és táskás szem;

Ha legalább 2 tünetet megtapasztal az ember, akkor az egyértelmű jele az élősködők jelenlétének.

Tegye fel a kezét, aki nem érzi magát néha fáradtnak, kimerültnek, nem fáj a feje, nem ideges, nem érzi úgy, hogy gyakran megfázik! Ha úgy érezzük, rólunk van, szó, elkezdhetünk rettegni: közel a vég? Szerencsére van megoldás: 

Manapság csak egy olyan termék elérhető, ami meg tudja tisztítani a testet a parazitáktól. (...)  Ez egy parazitaölő termék, amit "Fito Tea" hívnak - ezt az intézményünk, független tudósok segítségével fejlesztette ki. (...) A Fito Tea olyan anyagok egyedi kombinációja alkotja, mint a nyírfalevél, tölgykéreg, körömvirág, menta, üröm, kamilla, bojtorján, és a zsálya. (..) A Fito Tea elpusztítja az élősködőket és megtisztítja a fertőzött területeket, az agytól és a szívtől, egészen a májig és a belekig. Semmilyen más gyógyszer sem képes erre.(...) Ha a haszonhúzás lett volna a fő célunk, akkor módunkban állt volna jó pénzért eladni Fito Tea a gyógyszertáraknak egész országszerte. Viszont a kormány felajánlotta, hogy a termék bekerülhet az egészségügyi biztosítási rendszerbe, így megfizethetőbbé téve azt az egész országban. Mi elfogadtuk az ajánlatot.

Hazugság, hazugság, cinikus hazugság. Ha a tea tényleg a felsoroltakat tartalmazza, nem lehet alkalmas a paraziták elpusztítására (azok ellen sokkal erősebben ható szerek képesek felvenni a harcot), de mint bemutattam, erre a magyar átlagembernek nincs is szüksége. A kormánnyal való megegyezés, a megfizethető árral való kecsegtetetés szintén hazugság és arcpirító cinizmus. 8500 forintért eladni a (majdnem) semmit: nem semmi!

 

a parlagfű mégsem az istenek eledele?

2017.05.05., Szerző: kodpiszkalo

tn960c720.jpgA parlagfű (latin nevén Ambrosia artemisiifolia) évről évre sok százezer ember életminőségét rontja a növény virágzásának idején, mivel virágpora a jelentős allergének közé tartozik. A mintegy 100 évvel ezelőtt, Észak-Amerikából behurcolt parlagfű agresszíven terjeszkedik, és ennek a folyamatnak az egyre melegedő légkör jelentősen kedvez. Mára már majdnem minden kontinensen megvetette a lábát, ezzel egyre nagyobb ökológiai és közegészségügyi problémát okoz. Nem véletlen, hogy az Európai Élelmiszerbiztonság Hivatal (EFSA) a világ első száz invazív, kártékony és veszélyes növénye közé sorolta.

Ennek ellenére a parlagfüvet egyre többen nem veszélyes gyomnak, hanem értékes gyógynövénynek tekintik. A növény hajtását szárazon vagy nyersen különféle betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazzák. A parlagfüvet ősi gyógynövényként tartják számon, tévesen feltételezve, hogy neve is csodálatos hatásaira utal (az ambrózia a görög mitológiában az isteneknek halhatatlanságot adó eledel). A népszerűvé váló növényben rejlő üzleti potenciált felismerve több gyártó parlagfűtartalmú termékekkel is megjelent a piacon.

Címkék: parlagfű tévhit

figyelem, (nincs) védőoltás cukorbetegség ellen!

2017.04.03., Szerző: kodpiszkalo

gg.jpgVan (jó) néhány betegség, amely gyógyítása a legmodernebb gyógyszerekkel és módszerekkel sem lehetséges. Ezek közé tartozik a cukorbetegség is: a betegek állapota javítható, de teljes gyógyulásra jelenleg nincs esély. A világ sok millió cukorbetege reménykedve várja az áttörést: a bulvárhíradókban megszellőztetett "csodaszerek" azonban könnyen köddé válnak - így történt a pár napja a hírekbe került diabéteszvakcina esetén is.

A mértékadónak semmiképpen nem mondható Blikk számolt be a hírről:

Úgy hiszik, hogy a diabétesz elleni vakcina lesz a közeljövő megoldása a betegség kezelésében. Azonban Salvador C. Ramirez, és Lucila Z. Ortega, a program szakértői kihangsúlyozták, az oltóanyag nem gyógyítja meg a betegséget, csak megállítja a káros folyamatokat, illetve egy bizonyos fokig visszafordítja azokat!

Ezek közé tartozik például, hogy a jövőben elkerülhetőek lesznek a cukorbetegség súlyos következményei, mint a végtagok amputációja, vakság vagy veseelégtelenség. Első alkalommal sikerült létrehoznunk egy sós oldatot, amit bármilyen típusú cukorbetegségnél tudunk alkalmazni!” - mondja Ramirez. Ehhez azonban szükség van egy kezelésre, ami egy évig tart. Ez egy orvosi eljárás, nem pedig csoda! A betegeknek segítségre van szüksége, és együtt kell működniük edzésprogramunkkal, követniük kell bizonyos táplálkozási szokásokat, és a kezeléssel járó feladatokat!”

Kezdjük ott: a hír nem hír, legalábbis abban az értelemben, hogy semmiképpen nem friss. 2015 novemberében jelent meg egy híradás egy mexikói sajtótájékoztatóról, ahol először szellőztették meg Ramirez és társai a "korszakalkotó felfedezést". A mexikói sajtótájékoztató nyomán a Blikkhez hasonló megbízhatóságú healthtipsportal.com közölt egy írást közel egy évvel később (2016 szeptemberében). Az elképesztően dilettáns módon megírt szövegből az derül ki, hogy Ramirezék 5 cm (!) vért vesznek a betegektől, lehűtik 5 °C-ra, majd ebből 55 mm-t (!) visszainjektálnak. A hűtés során valamilyen sokk éri a vért, amelynek eredményeként a betegség immunometabolizálódik, az oltás hatása pedig 60 napig (vagy egy évig?) tart. Az eljárás neve autokemoterápia, ezzel bármilyen fajta diabétesz kezelhető.

Természetesen (sajnos) az immunometabolizáció és az autokemoterápia ebben a formában nettó marhaság, más szóval hatalmas blöff. Az immunometabolizmus egyébként létező fogalom: az immunrendszer sejtjei anyagcserefolyamatainak összességét értik ez alatt, amelyek befolyásolásával az immunrendszer működése is módosítható lehet. Mivel a cukorbetegség egyik típusa (I. típus) az immunrendszer rendellenes működése miatt alakul ki (az immunrendszer elpusztítja az inzulint termelő sejteket), elméletileg az immunometabolizmus befolyásolásával siker érhető el. De - jelen tudásunk szerint - csak elméletileg, ugyanis ha már a betegség kialakult, azaz a sejtek elpusztultak, az immunrendszer további befolyásolása semmilyen előnnyel nem jár. A betegség pedig egészen biztosan nem immunometabolizálódik.

A cukorbetegség másik fő típusa, a II. típusú diabétesz jellemzően idősebb korban, elhízott emberekben alakul ki. Ilyen esetben az inzulintermelés lassan csökken, vagy az is előfordul, hogy a szervezet érzéketlenné válik az egyébként jelen lévő inzulinra. Azaz hiába van megfelelő mennyiségű inzulin, nem képes fokozni a szervezet sejtjeinek glükózfelvételét, és a vércukorszint nem csökken. Újabb kutatások szerint az elhízás (és közvetve az inzulinrezisztencia) kialakulásában a szervezetben, ezen belül is a zsírszövetben és a májban is végbemenő enyhe, tünetekkel nem járó gyulladásos folyamatok is állhatnak. Mindez szintén összefügghet az immunmetabolizmus zavaraival, de az összefüggések és a beavatkozás lehetősége nem ismert, arról pedig egyáltalán nincs szó, hogy a terápiában alkalmazható eszköz állna rendelkezésre - például egy védőoltás.

A témában nemrég megjelent egy nagyon jó összefoglaló cikk, amely bemutatja, hol tart most a tudomány az I. típusú cukorbetegség ellen vakcináció ügyében. A védőoltásnak két célja lehet: védjen a cukorbetegség kialakulásában kockázatot jelentő vírusfertőzésekkel szemben, vagy pedig állítsa helyre az immunrendszer normál működését a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeivel kapcsolatban (azaz hangolja át úgy az immunrendszert, hogy az ne támadja ezeket a sejteket). Sajnos, egyik célt sem sikerült még elérni, az eddigi kísérletek vagy kudarcot vallottak (amelyekből tanulni is lehet), vagy pedig a nagy hangon bejelentett áttörésekről kiderült: inkább szélhámosok akciójáról van szó, mintsem a cukorbetegek számára gyógyulást jelentő módszerről. A II. típusú cukorbetegséggel kapcsolatban sincsenek jobb hírek: bár folynak ígéretes próbálkozások állatokon növekedési faktorok (FGF-1, fibroblaszt növekedési faktor 1) injektálásával, ezek még nagyon távol vannak a humán alkalmazástól. 

Sajnos, a magyar sajtóban most szárnyra kelő hír is inkább a bűnügyi rovatba tartozik: a nagy bejelentést követő napokban (még 2015-ben) a mexikói hatóságok bezáratták a vakcinával zsonglőrködő szervezet irodáját, és közölték: csalásról van szó, nem létezik diabéteszellenes védőoltás, sőt, a bejelentés  tevő Live Your Diabetes Foundation sem működik legális alapítványként.

A mexikóiak által emlegetett autokemoterápia szintén nem létezik. Lehet, hogy ebben az esetben csupán elírás történt: autohemoterápia nevű eljárás ugyanis van (vagyis volt). Ennek során a pácienstől levett vért adták vissza kezelésként (elsősorban bőrgyógyászati panaszokban), de ma már nem alkalmazzák, ugyanis hatástalannak bizonyult. 

A végére azért van egy jó hírem is. Akik attól tartanak, hogy éppenséggel a védőoltásoktól kapnak cukorbetegséget, fellélegezhetnek, mivel egy friss cikk arról számolt be, hogy több mint 20 000 egyén adatainak vizsgálata azt mutatta, hogy a gyermekkori védőoltások nem fokozzák az I. típusú diabétesz rizikóját.

az élet iskolája

2017.02.05., Szerző: kodpiszkalo

16508896_10206765271204250_2731900292463809031_n.jpgMi értelme van iskolába járni? Az életnek tanulunk, nem a tanárok kedvéért - elméletileg. A valóság persze néha ennek szöges ellentétét mutatja: előfordul, hogy olyan emberek, akikről feltételezhető, hogy kémiából legalább kettest kaptak az általános iskolában és a középiskolában, épp a lényeget nem értik. Azt a lényeget, amely birtokában képesek lennének értelmezni a körülöttük lévő világot. Ha az ehhez szükséges minimális tudás és készség hiányzik, akkor az ember nem érti, félelmetesnek találhatja környezetét: csupa fenyegető jelenség, vegyület, s hajlamossá válhat a szorongásra, paranoiára, rosszabb esetben összeesküvés-elméletek gyártására. S ha van közönsége, terjesztésére is... Kétségtelen, hogy az élet iskolájában is sokat lehet tanulni, de van, ami mégiscsak alapvetően az iskolapadban sajátítható el.

Jó példa minderre Schobert Norbert fitneszguru egyik facebook-bejegyzése.

C17H21NO4 ez a kokain vegyjele.C12H22O11 ez pedig a répacukoré. Érdekes, nem? Patkánykísérletekben a cukor az egyedek 80%-a esetén addiktív volt, míg a kokain csak a 20% esetében. Elgondolkodtató.

Később módosította a bejegyzést:

Két képlet és milyen hasonló. Érdekes, hogy patkánykísérletben a szacharóz addiktívabb.

Valóban elgondolkodtató. Kár, hogy nem gondolkodott el, mielőtt mindezt kiposztolta... Ahelyett, hogy mélyebb fejtegetésbe mennék, röviden leírom, mi lenne az a tudás, amellyel a középiskolai tananyag sallangjainak elfelejtése után is rendelkezni kellene:

  • A vegyjel a kémiai elemek egy- vagy kétbetűs rövid neve. Így például a H a hidrogén, a C a szén, az N a nitrogén, az O az oxigén vegyjele.
  • A szerves molekulák több atomból állnak, legegyszerűbben összegképlettel jellemezhetjük őket. Az összegképlet megmutatja, hogy egyetlen molekulában miyen atomok találhatóak, s azokból hány építi fel a vegyületet. Így a répacukor (szacharóz) összegképletéből megtudhatjuk, hogy 12 szén-, 22 hidrogén- és 11 oxigénatom összekapcsolódásával keletkezik. Az összegképet azonban nagyon kevéssé jellemez egy vegyületet: nem derül ki, hogy az atomok hogyan kapcsolódnak egymással, nem ismert a molekula térszerkezete sem. Pedig mindennek nagyon nagy jelentősége van: a szervezetünkben található receptorok, enzimek nem az összegképlet, hanem a szerkezet alapján ismerik fel a molekulákat, azaz ez az alapja annak, hogy egy anyagra hogyan reagál a szervezet.
    Ha mindezt egy nagyon suta hasonlattal szeretném megvilágítani: a testtömeg, a zsírszövet és az izomtömeg aránya ugyan jellemezhet egy embert, azonban ez alapján lehetetlenség megmondani, hogy rólam van-e szó, Pista bácsiról, vagy Rózsika néniről... 
  •  A kémiai összegképletek hasonlatossága szerves anyagok esetén nem meglepő. Bár a szerves vegyületeknek sokféle definiciója létezik, az bizonyos, hogy a legtöbb szerves vegyület tartalmaz szenet, hidrogént és oxigént. Ha tehát ránézünk egy molekula összegképletére, és van benne C, H és O, ne lepődjünk meg: ez még semmiféle valós hasonlóságot nem bizonyít...
  • De még akkor sem beszélhetünk valósi hasonlóságról, ha az összegképlet azonos: a C2H6O összetétellel az etanol és a dimetil-éter is jellemezhető. Míg előbbi számos szeszesital "hatóanyaga", utóbbi szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú, és egyéb kémiai, biológiai jellemzőiben is teljesen különbözik az etil-alkoholtól. Csúnya kifejezéssel ezeket szerkezeti izomereknek is nevezhetnénk, de ha ez már nem is rémlik, legalább annyira érdemes lenne emlékezni, hogy az összegképlet önmagában nem elegendő egy vegyület jellemzésére.

  • A kokain és a répacukor összegképletében (ha a számokat nagyvonalúan figyelmen kívül is hagyjuk) van egy "aprócska" különbség: az N betű. A nitrogéntartalmú szerves vegyületekre jellemző, hogy általában markáns élettani hatásokkal rendelkeznek. Ennek az az egyik oka, hogy a  szervezetben számos ingerületátvivő anyag, és egyéb, a szabályozásban fontos vegyület nitrogént tartalmaz. Azok az anyagok, amelyekben nitrogén található (például a növényi alkaloidok) képesek lehetnek az ingerületátvivő anyagok receptoraihoz kapcsolódni, azon hatást kifejteni - ez sokszor mérgező hatásként figyelhető meg. A kokain is egy növényi alkaloid, amely a dopamin, noradrenalin és szerotonin szintjátt befolyásolja az agyban, ezzel magyarázató hatása.
  • Ha más hasonlóság: a csimpánz és az ember DNS-e között kisebb az eltérés, mint a Norbert által hozott példában...

Frissítés: A bejegyzés megjelenése után rájöttem, hogy elkövettem egy hibát: az utolsó bekezdés túlságosan felületesre sikerült, ezért felhasználható a szacharózfüggőséggel kapcsolatos féligazságok igazolására (ez meg is történt Norbi Update facebook-oldalán). Ezért úgy döntöttem, ezt a bekezdést ma (2017. február 8-án) törlöm. Akit érdekel, hogy mi szerepelt a törölt részben, az alábbi szövegrész kijelölésével láthatóvá teheti.

Mint minden féligazságnak, az itt elemzett tömör bejegyzésének is van némi valóságtartalma. A répacukor a diszacharidok közé tartozó olyan vegyület, amely bizonyos dózisig nem károsítja a szervezetet. Ez a vegyület számos növényben természetes módon megtalálható. A répacukor a szervezetben glükózzá és fruktózzá alakul. Ha túl sok répacukrot (szacharózt) eszünk, a vérünkben túl magas lesz a vércukorszint (ez a glükóz koncentrációját jelöli), ami hosszú távon II. típusú cukorbetegséghez vezethet. Ez a betegség (nagyon leegyszerűsítve) azért alakul ki, mert a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei (ez a vegyület csökkenti a glükózszintet a vérünkben) a tartósan magas glükózszint esetén kimerülnek, károsodnak és el is pusztulhatnak. A tartósan magas glükózszint ilyen esetben állandósul, és károsítja a különböző szerveket, szöveteket, rontja az életkilátásokat. A túl sok répacukor fogyasztása nem jó, ez egyértelmű. Az is igazolt, hogy létezik szacharózfüggőség (ezt némelyek eufemisztikusan "édesszájúságnak" nevezik), s sajnos ezt a vegyületet a kölönböző cukrozott élelmiszerekben túl gyakran fogyasztjuk. Veszélyessége azonban nem említhető egy napon a kokainnal: a cukorfogyasztók jelentős része nem pusztul bele a függőségbe, míg a kábítószerfüggők testi és lelki leépülése, az egyéb szerek iránt is kialakuló függőség jól dokumentált. A szacharóz azáltal veszélyes igazán, hogy míg a kábítószerek a köztudatban veszélyes anyagokként vannak jelen, addig a cukor(túl)fogyasztás veszélyeivel sokszor még maguk a cukorbetegek sincsenek tisztában. S ha pedig igen, sokszor nincs elég akaraterejük, hogy kevesebb cukrot fogyasszanak. A cukor és a kokain addiktív potenciálját össze lehet hasonlítani (ezzel kapcsolatban történtek vizsgálatok), de az egésznek semmi köze a két anyag kémiai hasonlóságához. A cukorfogyasztás elleni harcnak számos módja van, de a tévinformációk terjesztése nem tartozhat az elfogadható eszközök közé...

Szerzők

csupor-dezso-100x150.jpgDr. Csupor Dezső 
(kodpiszkalo)
gyógyszerész, 
egyetemi docens
SZTE GYTK Farmakognóziai Intézet

jeszenoi-norbert-100x150.jpgDr. Jeszenői Norbert 
(j.norbert)
gyógyszerész

gyapai-orban-orsolya-100x150.jpgDr. Orbán-Gyapai Orsolya
(pharma-girl)
gyógyszerész, doktorjelölt

hajdu-zsanett-100x150.jpgDr. Hajdu Zsanett
biológus

boros-klara-100x150.jpgBoros Klára
vegyész, doktorandusz
SZTE GYTK Farmakognóziai Intézet

barbi.jpgDr. Tóth Barbara
(JéBarbi)
gyógyszerész, PhD-hallgató
SZTE GYTK Farmakognóziai Intézet

913_csapibence_120119_015.jpgDr. Csapi Bence
gyógyszerész
Szent György Gyógyszertár, Kecel

 

 

 

 

Dr. Ványolós Attila
(pharmythographer)
gyógyszerész, egyetemi tanársegéd
SZTE GYTK Farmakognóziai Intézet

GYÓGYSZERTÁRI ÜGYELET

Díjaink

hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset.png

Kutatók a Neten - közönségszavazás 2. hely

Goldenblog 2014. Tech+Tud kategória, közönségszavazás 2. hely

Nemzeti Kiválóság Program blogverseny, 1. hely

Goldenblog 2013. Biznisz kategória, közönségszavazás 9. hely

Goldenblog 2012. Szakértői kategória, közönségszavazás 5. hely

Utolsó kommentek

  • mocsing56: @BeKa: "A petefeszekrakos holgy eseteben nem tudom, mi a valodi helyzet. Ha ilyen nagyszeru a gyo... (2017.08.18. 10:23) barackmagkultusz
  • Zb74: @kodpiszkalo: Ha már így beszélgetünk, mi a véleményed a kolin esszenciális voltáról? Úgy emléksze... (2017.08.17. 22:55) sosemvolt vitaminok
  • kodpiszkalo: @Zb74: jogosak ezek a kérdések, elsősorban azért, mert az esszencialitás határvonala nincs egzakta... (2017.08.17. 16:18) sosemvolt vitaminok
  • Zb74: @kodpiszkalo: Bár a cikkben erre nem tértek ki, a modern rákterápia részét képezheti - főként olya... (2017.08.17. 12:27) hatásosabbak a rákgyógyszerek a nemtudjuk-miknél?
  • Zb74: Vagy például itt van a taurin. Az miért is nem esszenciális? www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC... (2017.08.17. 11:51) sosemvolt vitaminok
  • Utolsó 20

DESIGN

Az oldal sablonját dr. Horváth Róbert készítette.

A fejlécben található grafika Támadi Tibor műve.